És hogy mit várok a jövőtől? Nos...még több cikket, több szórakozást, még több barátságot, még több koncertet, és talán szerelmet is!
B.U.É.K.!
2010. december 31., péntek
Bye-bye 2010
Nos, elérkeztünk ahhoz, hogy átlépjünk a harmadik évezred második évtizedébe. Nem értékelném az elmúlt tíz évet, nem sokra emlékszem 5 éves koromból. Ehelyett inkább 2010-re koncentrálok. Részt vettem két vk-s koncerten, egy japán dob előadáson, voltam két conon, az egyiken modellkedtem, megjelent 4 írásom a Mondoban. Kitűnő lettem év végén, voltam Egyiptomban, jóban lettem Lizával, megismerkedtem Annával. Országos második lettem könyvtárhasználati versenyen. Végre találkoztam Byaku-channal <3.>legyőztem velemszületett lustaságomat. Többet sportoltam, mint tavaly(najó, az azért nem nehéz).
És hogy mit várok a jövőtől? Nos...még több cikket, több szórakozást, még több barátságot, még több koncertet, és talán szerelmet is!
És hogy mit várok a jövőtől? Nos...még több cikket, több szórakozást, még több barátságot, még több koncertet, és talán szerelmet is!
2010. december 21., kedd
The truth about forever
Megint egy könyv, és megint átírták a címét, most épp Tökéletesre, úgyhogy akinek meghozza a kedvét ez a kis "beszámoló"(remélem sok ilyen lesz), az ilyen néven keresse a boltokban.
Nem valami akciódús a történet,hmm...inkább jó lassú. Persze nekem épp ezért tetszett.
A zárkózott 17 éves lány, Macy Jasonnal jár, aki finom szólva is egy érzelmi hülye. De Macy-t az vonza hozzá, hogy Jason "tökéletes", azaz: nagyon-nagyon okos, aktív, mindenféle versenyeken vesz részt, jógázik. Ezen a nyáron őt fogja helyettesíteni a megyei könyvtárban, amíg Jason agytáborban van. Nem igazán jó kilátások egy fiatal lány számára, főleg ha hozzávesszük, hogy esténként még az érettségire is tanulnia kell. Mindez akkor változik meg, amikor találkozik a Wish partiszervíz közel sem tökéletes tagjaival. Wes, a büntetett előéletű, de büntetendően helyes srác természetesen vonzza Macyt, erre Jason rátesz még egy lapáttal: nem a barátnője felől érdekődik, hanem hogy minden rendben van-e a könyvtárral. Aki arra számít, hogy ez egy egyszerű szerelemi történet, akkor nincs igaza, sok minden egyéb is van a könyvben. Lélekrajz, hogy leginkább körülírjam. Nagy érzékenységgel mutatja be, ahogy Macy feldolgozza szeretett édesapja halálát, megtanulja élvezni az életet, abbahagyja a tökéletesség hajszolását. Kedvenc karakterem Kristy volt, nagyon tudtam vele azonosulni, a könyv lapjain is átszivárgott a pozitív energiája:) Szerintem akkor igazán jó egy könyv, ha teljesen el lehet benne merülni, csak olvasom, olvasom, nem tudom letenni. A "The truth about forever" maradéktalanul teljesítette ezt, meghatott, elvarázsolt, és a végén, igen, sírtam.
Nem valami akciódús a történet,hmm...inkább jó lassú. Persze nekem épp ezért tetszett.
A zárkózott 17 éves lány, Macy Jasonnal jár, aki finom szólva is egy érzelmi hülye. De Macy-t az vonza hozzá, hogy Jason "tökéletes", azaz: nagyon-nagyon okos, aktív, mindenféle versenyeken vesz részt, jógázik. Ezen a nyáron őt fogja helyettesíteni a megyei könyvtárban, amíg Jason agytáborban van. Nem igazán jó kilátások egy fiatal lány számára, főleg ha hozzávesszük, hogy esténként még az érettségire is tanulnia kell. Mindez akkor változik meg, amikor találkozik a Wish partiszervíz közel sem tökéletes tagjaival. Wes, a büntetett előéletű, de büntetendően helyes srác természetesen vonzza Macyt, erre Jason rátesz még egy lapáttal: nem a barátnője felől érdekődik, hanem hogy minden rendben van-e a könyvtárral. Aki arra számít, hogy ez egy egyszerű szerelemi történet, akkor nincs igaza, sok minden egyéb is van a könyvben. Lélekrajz, hogy leginkább körülírjam. Nagy érzékenységgel mutatja be, ahogy Macy feldolgozza szeretett édesapja halálát, megtanulja élvezni az életet, abbahagyja a tökéletesség hajszolását. Kedvenc karakterem Kristy volt, nagyon tudtam vele azonosulni, a könyv lapjain is átszivárgott a pozitív energiája:) Szerintem akkor igazán jó egy könyv, ha teljesen el lehet benne merülni, csak olvasom, olvasom, nem tudom letenni. A "The truth about forever" maradéktalanul teljesítette ezt, meghatott, elvarázsolt, és a végén, igen, sírtam.
2010. december 20., hétfő
Her fearful symmetry
Nos, elég vegyes a véleményem erről a könyvről, amit az ismertető is tükrözni fog.
Gondolom mindenki ismeri az Időutazó felesége c. könyvet/filmet. Az írőnője, Audrey Niffenegger új könyve a most bemutatásra keülő, ami magyarul A Highgate temető ikrei névvel jelenet meg. Ezt nem nagyon értem...hírből sincs köze az eredeti címhez, ráadásul ponyvás ízt hagy az ember szájában. Ráadásul a könyv ismeretében az eredeti sokkal helytállób.
A történetről annyit röviden, hogy Elspeth meghal, minden vagyonát Amerikában élő ikertestvére lányaira hagyja, azzal a kikötéssel, hogy 1 évet kell élniük a Highgate temető szomszédságában lévő lakásában, és még véletlenül sem léphetnek be a szüleik, Jack és Edie. Valentina és Julia(akik szintén ikrek) Londonba repülnek, belevetik magukat a nagyváros forgatagába.
Megismerkednek Roberttel, Elspeth szeretőjével, aki teljes romhalmaz kedvese halála óta, Martinnal, akit elhagyott a felesége. Persze nem jogtalanul, Martin ugyanis kényszerbeteg, beragasztotta a lakás ablakait újságpapírral, nem hagyja el a lakását, és mániákusan takarít/tisztálkodik. A két középkorú, elkeseredett férfi életébe az ikrek érkezése hoz változást, Robert és Valentina között bimbozó románc kezdődik, míg Julia Martint tudta nélkül gyógyszerezi.
Persze nem ilyen egyszerű a történet, ugyanis Elspeth kísértetté változik és a lakásában raboskodik. Aki most ijesztegetésre meg horrorra számít, az csalódni fog, ugyanis Elspeth senkin nem akar bosszút állni, csak még mindig szerelmes Robertbe. De nem is csöpögős gejlregény ez, a középpontban az ikrek kapcsolata áll. Julia a lányok közül az extorventált, míg Valentina visszahúzódó, és sose mer ellentmondani Juliának. Ezt Valentina megelégeli, és Elspethhel együtt tanúi lehetünk a bensőséges kapcsolatuk tönkremenetelének. Rádadásul még ott vannak Elspeth naplói, amik válasz adhatnak arra, mi történt közte és az ikrek anyja között.
Ez így leírva nagyon izgin hangzik, de most jönnek a buktatók: az arányok elég rosszra sikerültek, az eleje túl lassú, a vége nem elég kidolgozott, Robertre kevés idő jut, főleg a végére kéne még, a vége meg egyenesen kiábrándító, holott az ötlet, a szökés zseniális, de annyira....wááá, el kell olvasni, de ha elolvasod, érteni fogod, miért mondtam. Nekem a Martinos történetrész tetszett a legjobban. Juliát nagyon sajnáltam, csak kicsit kár, hogy nem dolgozta ki Ms. Niffenegger jobban, hogy Julia mit is érez Valentina iránt.
Szólnom kell még, úgy érzem, magáról a Highgate temetőről, mivel elég központi szerepet játszik. A könyv elolvasása után úgy éreztem, nekem többet kell tudnom a viktoriánus korról, úgy megragadott a temető hangulata, meg rákerestem google-n, és bár nem így képzeltem el, de nagyon tetszik. A temető híresebb halottjairól szóló részek különösen tetszettek. Ennél már csak a Postmas' Park feliratai jobbak.
A fordítás hagy némi kívánni valót maga után, a legjobb, és itt fetrengtem a röhögéstől, amikor a játékot,amikor át kell ütni a labdát a kapu alatt, krokettnek fordították. Mert az ugyebár krikett.
Összegezve reálisan nem tudom megmagyarázni, de nekem nagyon tetszett a könyv, még akkor is a ha végén nagyott koppantam, és szerintem ebbők az ötletből egy tehetségesebb író sokkal jobb könyvet írt volna. De azért mindenki olvassa el!
Gondolom mindenki ismeri az Időutazó felesége c. könyvet/filmet. Az írőnője, Audrey Niffenegger új könyve a most bemutatásra keülő, ami magyarul A Highgate temető ikrei névvel jelenet meg. Ezt nem nagyon értem...hírből sincs köze az eredeti címhez, ráadásul ponyvás ízt hagy az ember szájában. Ráadásul a könyv ismeretében az eredeti sokkal helytállób.
A történetről annyit röviden, hogy Elspeth meghal, minden vagyonát Amerikában élő ikertestvére lányaira hagyja, azzal a kikötéssel, hogy 1 évet kell élniük a Highgate temető szomszédságában lévő lakásában, és még véletlenül sem léphetnek be a szüleik, Jack és Edie. Valentina és Julia(akik szintén ikrek) Londonba repülnek, belevetik magukat a nagyváros forgatagába.
Megismerkednek Roberttel, Elspeth szeretőjével, aki teljes romhalmaz kedvese halála óta, Martinnal, akit elhagyott a felesége. Persze nem jogtalanul, Martin ugyanis kényszerbeteg, beragasztotta a lakás ablakait újságpapírral, nem hagyja el a lakását, és mániákusan takarít/tisztálkodik. A két középkorú, elkeseredett férfi életébe az ikrek érkezése hoz változást, Robert és Valentina között bimbozó románc kezdődik, míg Julia Martint tudta nélkül gyógyszerezi.
Persze nem ilyen egyszerű a történet, ugyanis Elspeth kísértetté változik és a lakásában raboskodik. Aki most ijesztegetésre meg horrorra számít, az csalódni fog, ugyanis Elspeth senkin nem akar bosszút állni, csak még mindig szerelmes Robertbe. De nem is csöpögős gejlregény ez, a középpontban az ikrek kapcsolata áll. Julia a lányok közül az extorventált, míg Valentina visszahúzódó, és sose mer ellentmondani Juliának. Ezt Valentina megelégeli, és Elspethhel együtt tanúi lehetünk a bensőséges kapcsolatuk tönkremenetelének. Rádadásul még ott vannak Elspeth naplói, amik válasz adhatnak arra, mi történt közte és az ikrek anyja között.
Ez így leírva nagyon izgin hangzik, de most jönnek a buktatók: az arányok elég rosszra sikerültek, az eleje túl lassú, a vége nem elég kidolgozott, Robertre kevés idő jut, főleg a végére kéne még, a vége meg egyenesen kiábrándító, holott az ötlet, a szökés zseniális, de annyira....wááá, el kell olvasni, de ha elolvasod, érteni fogod, miért mondtam. Nekem a Martinos történetrész tetszett a legjobban. Juliát nagyon sajnáltam, csak kicsit kár, hogy nem dolgozta ki Ms. Niffenegger jobban, hogy Julia mit is érez Valentina iránt.
Szólnom kell még, úgy érzem, magáról a Highgate temetőről, mivel elég központi szerepet játszik. A könyv elolvasása után úgy éreztem, nekem többet kell tudnom a viktoriánus korról, úgy megragadott a temető hangulata, meg rákerestem google-n, és bár nem így képzeltem el, de nagyon tetszik. A temető híresebb halottjairól szóló részek különösen tetszettek. Ennél már csak a Postmas' Park feliratai jobbak.
A fordítás hagy némi kívánni valót maga után, a legjobb, és itt fetrengtem a röhögéstől, amikor a játékot,amikor át kell ütni a labdát a kapu alatt, krokettnek fordították. Mert az ugyebár krikett.
Összegezve reálisan nem tudom megmagyarázni, de nekem nagyon tetszett a könyv, még akkor is a ha végén nagyott koppantam, és szerintem ebbők az ötletből egy tehetségesebb író sokkal jobb könyvet írt volna. De azért mindenki olvassa el!
2010. december 17., péntek
hahaha-mosolyszünet
Liza üzeni:
"épp nem vagy chaten, de attól még elmondom, mi bánt.
nem tudom, hogy mit vársz tőlem, de számomra ahhoz, hogy érzelmeket és kötődést produkáljak több kell, mint némi felszínes csevely.. te pedig nem olyan világban élsz, ahol a belső világ játssza a főszerepet, folyton csak a külsőségekre figyelsz, talán félelemből, talán mert így szoktad meg, talán azért, hogy ne bonyolítsd túl az életed.
ha azt mondod nekem, hogy szeretsz, nem tudok hinni neked, mert nem ismersz és valójában nem is vagy rám kíváncsi, inkább csak magadra. olyan mértékű kötődést vársz tőlem, melynek nem tudok eleget tenni, abból kifolyólag, hogy megrémít, hogyan tudsz elítélni egy embert csupán a külseje alapján. könnyen játszod az istent, megmondod egy pillantás alapján, kit utálsz és kit szeretsz, pedig ez nem így működik. ha nem szánsz elég időt az építkezésre, minden össze fog dőlni.
én egy érzékeny ember vagyok, rendelkezem némi empátiával és szeretném, ha te is felfedezned a te érzelmi világodat. nem bántásból mondom, jót akarok.
a másik dolog pedig, hogy nem szeretem, ha megpróbálnak belefolyni az életembe és irányítani azt. felnőtt ember vagyok, majd én eldöntöm, hogy mikor, mit és kivel csinálok. lásd, ha zsomborba karolok bele, akkor belekarolok és ezt az összhangot még viccből sem szabad megsemmisíteni."
Nos, úgy igazából összevesztünk. Azt hiszem. Hétfőn rohadtul berágtam rá, mert megbeszéltük hogy foglal nekem helyet a Hamlet előadáson. És foglalt? persze, hogy nem... Nem ez az első alkalom, hogy megszegi az ígéretét, amire mellesleg allergiás vagyok. Jól berágtam rá, odamentem:"Kösz,bazd+, hogy foglaltál nekem helyet!"aztán elviharzottam. Btw, nagyon nem bánom, hogy nem mentem előadásra, Jázminnal és Domival olyan jól elvoltunk, zsír volt a buli:D Szóval ezt az üzenetet Liza este küldte nekem. Besírok, annyira jó, nem? Fele nem igaz, annyira közhelyes, hogy az már fáj. Csak azt nem értem, ha annyira empatikus, miért nem képes megérteni, hogy nem csak úgy lehet szeretni, ahogy ő. Én nem így működök. A legtöbb ember nem közömbös nekem, és elsőre megértem, hogy kedvelem-e vagy sem. Hiába próbálnék rajta változtatni, attól még ez így van. Minek is játszam meg magam? Pont azért szeretk Lizával lenni(a sok egyéb mellett), mert vele nem kell megjátszanom magam. Ironikus, hogy burkoltan erre biztat. De a legjobb rész egyértelműen az istenjátszós. Ezt meg honnan vette? Nagyon érdekelne.... Az érzelmi világ felfedezése meg EPIC. Ja, és a legjobb: annyira be voltam rá rágva még kedden is, hogy a neve mellé icipici halálfejet rajzoltam(miután ráugrottam Zsomborra :D). És nem áll velem szóba azóta. Vagyis nem pontosan. Mert kedden 7.óra után odamentem hozzá(nem bírtam tovább haragudni, egyből ellágyultam), és akkor még aranyos volt. Pedig beszélt Zsomborral, tehát elvileg már akkor is dühösnek kellett volna lennie. De szerdára kattant meg. Amikor odamentem hozzá átölelni, lelökött magáról! Na, ez aztán sokkolt. Ilyenre még nem volt példa. Nem igazán vágom, mi is van, mert persze megint megszegte az ígéretét, és nem mondta el, mi a getszy baja van. Találjam ki én magam?oO Azt meg igazán visszásnak érzem, hogy azt írja, nem vagyok rá kíváncsi. Ez így egy az egyban nem igaz. Liza sokszor mondta, hogy rosszul érzi magát, depis, én meg elhatároztam, hogy kigyógyítom. Rendületlenül hiszek benne, hogy az az életenergia, ami belőlem árad( ezt még Liza is elismerte), kirángatná a depresszióból. Úgyhogy kikérem magamnak, én igazán figyelek rá! :O
Na mindegy, amíg kiderül, addig is olvasgatom a fenti levelet, mindig jókedvre derít.:)
"épp nem vagy chaten, de attól még elmondom, mi bánt.
nem tudom, hogy mit vársz tőlem, de számomra ahhoz, hogy érzelmeket és kötődést produkáljak több kell, mint némi felszínes csevely.. te pedig nem olyan világban élsz, ahol a belső világ játssza a főszerepet, folyton csak a külsőségekre figyelsz, talán félelemből, talán mert így szoktad meg, talán azért, hogy ne bonyolítsd túl az életed.
ha azt mondod nekem, hogy szeretsz, nem tudok hinni neked, mert nem ismersz és valójában nem is vagy rám kíváncsi, inkább csak magadra. olyan mértékű kötődést vársz tőlem, melynek nem tudok eleget tenni, abból kifolyólag, hogy megrémít, hogyan tudsz elítélni egy embert csupán a külseje alapján. könnyen játszod az istent, megmondod egy pillantás alapján, kit utálsz és kit szeretsz, pedig ez nem így működik. ha nem szánsz elég időt az építkezésre, minden össze fog dőlni.
én egy érzékeny ember vagyok, rendelkezem némi empátiával és szeretném, ha te is felfedezned a te érzelmi világodat. nem bántásból mondom, jót akarok.
a másik dolog pedig, hogy nem szeretem, ha megpróbálnak belefolyni az életembe és irányítani azt. felnőtt ember vagyok, majd én eldöntöm, hogy mikor, mit és kivel csinálok. lásd, ha zsomborba karolok bele, akkor belekarolok és ezt az összhangot még viccből sem szabad megsemmisíteni."
Nos, úgy igazából összevesztünk. Azt hiszem. Hétfőn rohadtul berágtam rá, mert megbeszéltük hogy foglal nekem helyet a Hamlet előadáson. És foglalt? persze, hogy nem... Nem ez az első alkalom, hogy megszegi az ígéretét, amire mellesleg allergiás vagyok. Jól berágtam rá, odamentem:"Kösz,bazd+, hogy foglaltál nekem helyet!"aztán elviharzottam. Btw, nagyon nem bánom, hogy nem mentem előadásra, Jázminnal és Domival olyan jól elvoltunk, zsír volt a buli:D Szóval ezt az üzenetet Liza este küldte nekem. Besírok, annyira jó, nem? Fele nem igaz, annyira közhelyes, hogy az már fáj. Csak azt nem értem, ha annyira empatikus, miért nem képes megérteni, hogy nem csak úgy lehet szeretni, ahogy ő. Én nem így működök. A legtöbb ember nem közömbös nekem, és elsőre megértem, hogy kedvelem-e vagy sem. Hiába próbálnék rajta változtatni, attól még ez így van. Minek is játszam meg magam? Pont azért szeretk Lizával lenni(a sok egyéb mellett), mert vele nem kell megjátszanom magam. Ironikus, hogy burkoltan erre biztat. De a legjobb rész egyértelműen az istenjátszós. Ezt meg honnan vette? Nagyon érdekelne.... Az érzelmi világ felfedezése meg EPIC. Ja, és a legjobb: annyira be voltam rá rágva még kedden is, hogy a neve mellé icipici halálfejet rajzoltam(miután ráugrottam Zsomborra :D). És nem áll velem szóba azóta. Vagyis nem pontosan. Mert kedden 7.óra után odamentem hozzá(nem bírtam tovább haragudni, egyből ellágyultam), és akkor még aranyos volt. Pedig beszélt Zsomborral, tehát elvileg már akkor is dühösnek kellett volna lennie. De szerdára kattant meg. Amikor odamentem hozzá átölelni, lelökött magáról! Na, ez aztán sokkolt. Ilyenre még nem volt példa. Nem igazán vágom, mi is van, mert persze megint megszegte az ígéretét, és nem mondta el, mi a getszy baja van. Találjam ki én magam?oO Azt meg igazán visszásnak érzem, hogy azt írja, nem vagyok rá kíváncsi. Ez így egy az egyban nem igaz. Liza sokszor mondta, hogy rosszul érzi magát, depis, én meg elhatároztam, hogy kigyógyítom. Rendületlenül hiszek benne, hogy az az életenergia, ami belőlem árad( ezt még Liza is elismerte), kirángatná a depresszióból. Úgyhogy kikérem magamnak, én igazán figyelek rá! :O
Na mindegy, amíg kiderül, addig is olvasgatom a fenti levelet, mindig jókedvre derít.:)
2010. december 4., szombat
Egyiptom
Kicsit megkésve megírom a beszámolómat :33 vasárnap, 21.-én indultunk a Ferihegy 2B-ről(milyen érdekfeszítő információ x'D), a repülőút 3 és fél óra hosszú volt. Minidig is imádtam repülni. Sokan paráznak, hogy "jaj, de félelmetes" meg "milyen veszéleyes", de ha egy kicsit is utánnaolvasnának, rájönnenánek, hogy ennek van a legjobb statisztikája. Autóbalesetben sokkal sokkal többen halnak meg. Akkor autóba ülni miért nem félnek? Magáncéggel utaztunk, ami azt jelentette, h rendes ebédet kaptunk a repülőn. Nagyon finom volt ám :3 Görögország felett is elrepültünk, láttuk az Égei-tengeren a sok kis szigetet. Gyönyörű volt *-* Amikor itthonról elindultunk, volt vagy 5 fok, de ahogy kiszálttunk Hurghadában(ez volt az úticélunk, a Vörös-tenger partján elég délen található), máris 20 fokkal volt melegebb. Isteni érzés :) Nagyon bejött a szálloda. Kívülről nem volt csicsás, nem úgy, mint a legtöbb, amik úgy néznek ki, mintha egy ízlésficamos barbi tervezte volna őket kupolákkal, szőkőkutakkal. All-inclusive ellátáson éltünk, több étterem is volt a hotelben, rám nagyon is jellemzően összehaverkodtam a főszakáccsal. Kedvencem a reggeli volt, de az ebédnél és a vacsoránál is volt látványkonyha, úgyhogy sose haltam éhen. A libanoni napon tarisznyarák volt vacsorára, életemben először boncoltam rákot, de megérte, nagyon fincsi, omlós húsa van.
A hotelnek saját tengerpartja van, és a tenger olyan gyönyörű kék és tiszta, mintha kiretusálták volna. És volt ott egy kisebb korallzátony, úgyhogy még felszíni búvárkodtam is :) rengeteg gyönyörű halat láttam: bohóchalat, zebrahalat(oké nem ez a neve, de nekem nem jut jobb szó rá az eszembe) meg olyan hosszú orrú halat, meg kávészínűt.... Ha valakinek van rá lehetősége, hogy kipróbálja a búvárkodást, ne habozzon, életre szóló élményben lesz része!
Mentünk kirándulásra is: megnéztük Luxort és a Királyok völgyét. Jó messze volt Hurhadától, hajnali 4-kor kellett kelni, és 9-re értünk oda. A karnaki templomban kezdtünk. Művtörin tanultunk már róla, ezért voltak talá olyan nagy elvárásaim. Szép volt meg minden, de nem hengerelt le. Nem így a Királyok Völgye! Nincsenek róla képeim, mert nem lehetett bevinni fényképezőt. Szavakkal nem is tudom leírni, ezt látni kell. A jegy 3 sírkamra meglátogatsára érvényes, de nekem sikeült 4-et megnéznem, bár lebuktam. Az a jó az arab világban, hogy ha lány vagy, rámosolyogsz a biztonsági őrre, aki fejcsóválva, de továbbenged. A Níluson átkelést nagyon élveztem, amin kicsit rontott, hogy a folyóból mér kihaltak a krokodilok. Hatsepszut halotti temploma lenyűgöző egy alkotás. Ő volt Egyiptom történetének egyetlen fáraónője, aki kijelentette, ő férfi női testben.
A szállodában animátor csapat gondoskodott a szórakozásról, kedvencem a röpi volt. A szállodában rengeteg orosz volt, az animátorok nagy része is orosz. Az oroszokról tudni kell, hogy nagyon jól röpiznek. Tényleg nagyon jól. Nagyon élvezetes volt velük játszani, nem úgy,mint tesiórán, amikor állandóan leesik a labda. Az egyik animátorlánnyal, Olával jól összebarátkoztam:) Furcsa, hogy nagyon hasonlít Annára.....
Életem egyik legnagyobb élménye volt az egyiptomi út, rengeteg mindent kipróbáltam, sok kedves emberrel találkoztam, az ókori világ egyik legjelentősebb birodalmát ismertem meg közelebbről. Soha nem fogom elfelejteni!
A hotelnek saját tengerpartja van, és a tenger olyan gyönyörű kék és tiszta, mintha kiretusálták volna. És volt ott egy kisebb korallzátony, úgyhogy még felszíni búvárkodtam is :) rengeteg gyönyörű halat láttam: bohóchalat, zebrahalat(oké nem ez a neve, de nekem nem jut jobb szó rá az eszembe) meg olyan hosszú orrú halat, meg kávészínűt.... Ha valakinek van rá lehetősége, hogy kipróbálja a búvárkodást, ne habozzon, életre szóló élményben lesz része!
Mentünk kirándulásra is: megnéztük Luxort és a Királyok völgyét. Jó messze volt Hurhadától, hajnali 4-kor kellett kelni, és 9-re értünk oda. A karnaki templomban kezdtünk. Művtörin tanultunk már róla, ezért voltak talá olyan nagy elvárásaim. Szép volt meg minden, de nem hengerelt le. Nem így a Királyok Völgye! Nincsenek róla képeim, mert nem lehetett bevinni fényképezőt. Szavakkal nem is tudom leírni, ezt látni kell. A jegy 3 sírkamra meglátogatsára érvényes, de nekem sikeült 4-et megnéznem, bár lebuktam. Az a jó az arab világban, hogy ha lány vagy, rámosolyogsz a biztonsági őrre, aki fejcsóválva, de továbbenged. A Níluson átkelést nagyon élveztem, amin kicsit rontott, hogy a folyóból mér kihaltak a krokodilok. Hatsepszut halotti temploma lenyűgöző egy alkotás. Ő volt Egyiptom történetének egyetlen fáraónője, aki kijelentette, ő férfi női testben.
A szállodában animátor csapat gondoskodott a szórakozásról, kedvencem a röpi volt. A szállodában rengeteg orosz volt, az animátorok nagy része is orosz. Az oroszokról tudni kell, hogy nagyon jól röpiznek. Tényleg nagyon jól. Nagyon élvezetes volt velük játszani, nem úgy,mint tesiórán, amikor állandóan leesik a labda. Az egyik animátorlánnyal, Olával jól összebarátkoztam:) Furcsa, hogy nagyon hasonlít Annára.....
Életem egyik legnagyobb élménye volt az egyiptomi út, rengeteg mindent kipróbáltam, sok kedves emberrel találkoztam, az ókori világ egyik legjelentősebb birodalmát ismertem meg közelebbről. Soha nem fogom elfelejteni!
2010. november 1., hétfő
Bad Girl
Nem annyira szokásos módón egy könyvsorozatról fogok írni. Gondolom senkinek sem kell bemutatni a Gossip Girl sorozatot, bár én tartom magam ahhoz, hogy a könyv jobb.
Nem szeretem a folytatásos könyveket, de ez bejön. Nagyon is. Eleve szeretem az elitbe tartozó emberek életét bemutató könyveket, ez ráadásul tinikről szól. Blair és Serena Manhattan luxuskörnyezetébe születtek bele, gyerekkoruktól fogva legjobb barátnők. Aztán 15 évesen Serena bentlakásos iskolába megy, és Blair végre átveheti az alfa-nőstény szerepét társaságukban. Mindkét lány szép, de Serena a szőke, akire az emberek egyből felkapják a fejüket, ráadásul a lányból olyan könnyedség árad, hogy Blair mellette állandóan a másodhegedűs. Nem csoda, hogy amikor a történet elején Serena visszatér, nincs oda a boldogságtól. Ráadásul még mindig nem volt képes lefeküdni a barátjával, Nate-tel. Az már csak hab a tortán, hogy 2 éve nyáron Serena és Nate együtt vesztették el a szüzességüket. Blairnek tehát minden oka megvan rá, hogy utálja szerencsétlen(?) lányt. Serena hirtelen kitaszítottá válik. A 9.-es Jenny(aki egyáltalán nicns kibékülve óriási mellméretével) jelenti egyedüli társaságát, aki viszont teljesen bálványozza a szőke szépséget. Jenny bátyja, a költőpalánta Dan szintén bele van zúgva Serenába, amit nem néz jó szemmel a tarra borotvált elvont-filmes Vanessa.Hatalmas hibát követnék el, ha nem említeném meg Chuck-ot,a mindenkit lefektetni akaró nyálas szépfiút(gennyládát....), annyira röhejes egy ember, hogy az már lájk. Az ő életüket mutatja be ez a könyvsorozat. Megy itt aztán a kavarás!
És bad girl? Ő a blogger, aki mindenkiről tud mindent, otthon van a legújabb pletykákban. Vigyázz, mit csinálsz, mert előtte nem marad titokban! Ja, és senki sem tudja, kicsoda ő....
Rengeteg kedvencem van:Serena,Jenny,Nate(aki dobta Blairt Jenny melleiért....)és persze Bad Girl. Imádom a stílusát, nemegyszer visítva fetrengek a földön, annyira vicces. Meg persze az sem elhanyagolható szempont, hogy annyi parti, jet-set utazás és ruha van benne, hogy majd lefolyik a lapokról. Nem meglepő, hogy a tévésorozat olyan sikeres lett, bár én magát Bad Girlt hiányolom, mármint a beszólásait. De tényleg nagyon jók a ruhák benne, bár az, hogy Vanessát nem tartották meg a vadóc mivoltában, 'kicsit' elszomorító....
Az írónő, Cecily von Ziegesar-nak nem ez az egyetlen itthon megjelent műve, a Hot Girl felfogható a Bad Girl folytatásaként, de nem éri el az előd szintjét. Itt Jenny megy egy elit magániskolába, és ott kell megállnia a helyét.
Mindenki, aki pörgős, szarkavarós történetre vágyik, vegye kézbe, és le ne tegye, amíg a végére nem ért, vagy nézzen bele a sorozatba, de a legjobban akkor jár, ha mindkettőbe belekezd.
Nem szeretem a folytatásos könyveket, de ez bejön. Nagyon is. Eleve szeretem az elitbe tartozó emberek életét bemutató könyveket, ez ráadásul tinikről szól. Blair és Serena Manhattan luxuskörnyezetébe születtek bele, gyerekkoruktól fogva legjobb barátnők. Aztán 15 évesen Serena bentlakásos iskolába megy, és Blair végre átveheti az alfa-nőstény szerepét társaságukban. Mindkét lány szép, de Serena a szőke, akire az emberek egyből felkapják a fejüket, ráadásul a lányból olyan könnyedség árad, hogy Blair mellette állandóan a másodhegedűs. Nem csoda, hogy amikor a történet elején Serena visszatér, nincs oda a boldogságtól. Ráadásul még mindig nem volt képes lefeküdni a barátjával, Nate-tel. Az már csak hab a tortán, hogy 2 éve nyáron Serena és Nate együtt vesztették el a szüzességüket. Blairnek tehát minden oka megvan rá, hogy utálja szerencsétlen(?) lányt. Serena hirtelen kitaszítottá válik. A 9.-es Jenny(aki egyáltalán nicns kibékülve óriási mellméretével) jelenti egyedüli társaságát, aki viszont teljesen bálványozza a szőke szépséget. Jenny bátyja, a költőpalánta Dan szintén bele van zúgva Serenába, amit nem néz jó szemmel a tarra borotvált elvont-filmes Vanessa.Hatalmas hibát követnék el, ha nem említeném meg Chuck-ot,a mindenkit lefektetni akaró nyálas szépfiút(gennyládát....), annyira röhejes egy ember, hogy az már lájk. Az ő életüket mutatja be ez a könyvsorozat. Megy itt aztán a kavarás!
És bad girl? Ő a blogger, aki mindenkiről tud mindent, otthon van a legújabb pletykákban. Vigyázz, mit csinálsz, mert előtte nem marad titokban! Ja, és senki sem tudja, kicsoda ő....
Rengeteg kedvencem van:Serena,Jenny,Nate(aki dobta Blairt Jenny melleiért....)és persze Bad Girl. Imádom a stílusát, nemegyszer visítva fetrengek a földön, annyira vicces. Meg persze az sem elhanyagolható szempont, hogy annyi parti, jet-set utazás és ruha van benne, hogy majd lefolyik a lapokról. Nem meglepő, hogy a tévésorozat olyan sikeres lett, bár én magát Bad Girlt hiányolom, mármint a beszólásait. De tényleg nagyon jók a ruhák benne, bár az, hogy Vanessát nem tartották meg a vadóc mivoltában, 'kicsit' elszomorító....
Az írónő, Cecily von Ziegesar-nak nem ez az egyetlen itthon megjelent műve, a Hot Girl felfogható a Bad Girl folytatásaként, de nem éri el az előd szintjét. Itt Jenny megy egy elit magániskolába, és ott kell megállnia a helyét.
Mindenki, aki pörgős, szarkavarós történetre vágyik, vegye kézbe, és le ne tegye, amíg a végére nem ért, vagy nézzen bele a sorozatba, de a legjobban akkor jár, ha mindkettőbe belekezd.
Let's Rock 'n' Roll!
2010. október 21., csütörtök
Kannazuki no Miko
Még egyszer réges-régen írtam egy yuri-mangáról. Azóta nem. Úgy gondolom, eljött az ideje egy újabb lányszerelmes anime ismertetésének.
A történet a már klisének számító elit leányiskolában veszi kezdetét, ahol a történet két főhősnője tanul. Himemiya Chikane a hűvös hercegnő, éltanuló, gazdag család sarja, lányhordák rajongják körül, emellett még profi szinten zongorázik. Látszólag semmi köze nincs Kurusugawa Himeko-hoz, aki naiv-bájos kislány, nem népszerű, nem is utalják, igazi láthatatlan. Persze nem lenne story, ha ők ketten nem ismernék egymást, ráadásul még egy napon is van a szülinapjuk. Ezen a napon az iskolát megtámadja egy óriásrobot, ami megpróbálja megölni a lányokat, és a mechát nem más irányítja, mint Himeko gyerekkori barátja, Souma irányít, aki mellesleg fülig bele van zúgva a lányba, és a suli leghelyesebb pasija(miért, mit vártatok?) Mint kiderül, a srác egy az Orochik közül( a japán flórklór szerves részei ezek a gonosz szellemek), bár ő a sorozat alatt végig küzd gonosz énje felett....
Hogy miért akarták megölni Himekot és Chikanet? Hát mert ők az univerzum papnői. Jellemükhöz passzolóan Chikane a Hold, Himeko a Nap papnője. Az ő feladatuk védeni a világegyetemet Ame No Murakamo-val szemben. Himeko Chikane kastélyába költözik, amit Otoha, a Miss szobalánya nem vesz jó néven(értsd:baromi féltékeny, és mindig keresztbetesz Himekonak).
A Kannazuki no Miko nagyon érdekes keveréke egy csöpögős yurinak és egy akciódús mechasorozatnak. Vannak benne a szokásos szerelmi jelenetek, meg a két lány kapcsolatát bemutató részek, ezek mellett meg ott vannak a véres-óriásrobotos harcok, na meg a világmegmentés. Úgyhogy nehogy valaki elkönyvelje a KnM-t tucatyurinak, mert közel sem az.
Nekem legjobban a szerelmi szál tetszett benne, plusz pont azért, hogy Himeko egy fiú és egy lány között vergődik. De az abszolút csúcspontja az animének Chikane ábrázolása, nagyon részletes jellemképek kapunk, egyszerűen nem lehet nem érezni a fájdalmát, hihetetlenül jól el lett találva. Nem lövöm le a poént, de külön regényt lehetne írni az árulásának valódi okáról, hogy az milyen jól ki lett találva.
Persze ennek a kárát látja a többi szereplő, Himeko sikerült még 3dimenziósra, az ellenség nagyon sablonos, azt hiszem, ez a történet legnagyobb gyenge pontja. Nem sikrült tökéletesen ötvözni a mecha-yurit, a mechás rész kimerül a(néha értelmetlen) harcokban, sokkal többet ki lehetett, kellett volna hozni belőle, szinte alig tudunk meg valamit a Papnők feladatáról és Ame no Murakamo személyéről.Kevés az a 12 rész.....
A grafika igazán ütős lett, a zene meg fülbemászó, az op és ed biztos mindenkinek megvan, conokon nagyon sok ddr alatt szokott menni. Nem is tudom eldöntni, az openinget, vagy az endinget szeretem jobban..
A végén sírtam, gondolom nem vagyok vele egyedül, de hát lányból vagyok, a befejezés meg nem a cukormázas heppiend, de azért nem is egy tragédia, még ha ennél több boldogságot is vártam volna.
A történet a már klisének számító elit leányiskolában veszi kezdetét, ahol a történet két főhősnője tanul. Himemiya Chikane a hűvös hercegnő, éltanuló, gazdag család sarja, lányhordák rajongják körül, emellett még profi szinten zongorázik. Látszólag semmi köze nincs Kurusugawa Himeko-hoz, aki naiv-bájos kislány, nem népszerű, nem is utalják, igazi láthatatlan. Persze nem lenne story, ha ők ketten nem ismernék egymást, ráadásul még egy napon is van a szülinapjuk. Ezen a napon az iskolát megtámadja egy óriásrobot, ami megpróbálja megölni a lányokat, és a mechát nem más irányítja, mint Himeko gyerekkori barátja, Souma irányít, aki mellesleg fülig bele van zúgva a lányba, és a suli leghelyesebb pasija(miért, mit vártatok?) Mint kiderül, a srác egy az Orochik közül( a japán flórklór szerves részei ezek a gonosz szellemek), bár ő a sorozat alatt végig küzd gonosz énje felett....
Hogy miért akarták megölni Himekot és Chikanet? Hát mert ők az univerzum papnői. Jellemükhöz passzolóan Chikane a Hold, Himeko a Nap papnője. Az ő feladatuk védeni a világegyetemet Ame No Murakamo-val szemben. Himeko Chikane kastélyába költözik, amit Otoha, a Miss szobalánya nem vesz jó néven(értsd:baromi féltékeny, és mindig keresztbetesz Himekonak).
A Kannazuki no Miko nagyon érdekes keveréke egy csöpögős yurinak és egy akciódús mechasorozatnak. Vannak benne a szokásos szerelmi jelenetek, meg a két lány kapcsolatát bemutató részek, ezek mellett meg ott vannak a véres-óriásrobotos harcok, na meg a világmegmentés. Úgyhogy nehogy valaki elkönyvelje a KnM-t tucatyurinak, mert közel sem az.
Nekem legjobban a szerelmi szál tetszett benne, plusz pont azért, hogy Himeko egy fiú és egy lány között vergődik. De az abszolút csúcspontja az animének Chikane ábrázolása, nagyon részletes jellemképek kapunk, egyszerűen nem lehet nem érezni a fájdalmát, hihetetlenül jól el lett találva. Nem lövöm le a poént, de külön regényt lehetne írni az árulásának valódi okáról, hogy az milyen jól ki lett találva.
Persze ennek a kárát látja a többi szereplő, Himeko sikerült még 3dimenziósra, az ellenség nagyon sablonos, azt hiszem, ez a történet legnagyobb gyenge pontja. Nem sikrült tökéletesen ötvözni a mecha-yurit, a mechás rész kimerül a(néha értelmetlen) harcokban, sokkal többet ki lehetett, kellett volna hozni belőle, szinte alig tudunk meg valamit a Papnők feladatáról és Ame no Murakamo személyéről.Kevés az a 12 rész.....
A grafika igazán ütős lett, a zene meg fülbemászó, az op és ed biztos mindenkinek megvan, conokon nagyon sok ddr alatt szokott menni. Nem is tudom eldöntni, az openinget, vagy az endinget szeretem jobban..
A végén sírtam, gondolom nem vagyok vele egyedül, de hát lányból vagyok, a befejezés meg nem a cukormázas heppiend, de azért nem is egy tragédia, még ha ennél több boldogságot is vártam volna.
Alapmű, gyorsan menjetek, és nézzétek meg!
2010. október 10., vasárnap
Design>Élj vele!
Hetedik alkalommal került megrendezésre a Budapesti Design Hét október 1. és 10 között. Annyi jó programm volt, csak sajnos ezen a héten egy rakat dolgozatra kellett tanulni, de szerncsére 2 helyszínt bele tudtam zsúfolni a napomba.
A hét egyik aduásza a nyitott stúdió programmsorozat, amelyben a hazai divattervezők műhelyeibe pillanthattunk bele. 8.-án, azaz pénteken a DRESSCODE-ot látogattam meg, kisebb kavar után meg is találtam az épületet, persze olyan kicsi plakát volt kitéve a design hét logójával, hogy tuti sokan elmentek mellette... A Dresscode-ot Csergő Noémi, Keresztury Kata, Bálint Sára és Mohari Kinga indította 2008-ban, profiljukban nem csak a snassz ruhakészítés tartozik, ők azért ennél jóval kreatívabbak, foglalkoznak jelmez- és díszlettervezéssel, divatfotózással, stylingolással, de hostessruhát is terveznek. Nagy élmény volt leülni, és csak úgy kötetlenül beszélgetni velük. Lenyűgözött/lenyűgöz, hogy mennyire közvetlenek, Meséltek a napi rutinról, hogy mekkora pangás van, a magyarok konzervatív-, konfekcióruha-igényükről. Sára még egy jó könyvet is ajánlott, ami elkalauzol minket a high-fashion világába, ami tele van átveréssel. Remélem még sokra viszi a Dresscode, és kijut külföldre.
A másik bemutatóterem, amit megnéztem, az a Kepp Showroom volt. Ez szintén az ötödik kerülteben található, Budapest divatközpontjában, a Vörösmarthy téren. Vagy háromszor körberohangáltam a teret, mire megtaláltam a 3-as számot. Aranyos véletlen, hogy pont a két kedvenc márkám, a Bershka és a Stradivarius közé volt bezsúfolva a lépcsőház. Belül kissé lepukkant az épület, most dolgoznak rajta, aminek nagyon örülök, mert még így is kivehető, hogy egykoron nagyon szép volt. A csöppet klausztrofóbiát kiváltó liftel felsuhantam a másodikra, és majdnem beleléptem egy félig megácsolt emeletbe.... Szürreális egy jelenet volt.
Ez a stúdió nem volt olyan nagy, mint a pénteki, ráadásul szombat lévőn rengetegen voltak, nem is lehetett annyira beszélgetni, helyette inkább megnéztem a katalógust, ami tele volt csodaszép ruhakölteménnyel. Erről a márkáról azt kell tudni, hogy tavaly alapította öt fiatal lány, név szerint Hajdú Anett, Havancsák Teréz, Hofstader Szandra, Kovács Adél és Tomcsányi Dóri, és hamar hírnevet szereztek maguknak újító stílusuk miatt. Itt egy olyan dologgal találkoztam, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy létezik, ez pedig nem más, mint a mozgásérzeklő öltözék. Ez valahogy úgy működik, hogy felveszed a kabátot, ami hozzá van kötve egy hangszóróhoz, és ahogy mozogsz, mindenféle hangokat ad ki, pl behajlítod a karod, reccsen egyet....
A Rapid randi stylistokkal nevezetű programmon nagyon szívesen részt vettem volna, cska sajons aznap volt aminecon, így választani kellett ;___;
A programmfüzetet lapozgatva sajna meg kellett állíptanom, hogy a rengeteg érdekes kiállítás közül csomó 10.-én ér véget, így esélyem sincs eljutni :( Szerencsére a KREA BEMUTATJA november végéig megtekinthető, a JAM is tovább tart nyitva, úgyhogy kalandra fel!
És nem utolsó sorban beszereztem egy retro fekete szemüveget a Retro Delux-ból, amin anyám totál kiakadt, mondjuk nem igazán értem az okát.....
A hét egyik aduásza a nyitott stúdió programmsorozat, amelyben a hazai divattervezők műhelyeibe pillanthattunk bele. 8.-án, azaz pénteken a DRESSCODE-ot látogattam meg, kisebb kavar után meg is találtam az épületet, persze olyan kicsi plakát volt kitéve a design hét logójával, hogy tuti sokan elmentek mellette... A Dresscode-ot Csergő Noémi, Keresztury Kata, Bálint Sára és Mohari Kinga indította 2008-ban, profiljukban nem csak a snassz ruhakészítés tartozik, ők azért ennél jóval kreatívabbak, foglalkoznak jelmez- és díszlettervezéssel, divatfotózással, stylingolással, de hostessruhát is terveznek. Nagy élmény volt leülni, és csak úgy kötetlenül beszélgetni velük. Lenyűgözött/lenyűgöz, hogy mennyire közvetlenek, Meséltek a napi rutinról, hogy mekkora pangás van, a magyarok konzervatív-, konfekcióruha-igényükről. Sára még egy jó könyvet is ajánlott, ami elkalauzol minket a high-fashion világába, ami tele van átveréssel. Remélem még sokra viszi a Dresscode, és kijut külföldre.
A másik bemutatóterem, amit megnéztem, az a Kepp Showroom volt. Ez szintén az ötödik kerülteben található, Budapest divatközpontjában, a Vörösmarthy téren. Vagy háromszor körberohangáltam a teret, mire megtaláltam a 3-as számot. Aranyos véletlen, hogy pont a két kedvenc márkám, a Bershka és a Stradivarius közé volt bezsúfolva a lépcsőház. Belül kissé lepukkant az épület, most dolgoznak rajta, aminek nagyon örülök, mert még így is kivehető, hogy egykoron nagyon szép volt. A csöppet klausztrofóbiát kiváltó liftel felsuhantam a másodikra, és majdnem beleléptem egy félig megácsolt emeletbe.... Szürreális egy jelenet volt.
Ez a stúdió nem volt olyan nagy, mint a pénteki, ráadásul szombat lévőn rengetegen voltak, nem is lehetett annyira beszélgetni, helyette inkább megnéztem a katalógust, ami tele volt csodaszép ruhakölteménnyel. Erről a márkáról azt kell tudni, hogy tavaly alapította öt fiatal lány, név szerint Hajdú Anett, Havancsák Teréz, Hofstader Szandra, Kovács Adél és Tomcsányi Dóri, és hamar hírnevet szereztek maguknak újító stílusuk miatt. Itt egy olyan dologgal találkoztam, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy létezik, ez pedig nem más, mint a mozgásérzeklő öltözék. Ez valahogy úgy működik, hogy felveszed a kabátot, ami hozzá van kötve egy hangszóróhoz, és ahogy mozogsz, mindenféle hangokat ad ki, pl behajlítod a karod, reccsen egyet....
A Rapid randi stylistokkal nevezetű programmon nagyon szívesen részt vettem volna, cska sajons aznap volt aminecon, így választani kellett ;___;
A programmfüzetet lapozgatva sajna meg kellett állíptanom, hogy a rengeteg érdekes kiállítás közül csomó 10.-én ér véget, így esélyem sincs eljutni :( Szerencsére a KREA BEMUTATJA november végéig megtekinthető, a JAM is tovább tart nyitva, úgyhogy kalandra fel!
És nem utolsó sorban beszereztem egy retro fekete szemüveget a Retro Delux-ból, amin anyám totál kiakadt, mondjuk nem igazán értem az okát.....
Jövőre találkozunk!Puszi
2010. október 4., hétfő
Mondocon 2010
Szerintem senkinek sem újdonság, hogy idén két con volt, mert a Mondo és a Mat nem tudott megállapodni. Mint a címből is sejthető, én a Mondos rendezvényt tiszteltem meg jelenlétemmel :D Nem csak azért, mert mondos cikkíró vagyok, és kaptam ingyenjegyet( fekete-arany vip powaaa) hanem mert kíváncsi voltam a Hungexpóra. Nem titok, a PeCsa nem a szívem csücske, bár közel van és jól megközelíthető, plusz a Városliget sztem írtójó hely, egyszerűen kicsi. A hungexpó viszont totál lenyűgözött. Jó, ez meg messze van, a 37-es villamosmegállótól eljutni a főbejárathoz olyan, mintha egy amcsi videojátékban lennék, és kihalt tájon kell keresztülvergődnőm magam. A fűvel benőtt villamossín szintén para..... Maga az épületeggyüttes szellős, van hely mindenféle őrültségre, és az ember kap levegőt! Aszem 10-kor volt kapunyitás, én 11 körül mentem ki, már állt ott egy kisebb sor a helybenvételesekből. Igazából azért álltak, mert elfogyott a jegy, és várták, hozzanak még. Ehhez hasonló kisebb bakik előfordultak, de hol nem?
Sikerült megtalálnom Regiéket, úgyhogy el is indultunk körbenézni. Persze egyből belefuttam egy régi ismerősömbe, akit vagy 4. -óta nem láttam. Persze aztán szembejött velem Sora, akit akkor ismertem meg, amikor sorbanálltam a despára. Megnéztük a workshopokat, találkoztam Case-szel, Diával, aki valami fenomális ruhát húzott magára *-* Annyi jó árú volt, csorgott a nyálam.... a worlshopos épületben kapott helyet a DDR, amit egyszerűen imádok, de most későn érkeztünk, már melegítettek a versenyzők, és ahogy néztem őket, leesett az állam...nagyon jól tolták!
A conok egyik legtöbb embert lekötő programja a cosplay, gondolom ez sem újdonság. Most is nagyon színvonalas volt a felhozatal, bár a beígért cosplay-kupa tavaszra tolódott...nocomment. Sokan nem is indultak a versenyen, de mégis lepipáltak néhány indulót. Azért kéne már, hogy legyen önkritikája az embereknek! HA 90 kilós dagadt ribanc vagy, lécci ne miniszoknyás Kagoménak öltözz, köszönöm! Nekem legjobban a DN-es Rem tetszett, nem kevés munka lehetett a jelmezében, ami 100%ig élethű volt. Na, szóval képzelhetitek... de nem nyert semmit. Perszer díjazás szubijektív, na de akkor is -.- Csoportos craftmanshipből abszolút kedvenc a Pokemon csapat volt, imádom, ha van az embereknek humorérzékük. Az zavart csak, hogy vannak ilyen slágerszériák, és akkor mindenki azt cpzi... Oké, elhiszem, hogy a Trinity Blood jó alapanyag(ami nem igaz a szintén tömegcucc Bleachre) de azért nem csak ez az egy anime létezik. Vannak örök klasszikusok is, mint a Sailor Moon, csak azt nem tudom elképzleni, hogy a nulla rucit viselő csaj hogy nem fagyott szét. Van egy pasas, aki mindi csajnak öltözik, most épp Louise volt, nyáron meg Haruhi. Plusz még olyan anorexiásan vékony, hurkapálcikalábai vannak. Nem kicsit para.
Streetfashionosok megint voltak, a legtöbbjük loli-isteni ruhákban-,de például decorákat nem is láttam. Alap, hogy voltak free-hugosok, oké, lehet, hogy régi, de akkor is örök. Szeretek random emberkéket ölelgetni. Meg szeretek emberkéket ölelgetni alapból :33
Ha már con, akkor muszáj sushit enni, persze mint mindig, most is a Bambuszliget volt kinn, persze megint nem készültek föl a rohamra, és pont akkor fogyott el a rizs, amikor mi álltunk sorba....futárral hozták az utánpótlást, úgyhogy 20 perc állás után meg is kaptam az életmentő adagomat. Én sushi függő vagyok ugyanis. Ha egyszer kipróbáltad, nem bírod abbahagyni, azt már észrevettem. Annyira finom~ Én 6-6 lazac-vörössügér makit ettem, imádom a halat. Sok benne az Omega-3 zsírsav, az meg okosít :P
Sajnos nem tudtam maradni Kokia-koncertre, pedig az volt a con legnagyobb durranása, amivel jól lekörözte a MAT-osat. Regi felhívott koncert közben és közvetített, annyira aranyos volt tőle, totálisan meghatódtam... Vasárnap sajnos nem tudtam kimenni, de hallom volt con-piknik. Biztos jó lehetett(:
A következő con május 14-15-én lesz(érettségiidőszak powaa!), arra is akarok majd menni, nagyon bízom benne, hogy olyan jó lesz, mint a mostani!
Sikerült megtalálnom Regiéket, úgyhogy el is indultunk körbenézni. Persze egyből belefuttam egy régi ismerősömbe, akit vagy 4. -óta nem láttam. Persze aztán szembejött velem Sora, akit akkor ismertem meg, amikor sorbanálltam a despára. Megnéztük a workshopokat, találkoztam Case-szel, Diával, aki valami fenomális ruhát húzott magára *-* Annyi jó árú volt, csorgott a nyálam.... a worlshopos épületben kapott helyet a DDR, amit egyszerűen imádok, de most későn érkeztünk, már melegítettek a versenyzők, és ahogy néztem őket, leesett az állam...nagyon jól tolták!
A conok egyik legtöbb embert lekötő programja a cosplay, gondolom ez sem újdonság. Most is nagyon színvonalas volt a felhozatal, bár a beígért cosplay-kupa tavaszra tolódott...nocomment. Sokan nem is indultak a versenyen, de mégis lepipáltak néhány indulót. Azért kéne már, hogy legyen önkritikája az embereknek! HA 90 kilós dagadt ribanc vagy, lécci ne miniszoknyás Kagoménak öltözz, köszönöm! Nekem legjobban a DN-es Rem tetszett, nem kevés munka lehetett a jelmezében, ami 100%ig élethű volt. Na, szóval képzelhetitek... de nem nyert semmit. Perszer díjazás szubijektív, na de akkor is -.- Csoportos craftmanshipből abszolút kedvenc a Pokemon csapat volt, imádom, ha van az embereknek humorérzékük. Az zavart csak, hogy vannak ilyen slágerszériák, és akkor mindenki azt cpzi... Oké, elhiszem, hogy a Trinity Blood jó alapanyag(ami nem igaz a szintén tömegcucc Bleachre) de azért nem csak ez az egy anime létezik. Vannak örök klasszikusok is, mint a Sailor Moon, csak azt nem tudom elképzleni, hogy a nulla rucit viselő csaj hogy nem fagyott szét. Van egy pasas, aki mindi csajnak öltözik, most épp Louise volt, nyáron meg Haruhi. Plusz még olyan anorexiásan vékony, hurkapálcikalábai vannak. Nem kicsit para.
Streetfashionosok megint voltak, a legtöbbjük loli-isteni ruhákban-,de például decorákat nem is láttam. Alap, hogy voltak free-hugosok, oké, lehet, hogy régi, de akkor is örök. Szeretek random emberkéket ölelgetni. Meg szeretek emberkéket ölelgetni alapból :33
Ha már con, akkor muszáj sushit enni, persze mint mindig, most is a Bambuszliget volt kinn, persze megint nem készültek föl a rohamra, és pont akkor fogyott el a rizs, amikor mi álltunk sorba....futárral hozták az utánpótlást, úgyhogy 20 perc állás után meg is kaptam az életmentő adagomat. Én sushi függő vagyok ugyanis. Ha egyszer kipróbáltad, nem bírod abbahagyni, azt már észrevettem. Annyira finom~ Én 6-6 lazac-vörössügér makit ettem, imádom a halat. Sok benne az Omega-3 zsírsav, az meg okosít :P
Sajnos nem tudtam maradni Kokia-koncertre, pedig az volt a con legnagyobb durranása, amivel jól lekörözte a MAT-osat. Regi felhívott koncert közben és közvetített, annyira aranyos volt tőle, totálisan meghatódtam... Vasárnap sajnos nem tudtam kimenni, de hallom volt con-piknik. Biztos jó lehetett(:
A következő con május 14-15-én lesz(érettségiidőszak powaa!), arra is akarok majd menni, nagyon bízom benne, hogy olyan jó lesz, mint a mostani!
Lávjú, béjbs!
2010. szeptember 30., csütörtök
élménybeszámoló Despa-konciról
Gondolom senki előtt nem ismeretelen az a tény, hogy az egyik leghíresebb vk banda tegnap lépett fel Budapesten, így azt is gondolhatjátok, mekkora volt a sor....hallottam olyanról is, hogy egyesek az egész éjszakát kint töltötték, ami nem lehetett nagy élmény a hajnali 5-6 fokban..... nekem persze iskolám volt, olyan negyed ötre mentem ki. Már akkor olyan hosszú volt a sor, hogy belekáprázott a szemem. Szerencsére elég az elején állt a barátnőm, úgyhogy hozzá és még néhány emberkéhez csapódtam. Most nem voltam annyira meggondolatlan, hogy rövidnadrágban menjek, mint az LM.C-re, de a hosszúgatya és a bőrdzseki sem védett meg a 3órás sorbanállás alatt elszenvedett fagykároktól. Kapunyitásról ellentétes híreket olvastam, egyik helyen hatot írtak, máshol hét óra volt feltűntetve, szerencsére a korábbi időpont volt a valódi, nem is hiszem, hogy még egy órát kibírtam volna elgémberedett lábujjakkal. A sorbanállás ideje alatt megismerkedtem Szandival, aki vidélről jött föl, és a koncert után ment vissza, másnap meg neki is suli..... Nagyon arany lány. Találkoztam még Sorával, aki annyira nem szereti a polgári nevét, hogy el sem mondta. Kedden osztogattak a körtéren monster energiaitalt, gondoltam, milyen jó lesz, felpörget, juhhé! hát.... fél literes volt, annyit meg nem akartam meginni, mert hát ki tudja, mikor tudok elmenni legközelebb pisilni, úgyhogy Sorával együtt ittuk meg. Utánna tök ugyanúgy éreztem magam, méghogy magas koffeintartalom! A sorban előttünk egy csoport buzi szlovák volt, nagyon viccesek voltak, Neko olyan yaois beszólásokat mondott, csak úgy néztem.... Amúgy az emberek fele külföldi volt, találkoztam szlovénokkal is, volt egy nagyon aranyos szlovén lány, isteni haja volt, és annyira kicsi füle*o* Övé a világ legcukibb füle(: Imádom a Dielest, de a hely pöppet szűk volt, tényleg rengeteg ember akarta látni élőben a D'espairsrayt. Sikerült úgy a közepére beverekednem maga, ahol szintén elég sokat kellett állni, de az előadás tökéletesen megérte a kockázatot, hogy viszeres legyen a lábam öregen.
Nagyon tisztességes, profi koncertet toltak, szétsikítoztam az agyam, többet mozogtam(mozgás=ugrálás) mint egy fél év alatt tesiórán. Legjobban a Love is dead-en tomboltam, ez a kedvenc számom tőlük, de a Death Point sem volt semmi, olyan hangerővel nyomtuk a refrént....
Zero-n nyáladztam egy sort, persze akkor már Karyu sem maradhatott ki.
Persze volt ráadás, anélkül nem is koncert a koncert, meg persze pengető- és dobverő-dobverődobálás. Ez utobbit persze párosan hajítják el, az egyik darabért kisebb verekedés alakult ki, a fengörlöket a biztonságiaknak kellett őket egymásról leválasztani, ami ezért kicsit gáz.
Összességében egy felejthetetlen koncert volt, imádtam minden egyes pillanatát.
Nagyon tisztességes, profi koncertet toltak, szétsikítoztam az agyam, többet mozogtam(mozgás=ugrálás) mint egy fél év alatt tesiórán. Legjobban a Love is dead-en tomboltam, ez a kedvenc számom tőlük, de a Death Point sem volt semmi, olyan hangerővel nyomtuk a refrént....
Zero-n nyáladztam egy sort, persze akkor már Karyu sem maradhatott ki.
Persze volt ráadás, anélkül nem is koncert a koncert, meg persze pengető- és dobverő-dobverődobálás. Ez utobbit persze párosan hajítják el, az egyik darabért kisebb verekedés alakult ki, a fengörlöket a biztonságiaknak kellett őket egymásról leválasztani, ami ezért kicsit gáz.
Összességében egy felejthetetlen koncert volt, imádtam minden egyes pillanatát.
2010. szeptember 17., péntek
Rossz idő
Elképesztő, szeptember közepe van, és úgy esik, mintha november lenne. Nem tudom, más hogy van vele, de engem nagyon lehangol ez az idő, kezdek depis lenni. Napsütést akarok! A fény bizonyítottan jó a lehangoltság ellen, emellett jó időben jóval több dolgot lehet csinálni, mint amikor szakad az eső. Mondjuk ott van a Károlyi(kevésbé benfenteseknek: ez egy eszméletlenül hangulatos kert a belvárosban, ráadásul a "gimi-körzet"ben van, így vannak a apáczaisok, eötvösösök, verespálnésok és kevesebb trefortos is), ahova nagyon szeretek kiülni suli után a barátnőimmel, és figyelni a többieket. Így viszont marad az iskola utáni rögtön-hazahúzás, amit nem nagyob szeretek. És a nyári ruháimat is szeretném még hordani, nem pedig száműzni a szekrény mélyére, és rögtön télikabátban járni.
Mondjuk az sem segít, hogy Anna valami eszméletlen undok. Nem értem, miért, minnél kedvesebb vagyok, annál undokabb lesz. Az lenne a megoldás, ha én is így viselkednék? Nem nagyon hiszem.... Holnap animecon, és Lizával megyek délután megnézni a cp-seket. Nem veszek jegyet, nem látom értelmét, meg sokan csinálják ezt, van egypár ember, akit jó lenne élőben. A rendezvényre a PeCsában kerül sor. Abba bele se merek gondolni, hogy most mekkora a sártenger a Városligetben.... Most a MAT-os con lesz, nem a Mondos, de arra nem térnék ki, miért is lesz két őszi con, mert úgy gondolom, nem túl nyilvános, mégha nekem ismerősök el is mondták. No, mindegy. Lizára visszatérve.....szerelmes vagyok az új hajába! Egészen rövidre vágatta, de szerintem ez még jobban kihangsúlyozza a mosolyráncait, amiket imádok. Hülyeség, hogy egy lánynak nem áll jól a rövid haj. Lizának valami félelmetesen gyönyörű hosszú haja volt, és csodálom, hogy volt bátorsága megtenni egy ilyen drasztikus lépést. Már alig várom a holnapot!!!
Mondjuk az sem segít, hogy Anna valami eszméletlen undok. Nem értem, miért, minnél kedvesebb vagyok, annál undokabb lesz. Az lenne a megoldás, ha én is így viselkednék? Nem nagyon hiszem.... Holnap animecon, és Lizával megyek délután megnézni a cp-seket. Nem veszek jegyet, nem látom értelmét, meg sokan csinálják ezt, van egypár ember, akit jó lenne élőben. A rendezvényre a PeCsában kerül sor. Abba bele se merek gondolni, hogy most mekkora a sártenger a Városligetben.... Most a MAT-os con lesz, nem a Mondos, de arra nem térnék ki, miért is lesz két őszi con, mert úgy gondolom, nem túl nyilvános, mégha nekem ismerősök el is mondták. No, mindegy. Lizára visszatérve.....szerelmes vagyok az új hajába! Egészen rövidre vágatta, de szerintem ez még jobban kihangsúlyozza a mosolyráncait, amiket imádok. Hülyeség, hogy egy lánynak nem áll jól a rövid haj. Lizának valami félelmetesen gyönyörű hosszú haja volt, és csodálom, hogy volt bátorsága megtenni egy ilyen drasztikus lépést. Már alig várom a holnapot!!!
2010. szeptember 9., csütörtök
Véget ért a Girl Friends!
Augusztusban fejeződött be 35 fejezet után az egyik kedvenc yuri mangám, a GF. Most kicsit üresnek érzem magam, nem tudom, olyan, mintha valami nagyon fontos tűnt volna el az életemből. Három éven át vártam hónapról hónapra az új részeket, és most ennek az izgatott várakozásnak vége ;________;
Azt hallottam, az alkotónő, Morigana Milk új sorozatot indít novemberben, én már izgatottan várom!!!!!
Köszönet a korrekt, minőségi fordításért Yubei77-nek! <3
Azt hallottam, az alkotónő, Morigana Milk új sorozatot indít novemberben, én már izgatottan várom!!!!!
Köszönet a korrekt, minőségi fordításért Yubei77-nek! <3
2010. szeptember 5., vasárnap
Apuci lányai
Na, akkor egy animeismertető közbeékelése után vissza is térek az olvasónaplómhoz. A legutóbbi könyves bejegyzések a nyáron elolvastott tucatnyi könyv közül került ki. Tasmina Perryről már volt szó korábban, most egy szintén vaskos írásáról lesz szó.
A Balcon nővérek mindent elértek már az életben, ami számít:híresek, sikeresek, gyönyörűek, gazdagok. A legfiatalabb lány, Serena elkényeztetett, lélegzetelállítóan szép színésznő, Camilla kegyetlen, céltudatos, feltörekvő karrierista. Cate sikeres magazinszerkeztő, akit kirúgnak munkahelyéről, így belevág élete nagy álmába, egy saját magazinba. Venetia, a legidősebb nővér sikeres belsőépítész és divattervező.
A lányok összegyűlnek apjuk hagyományos karácsonyi partiján, amikor valaki is meg találja ölni Mr. Balcont. De ki lehetett az? A lányok mindegyikének van indítéka: Camilla politikusi ambiciókat dédelget, ami nincs apja ínyére, aki Camilla egy fiatalkori ballépésével zsarolja a lányt. Venetia divatcége New Yorkban akar terjeszkedni, amit Venetia csöppet sem kedves férje,akinek 45 százalékos tulajdonrészesedése van a nem kis hozamú cégben, nem engedélyezi, ráadásul halála után is a lány apjára hagyja részét, és Balcon papa örömmel szabotája lánya terveit. Cate-nek sincs oka szeretni Oswaldot, hiszen ő mindent megtesz azért, hogy elindítsa a Sand-et, apja meg folyamatosan keresztbe tesz neki!
A regény a néhány oldalas prológus után visszatér az egy évvel korábban történtekhez, és onnnatól kezdve a gyilkosság éjszakáig, és még tovább is. Kedvenc karaktert természetesen mindenki talál magának, nem is nehéz, annyi van belőlük a könyv 748 oladlán. A 4 nővér természetesen kedvenc, nem is tudnám megmondani, kit bírtam a legjobban, ez attól függöt, kiről olvastam éppen :')
Mint az örökösnők, ez is a mocskosul gazdagok világába repít, tele álomutazásokkal, szívdöglesztő pasikkal, egy vagyont érő ruhákkal. No meg pletykákkal, kavarással és a többi álnoksággal.
Én nagyon élveztem, még akkor is, ha néha egy picit bulvár íze volt, de nem a rossz értelemben. Nos, tartsatok sekélyesnek meg felszínesnek, de én mindig is arról az életről álmodoztam, amit Tasmina olyna jól ábrázol. Talán egyszer összejön, ki tudja?:D
Elsőre soknak tűnhet a 748 oldal, de ilyen világban az gyorsan repül, csak úgy faltam a lapokat egymás után. Én még megtoldottam volna ezt a számot úgy legalább 50 oldallal, és kicsit többet írtam volna a gyilkosságról. Itt sántít kicsit a könyv: a bűntény nem olyan rejtélyes, mint azt várnánk. Meg a vége nekem egy kcsit vattacukros lett. Ami nem nagyon zavarna, tegyük hozzá. Csak az nem teszett igazán, hogy mindenkiről van valami konkrét, Camilláról meg, aki egyebként az egyik favorit, mindössze annyit: "Bármibe is kezd Camilla Balcon, az egész világ biztosra veheti, hogy sikeres lesz, és eléri, amit akar". Na, erről beszéltem!
Mindenki olvassa el ezt a könyvet! Mert olvasni igenis JÓ!
A Balcon nővérek mindent elértek már az életben, ami számít:híresek, sikeresek, gyönyörűek, gazdagok. A legfiatalabb lány, Serena elkényeztetett, lélegzetelállítóan szép színésznő, Camilla kegyetlen, céltudatos, feltörekvő karrierista. Cate sikeres magazinszerkeztő, akit kirúgnak munkahelyéről, így belevág élete nagy álmába, egy saját magazinba. Venetia, a legidősebb nővér sikeres belsőépítész és divattervező.
A lányok összegyűlnek apjuk hagyományos karácsonyi partiján, amikor valaki is meg találja ölni Mr. Balcont. De ki lehetett az? A lányok mindegyikének van indítéka: Camilla politikusi ambiciókat dédelget, ami nincs apja ínyére, aki Camilla egy fiatalkori ballépésével zsarolja a lányt. Venetia divatcége New Yorkban akar terjeszkedni, amit Venetia csöppet sem kedves férje,akinek 45 százalékos tulajdonrészesedése van a nem kis hozamú cégben, nem engedélyezi, ráadásul halála után is a lány apjára hagyja részét, és Balcon papa örömmel szabotája lánya terveit. Cate-nek sincs oka szeretni Oswaldot, hiszen ő mindent megtesz azért, hogy elindítsa a Sand-et, apja meg folyamatosan keresztbe tesz neki!
A regény a néhány oldalas prológus után visszatér az egy évvel korábban történtekhez, és onnnatól kezdve a gyilkosság éjszakáig, és még tovább is. Kedvenc karaktert természetesen mindenki talál magának, nem is nehéz, annyi van belőlük a könyv 748 oladlán. A 4 nővér természetesen kedvenc, nem is tudnám megmondani, kit bírtam a legjobban, ez attól függöt, kiről olvastam éppen :')
Mint az örökösnők, ez is a mocskosul gazdagok világába repít, tele álomutazásokkal, szívdöglesztő pasikkal, egy vagyont érő ruhákkal. No meg pletykákkal, kavarással és a többi álnoksággal.
Én nagyon élveztem, még akkor is, ha néha egy picit bulvár íze volt, de nem a rossz értelemben. Nos, tartsatok sekélyesnek meg felszínesnek, de én mindig is arról az életről álmodoztam, amit Tasmina olyna jól ábrázol. Talán egyszer összejön, ki tudja?:D
Elsőre soknak tűnhet a 748 oldal, de ilyen világban az gyorsan repül, csak úgy faltam a lapokat egymás után. Én még megtoldottam volna ezt a számot úgy legalább 50 oldallal, és kicsit többet írtam volna a gyilkosságról. Itt sántít kicsit a könyv: a bűntény nem olyan rejtélyes, mint azt várnánk. Meg a vége nekem egy kcsit vattacukros lett. Ami nem nagyon zavarna, tegyük hozzá. Csak az nem teszett igazán, hogy mindenkiről van valami konkrét, Camilláról meg, aki egyebként az egyik favorit, mindössze annyit: "Bármibe is kezd Camilla Balcon, az egész világ biztosra veheti, hogy sikeres lesz, és eléri, amit akar". Na, erről beszéltem!
Mindenki olvassa el ezt a könyvet! Mert olvasni igenis JÓ!
2010. szeptember 3., péntek
Monster Princess
Úgy gondolom, animékről nagyon rég nem esett már szó, pedig nem áll szándékomban ezt vonalat mellőzni. A blogom profilját sem igazán tudom egy csapásirány alá besorolni, inkább úgy mondanám, azt tűztem ki célomul, hogy megismertessem veletek a kúltúrát, úgy, hogy még azt élvezni is lehessen.
Ennyi bevezetőszöveg elég is lesz, jöjjön a japán animeipar egy újabb rejtőzjödő gyönygyszeme. Hiro Hiyorimi most költözik nővéréhez, aki a város felett magasodó gótikus kastélyban házvezetőnő. Sawawa nincs otthon, Hiro elindul felfedezőútra a városban. A városban egy cseppet sem szokványos "kocsi" halad, ami nem más, mint egy szőke hercegnő, Hime bútorai, Furandoru, egy töpszi android-szobalány által húzva. Egy kerék eltörik, Hime kénytelen trónjáról leszállni, és a járdán várakozni. Hiro épp akkor ér oda, és elbűvöli a hercegnő kisugárzása. A sors fintora, hogy egy darulánc elszakad, rakománya Hime felé száguld, Hiro lovagként ellöki, és a hölgyemény helyett hősi halált hal egy tonna építőanyag alatt. Mivel így nem lenne történet, Hime a hullaházban meglátogatja Hirot, az "élet lángját" ajándékozza neki, majd lelép. Hiro így válik Hime szolgájává, akinek kötelessége megvédeni uralkodóját. Hime ugyanis a Minden Szörnyek Urának a második lánya, és testvéreivel életre-halálra menő küzdelmet vívnak még 18 éves koruk előtt, akkortól ugyanis sebezhetetlenné válnak.
Ha ezek után egy komoly animére számítanál, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. A Princes Resurrection néven is ismert darab horrorparódia, mégpedig nem a gagyi fajtából. Hiroékhoz költözik még Liza Wildman, a félig farkasember lány, és az ő ősi riválisa, Reiri vámpírsága, aki éppen Hiro iskolájában körülrajongott sztár, mellesleg pedig egy nagyon komfortos templomban lakik.
Az anime sorra veszi a horror műfaj kliséit, legyen az a "elzárt motelban ítéletidőben szörny garázdálkodik" vagy vámpír, ezzel megalkotva a történelem talán legpozőrebb vérszívóját, Zeppelit, aki leginkább egy kiöregedett francia sármőrre emlékeztet. Az egyik legbetegebb kreációnak a vérfarkasok analógiájára létrehozott vércápákat tartom, de az öregedéstől rettegő, seprűn közlekedő boszorkány sem semmi. Paródia létéra azért akadnak benne tényleg borzongató részek, leginkább a elhagyatott falu+kétméteres hústorony sorozatgyilkos kombó láttán rázza ki az embert a hideg.
Mivel leginkább az európai horrorfűfajból építkezik az anime, így elég nyugatias fílingje van az animének, de nehogy valaki félreértse, ez tiszta pozitívum. A karakterek kellően kidolgozottak, a kedvencem a láncfűrésszel kaszaboló Hime, de Furandoru is abszulút befutó az egyszavas(Huga-Huga) szókincsével. AZ meg különösen szívetmelengető rész, amikor szerelmes lesz a szintén android Cielbe.
Muszáj még szót ejtenem a zenéről. Nem igazán szoktam írni róla, de itt nem lehet megkerülni. Már maga az opening is pörgős, kellő hangulatot teremt a továbbiakhoz, de az ending annyira zseniális beteg, hogy azt nehéz szavakkal visszadni. Az Ali Project sírontúli hangjára vágott képek rendesen ütnek. Az aláfestő zenék szintén európaisra sikeredtek, a vámpíros jeleneteknél pedi elmaradhatlan az orgonamuzsika.
Summa summárum, nekem ilyen egy 10/10 anime. Hangulat, akció, poén, kellő romantikázás, némi fanservise. Mi kell még? Ja, a popcorn....
Ennyi bevezetőszöveg elég is lesz, jöjjön a japán animeipar egy újabb rejtőzjödő gyönygyszeme. Hiro Hiyorimi most költözik nővéréhez, aki a város felett magasodó gótikus kastélyban házvezetőnő. Sawawa nincs otthon, Hiro elindul felfedezőútra a városban. A városban egy cseppet sem szokványos "kocsi" halad, ami nem más, mint egy szőke hercegnő, Hime bútorai, Furandoru, egy töpszi android-szobalány által húzva. Egy kerék eltörik, Hime kénytelen trónjáról leszállni, és a járdán várakozni. Hiro épp akkor ér oda, és elbűvöli a hercegnő kisugárzása. A sors fintora, hogy egy darulánc elszakad, rakománya Hime felé száguld, Hiro lovagként ellöki, és a hölgyemény helyett hősi halált hal egy tonna építőanyag alatt. Mivel így nem lenne történet, Hime a hullaházban meglátogatja Hirot, az "élet lángját" ajándékozza neki, majd lelép. Hiro így válik Hime szolgájává, akinek kötelessége megvédeni uralkodóját. Hime ugyanis a Minden Szörnyek Urának a második lánya, és testvéreivel életre-halálra menő küzdelmet vívnak még 18 éves koruk előtt, akkortól ugyanis sebezhetetlenné válnak.
Ha ezek után egy komoly animére számítanál, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. A Princes Resurrection néven is ismert darab horrorparódia, mégpedig nem a gagyi fajtából. Hiroékhoz költözik még Liza Wildman, a félig farkasember lány, és az ő ősi riválisa, Reiri vámpírsága, aki éppen Hiro iskolájában körülrajongott sztár, mellesleg pedig egy nagyon komfortos templomban lakik.
Az anime sorra veszi a horror műfaj kliséit, legyen az a "elzárt motelban ítéletidőben szörny garázdálkodik" vagy vámpír, ezzel megalkotva a történelem talán legpozőrebb vérszívóját, Zeppelit, aki leginkább egy kiöregedett francia sármőrre emlékeztet. Az egyik legbetegebb kreációnak a vérfarkasok analógiájára létrehozott vércápákat tartom, de az öregedéstől rettegő, seprűn közlekedő boszorkány sem semmi. Paródia létéra azért akadnak benne tényleg borzongató részek, leginkább a elhagyatott falu+kétméteres hústorony sorozatgyilkos kombó láttán rázza ki az embert a hideg.
Mivel leginkább az európai horrorfűfajból építkezik az anime, így elég nyugatias fílingje van az animének, de nehogy valaki félreértse, ez tiszta pozitívum. A karakterek kellően kidolgozottak, a kedvencem a láncfűrésszel kaszaboló Hime, de Furandoru is abszulút befutó az egyszavas(Huga-Huga) szókincsével. AZ meg különösen szívetmelengető rész, amikor szerelmes lesz a szintén android Cielbe.
Muszáj még szót ejtenem a zenéről. Nem igazán szoktam írni róla, de itt nem lehet megkerülni. Már maga az opening is pörgős, kellő hangulatot teremt a továbbiakhoz, de az ending annyira zseniális beteg, hogy azt nehéz szavakkal visszadni. Az Ali Project sírontúli hangjára vágott képek rendesen ütnek. Az aláfestő zenék szintén európaisra sikeredtek, a vámpíros jeleneteknél pedi elmaradhatlan az orgonamuzsika.
Summa summárum, nekem ilyen egy 10/10 anime. Hangulat, akció, poén, kellő romantikázás, némi fanservise. Mi kell még? Ja, a popcorn....
2010. augusztus 31., kedd
Summer2010
Aki esetleg nem tudná, ma van a nyár utolsó napja, bármit csinál is ez a szörnyű időjárás. Minden önsegítő/ "találd meg a boldogságot" könyveb írják, hogy bizonyos időközönként le kell ülni, és értékelni az eltelt időt. Úgyhogy én most értékelni fogom a nyaramat.
Azon kívül, hogy rettenetesen hamar eltelt, számomra felejthetetlen volt. Az első legszebb emlékem a sulis utcabálhoz kapcsolódik, ami juni 11.-én volt. Igazából nem sokat "utcabáloztam", inkább a barátnőimmel ültünk a Károlyiban, és dumáltunk. A két legjobb barátnőmet, Nóri és Anna Fanny, akik nem apáczaisok, hívtam meg. És akkor megtörtént a csoda: a Széplány barátnőjével, Lizával beszéltem, és ő meg Emese odajöttek hozzánk a pokrócunkra. Bő egy órát dumáltunk így ötösben, de én örökké emlékezni fogok rá, annyira jól éreztem magam. Az utcabálon fellépet( és meg is néztük!!) a carbovarisos Ármin és Zsombor szereplését a Mármintban, ami nem volt rossz, főleg hogy a tetőteraszon volt a koncert, ami irtóra menő hely( legalábbis szerintem.) A koncert nem volt rossz, utánna még volt egy másik sulis banda, azalatt inkább lent kóboroltunk, meg Nórinak haza kelllett mennie. Még egyszer felmentünk a tetőre, mert játszott az egyik tanárzenekarunk(ú, most nem jut eszembe a neve xD) és az ex-matektanárom szintetizátoron tolta, muszáááj volt megnéznünk. Aztán olyan nyolc körül Anna Fanny is hazament, így egyedül maradtam., nekem persze semmi kedvem nem volt távozni. És akkor, csoda! Liza ott ült egy 10c-s sráccal, odamentem hozzájuk, és dumáltam Lizával. Már akkor gondoltam, hogy jóban leszünk, de ez a nyár folyamán csak erősödöött, sokat beszéltünk fb-n, és szerintem ritka, hogy az ember olyanvalakit talál, akivel nagyon jól megértik egymást.
Másik ilyen beszélgetős emlékem köbö két héttel később volt, amikor egy véletlen folytán talákoztam a Széplánnyal a nyelviskolában, ahová jártam. Leesett az állam, na, szóval képzelhetitek.... Másnap kifutottam magam, csak hogy találkozhassak vele, de az a 40 perc a napsütéses Batthányi téren tökéletesen megérte. Kár, hogy többet a nyár folyamán nem tudtunk találkozni, mert őnagysága elutazott Szlovákiába(o____O').
A július nagyon jó volt, bár semmi érdemlegeset nem csináltam a lazuláson és a napozáson kívül. Najó, hozzátehetjük még, hogy az irtóhelyes pasival flörtöltem a strandon. Akinek csak a keresztnevét tudom, szóval esélyem sincs, hogy megtaláljam facebookon :S Meg csomó könyvet olvastam, és hullahopp-karikáztam, cska hogy modellkedhessek a nyári conon.
Nyári Animecon. Augusztus 7. Pécs. Ahol a nagymamám is lakik, szóval nem volt gond a szállással és a többivel. Életem első conja volt, kibróbáltam a DDR-t, fergetegesen éreztem magam. Ott volt Regi, Réka, Hajni, csomót hülyültünk, a kedvencem a folyosón rohangálás volt a pedofil pasi elől, meg a nagyszínpadon táncolás, miközben mások leesett állal bámulnak. Az egyik legnépszerűbb divatblog írója, Siwa kraációjiból divatbemutatót tartottak, ahol én voltam az egyik modell. Az volt az első ilyen tapasztalatom, de remélem nem az utolsó. Valami hihetelen érzés kivonulni egy csodás ruhában úgy, hogy közben mindenki csak téged néz. Ezen mindenkinek át kell esni egyszer!
Sziget. Én a szombati napra mentem(igen, amikor az Iron Maiden is volt, de nem miattuk, hanem a sulis banda, a Carbovaris is fellépet. Ami azért, ha belegondolunk, igen nagy szó). Et az emlék is olyan, amit tuti, hogy nem felejtek el egykönnyen. Annyi jó zenével találkoztam, ott volt például egy belga banda, olyat tomboltam rá(mondjuk a sörzuhanyt kihagytam volna...)! :O Sosem gondoltam volna, hogy szeretem a reggit. De a világzenei színpadon fellépő Rupa and the April Fishes sem volt semmi! Éjjel fél kettőre hazaverekedtem magam, bedőltem az ágyba, és édesdeden aludtam másnap délig.
Aug. 21.-én jöttem fel balatonról, ahol kisebb megszakításokkal az egész nyarat töltöttem, és néha rámtör, hogy vissza akarok menni! Múlt héten bepótoltam a lemaradásom, és sok baártőmmel találkoztam, hétfőn Jázminnal, kedden Anna Fannyval, szerdán Domival, Csütörtökön Lizával. Jó volt <3
Holnap suli, újra láthatom Annát( nem bennfenteseknek: Anna= Széplány), de még ez sem tud felvidítani, most siratom a nyarat.
Bye-bye Summer, I will miss U!
Azon kívül, hogy rettenetesen hamar eltelt, számomra felejthetetlen volt. Az első legszebb emlékem a sulis utcabálhoz kapcsolódik, ami juni 11.-én volt. Igazából nem sokat "utcabáloztam", inkább a barátnőimmel ültünk a Károlyiban, és dumáltunk. A két legjobb barátnőmet, Nóri és Anna Fanny, akik nem apáczaisok, hívtam meg. És akkor megtörtént a csoda: a Széplány barátnőjével, Lizával beszéltem, és ő meg Emese odajöttek hozzánk a pokrócunkra. Bő egy órát dumáltunk így ötösben, de én örökké emlékezni fogok rá, annyira jól éreztem magam. Az utcabálon fellépet( és meg is néztük!!) a carbovarisos Ármin és Zsombor szereplését a Mármintban, ami nem volt rossz, főleg hogy a tetőteraszon volt a koncert, ami irtóra menő hely( legalábbis szerintem.) A koncert nem volt rossz, utánna még volt egy másik sulis banda, azalatt inkább lent kóboroltunk, meg Nórinak haza kelllett mennie. Még egyszer felmentünk a tetőre, mert játszott az egyik tanárzenekarunk(ú, most nem jut eszembe a neve xD) és az ex-matektanárom szintetizátoron tolta, muszáááj volt megnéznünk. Aztán olyan nyolc körül Anna Fanny is hazament, így egyedül maradtam., nekem persze semmi kedvem nem volt távozni. És akkor, csoda! Liza ott ült egy 10c-s sráccal, odamentem hozzájuk, és dumáltam Lizával. Már akkor gondoltam, hogy jóban leszünk, de ez a nyár folyamán csak erősödöött, sokat beszéltünk fb-n, és szerintem ritka, hogy az ember olyanvalakit talál, akivel nagyon jól megértik egymást.
Másik ilyen beszélgetős emlékem köbö két héttel később volt, amikor egy véletlen folytán talákoztam a Széplánnyal a nyelviskolában, ahová jártam. Leesett az állam, na, szóval képzelhetitek.... Másnap kifutottam magam, csak hogy találkozhassak vele, de az a 40 perc a napsütéses Batthányi téren tökéletesen megérte. Kár, hogy többet a nyár folyamán nem tudtunk találkozni, mert őnagysága elutazott Szlovákiába(o____O').
A július nagyon jó volt, bár semmi érdemlegeset nem csináltam a lazuláson és a napozáson kívül. Najó, hozzátehetjük még, hogy az irtóhelyes pasival flörtöltem a strandon. Akinek csak a keresztnevét tudom, szóval esélyem sincs, hogy megtaláljam facebookon :S Meg csomó könyvet olvastam, és hullahopp-karikáztam, cska hogy modellkedhessek a nyári conon.
Nyári Animecon. Augusztus 7. Pécs. Ahol a nagymamám is lakik, szóval nem volt gond a szállással és a többivel. Életem első conja volt, kibróbáltam a DDR-t, fergetegesen éreztem magam. Ott volt Regi, Réka, Hajni, csomót hülyültünk, a kedvencem a folyosón rohangálás volt a pedofil pasi elől, meg a nagyszínpadon táncolás, miközben mások leesett állal bámulnak. Az egyik legnépszerűbb divatblog írója, Siwa kraációjiból divatbemutatót tartottak, ahol én voltam az egyik modell. Az volt az első ilyen tapasztalatom, de remélem nem az utolsó. Valami hihetelen érzés kivonulni egy csodás ruhában úgy, hogy közben mindenki csak téged néz. Ezen mindenkinek át kell esni egyszer!
Sziget. Én a szombati napra mentem(igen, amikor az Iron Maiden is volt, de nem miattuk, hanem a sulis banda, a Carbovaris is fellépet. Ami azért, ha belegondolunk, igen nagy szó). Et az emlék is olyan, amit tuti, hogy nem felejtek el egykönnyen. Annyi jó zenével találkoztam, ott volt például egy belga banda, olyat tomboltam rá(mondjuk a sörzuhanyt kihagytam volna...)! :O Sosem gondoltam volna, hogy szeretem a reggit. De a világzenei színpadon fellépő Rupa and the April Fishes sem volt semmi! Éjjel fél kettőre hazaverekedtem magam, bedőltem az ágyba, és édesdeden aludtam másnap délig.
Aug. 21.-én jöttem fel balatonról, ahol kisebb megszakításokkal az egész nyarat töltöttem, és néha rámtör, hogy vissza akarok menni! Múlt héten bepótoltam a lemaradásom, és sok baártőmmel találkoztam, hétfőn Jázminnal, kedden Anna Fannyval, szerdán Domival, Csütörtökön Lizával. Jó volt <3
Holnap suli, újra láthatom Annát( nem bennfenteseknek: Anna= Széplány), de még ez sem tud felvidítani, most siratom a nyarat.
Bye-bye Summer, I will miss U!
2010. augusztus 28., szombat
Krumplihéj Pite Irodalmi Társaság
Sokan kérdezhetik, mi az e hülye cím? Hát az egyik legjobb, nyáron olvasott könyvem címe. Imádtam, de tényleg. És nem is annyira hagyományos stílusban íródott, mert levelekből áll össze a történet. A második világháború után vagyunk, amikor egy újságírónő álnéven sikeres könyvet írt, most van a könyvet népszerűsítő körúton. Egy nap levelet kap a Guernsey-n élő fiatalembertől, akihez a háború alatt került egy könyve. Így kezdődik meg levélváltásuk, megtudjuk, mi az a fenomenálisan hangzó "krumplihéj pite irodalmi társaság", hogy hogy éltek a guernsey-i lakosok a háború alatt, és persze a szerelmi szál sem elhanyagolható.
Ez így nem hangzik túl érdekfeszítően, de én imádtam a könyvet, mert van hangulata. Elizabeth Gilbert az Eat, Pray,Love-Ízek, imák, szerelmek írőnője(és jön a film a könyből!!! Igen! És Julia Roberts lesz a főszerplő!!) így írt róla: " Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára ilyen elragadóan szellemes és szívet melengető regényt."
Mindent szeretek benne, de nem tudok ennél többet írni. Ki kell próbálni. És ha majd elolvastad, úgy érzed, megérte a ráfordított idő. Tökéletesen megérte.
Ez így nem hangzik túl érdekfeszítően, de én imádtam a könyvet, mert van hangulata. Elizabeth Gilbert az Eat, Pray,Love-Ízek, imák, szerelmek írőnője(és jön a film a könyből!!! Igen! És Julia Roberts lesz a főszerplő!!) így írt róla: " Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára ilyen elragadóan szellemes és szívet melengető regényt."
Mindent szeretek benne, de nem tudok ennél többet írni. Ki kell próbálni. És ha majd elolvastad, úgy érzed, megérte a ráfordított idő. Tökéletesen megérte.
2010. augusztus 26., csütörtök
What's Eating Gilbert Grape?
A sok könyvajánló után most jöjjön egy filmismertető. Nem is akármilyen, ugyanis két nagy név is játszik benne. De először is a történetről: Gilbert Grape átlagos amerika huszonéves is lehetne. De nem az( persze, hiszen akkor nem lenne film), nagy a nyomás rajta, ugyanis ő a család főkeresője, a helyi kisboltban dolgozik. Ami megkülönbözteti kortársaitól az az, hogy az öccse, Arnie értelmi fogyatékos. És az anyja 7 éve nem mozdult ki a házból, mondjuk nem is tudna, annyira kövér.... Gilbertnek 2 lánytestvére is van, nekik is gondjukat kell viselnie. Mindezek mellé még apjuk is eltűnt, Arnie csak rá hallgat, 24 órás bébiszitter mellette, ha ez nem lenné elég, egy 2 gyermekes családanya(aki hmm..nem a legszimpatikusabb karakter, mit kell mondjak) szeretője is, akinek a férje a kisváros egyik legbefolyásosabb embere. Gilbert és Arnie minden évben megcsodálják a városukon áthalódó lakókocsi-karavánt, hiszen ők nem mehetnek sehova, így végtelen csodálat ébred bennük a lakóhelyüket szabadon választó emberek iránt. De egy lakókocsi lerobban, és a fiatal és szabadlelkű Becky a nagymamájával a városban marad. A lány sok mindenre megtanítja Gilbertet, és lassan egymásba szeretnek.
Gibert Grape személyében nem kisebb színészt, mint Johny Deppet láthatjuk. Depp itt még iszonyú fiatal, és hosszúhajával mondanom sem kell, hogy irtóra szexis. Totális belezúgtam, pedig eddig is belé voltam esve.... Mindig is azt gondoltam, Leonardo DiCaprio nem tud színészkedni, csak azért olyan híres, mert jól néz ki. Mert az, amit a Titanicban nyújtott, az egy erős középszerűség. De ennél a filmnél kénytelen voltam elgondolkodni, és felülbírálni előbbi megállapításomat, mert amit DiCaprio Arnieként nyújt, az valami hihetetlen. Tényleg hitelesen játszott el egy 18 éves értelmi fogyatékos fiút, és azért erre nem sokan lennének képesek.
Aki szereti a drámai hangvételű, művészfilm beütésű( azért ez távol áll a közép-európai hardcore művészfilmektől) alkotásokat, vagy csak egyszerűen szeretné a nyálát csorgatni a fiatal Deppre, az feltétlenül nézze meg ezt a filmet. Vagy ha csak egyszerűen elege van az igénytelen, összecsapott, ami Hollywood-i borzalmakból, akkor is ez a tökéletes választás!
Gibert Grape személyében nem kisebb színészt, mint Johny Deppet láthatjuk. Depp itt még iszonyú fiatal, és hosszúhajával mondanom sem kell, hogy irtóra szexis. Totális belezúgtam, pedig eddig is belé voltam esve.... Mindig is azt gondoltam, Leonardo DiCaprio nem tud színészkedni, csak azért olyan híres, mert jól néz ki. Mert az, amit a Titanicban nyújtott, az egy erős középszerűség. De ennél a filmnél kénytelen voltam elgondolkodni, és felülbírálni előbbi megállapításomat, mert amit DiCaprio Arnieként nyújt, az valami hihetetlen. Tényleg hitelesen játszott el egy 18 éves értelmi fogyatékos fiút, és azért erre nem sokan lennének képesek.
Aki szereti a drámai hangvételű, művészfilm beütésű( azért ez távol áll a közép-európai hardcore művészfilmektől) alkotásokat, vagy csak egyszerűen szeretné a nyálát csorgatni a fiatal Deppre, az feltétlenül nézze meg ezt a filmet. Vagy ha csak egyszerűen elege van az igénytelen, összecsapott, ami Hollywood-i borzalmakból, akkor is ez a tökéletes választás!
2010. augusztus 24., kedd
Hit
Lesley Pearstól még nem került terítékre könyvismertető, úgyhogy ideje pótolnom a lemaradásom. Az itthon megjelent könyvei közül(Hit, Titok, Utazók, Emlékek) sikeült kiválasztanom a leghosszabbat, ugyanis a Hit potom 860 oldal. Ha még maradt valaki, akit nem rettentett el a könyv terjedelme, annak elmondom, miről is szól eme nem éppen vékony könyv.
Laura Branningant életfogytiglanra ítélik a legjobb barátnője meggyilkolásáért. Laura ártatlannak vallja magát, de már senki sem hisz neki, és már ő is kezd kételkedni saját ártatlanságában. A hitet egy sosem múló szenvedély, Stuart adja vissza, aki mindent elkövet, hogy újraidítsák a nyomozást. Hiszen a rendőrök nem végeztek alapos nyomozást, egyből rásütötték Laurára a bűnösség bélyegét, az egész vizsgálat csak formaság volt.
Nekem nagyon tetszett a történet, bár nem neveztehő pörgősnek. Leginkább Laura csöppet sem rózsás múltjában vájkálunk, és egyre több ocsmányságot tudunk meg. Értehően Laura a legkomplexebb karakter, de Jackie, az áldozat is remekül ki lett dolgozva. Annyi csapás érte szegény Laurát, szívem megszakadt érte.
Aki belefog ebbe a lélek sötét rejtelmeit(de szépen fogalmazok!) feltáró drámai könyvbe, szavamat adom rá, hogy nem fog csalódni benne. Ha mégis, akkor keressen meg, és elszámoltathat....
Laura Branningant életfogytiglanra ítélik a legjobb barátnője meggyilkolásáért. Laura ártatlannak vallja magát, de már senki sem hisz neki, és már ő is kezd kételkedni saját ártatlanságában. A hitet egy sosem múló szenvedély, Stuart adja vissza, aki mindent elkövet, hogy újraidítsák a nyomozást. Hiszen a rendőrök nem végeztek alapos nyomozást, egyből rásütötték Laurára a bűnösség bélyegét, az egész vizsgálat csak formaság volt.
Nekem nagyon tetszett a történet, bár nem neveztehő pörgősnek. Leginkább Laura csöppet sem rózsás múltjában vájkálunk, és egyre több ocsmányságot tudunk meg. Értehően Laura a legkomplexebb karakter, de Jackie, az áldozat is remekül ki lett dolgozva. Annyi csapás érte szegény Laurát, szívem megszakadt érte.
Aki belefog ebbe a lélek sötét rejtelmeit(de szépen fogalmazok!) feltáró drámai könyvbe, szavamat adom rá, hogy nem fog csalódni benne. Ha mégis, akkor keressen meg, és elszámoltathat....
2010. augusztus 23., hétfő
Csúfok
Nem szoktam ifjúsági bestsellereket olvasni, írni róluk meg pláne nem, de most muszáj kivételt tennem. A balatoni szomszéd-barátnőm anyukája magyartanár, ő adta fel ezt a 7.-es osztályának kötelezőként. Ez már eleve felkeltette az érdeklődésem, hiszen nagyon kevés iskolában adnak kötelező olvasmányként kortárs irodalmat. Sajnos nálunk sem....Nos, a könyv alaptémája már egyből felkeltette az érdeklődésemet: a plasztikai sebészettel létrehozott utópia.Bővebben: valamikor a távoli jövőben a szépészeti beavatkozás annyira feljlett, hogy még a legcsúnyább embert is tökéletessé teszi. Az embereknek elegük lett abból, hogy bőrszín és egyéb különségek alapján öldöklik egymást, és miután az a bizonyos Rozsdás Civilizáció elbukott, létrejöttek a "városok", amikr egymástól elszigetelten élnek, a lakosai pedig csak szép emberek. Hogy ez hogy lehet? Kezdetben mindenki olyan csúf, mint ahogy megszületett, hogy aztán a 16. szülinapján kés alá feküdjön, és lélegzetelállítóan szépen jöjjön ki a műtőből. A városok a következőképpen épülnek fel:Újszéphely- itt buliznak a friss szépségek. Nekik semmi dolguk nincs a partizások kívül. Ha idősebbek lesznek(persze még ekkor is csodásan festenek, tekintélytparancsolóak, nincs megereszkedett bőr, elhízás), szakmát tanulnak, ők a középszépek, kertvárosban laknak. A későszépek gond nélkül elélnek 100 évig. A városon kívül helyezkedik el Csúfszállás, ahol a műtétre várók élnek. A város határán az iparvidék található, ugyanis a város tökéletesen önellátó. Az autók, légdeszkák, bugee-dzsekik és a bulitornyok mind a márnesesség alapján működnek, így nicns környeztszennyezés, az összes tárgy újrahasznosítható, a falaknak csak elég utasítást adni, és már ki is jön a falból a kívánt tárgy.
Tally Youngblood legjobb barátja már 3 hónapja szép, így a mindjárt 16 éves lány magára maradt. Azzal üti agyon az időt, hogy átszökik Újszéphelyre, és kifigyeli a szépeket. Egy éjszaka nagy galibát okoz, és a parban ólálkodik, amikor összefut a szintén bújkáló csúf Shay-jel. Hamar egymásra hangolódnak, Shay megtanítja Tallyt légdeszkázni, és gyakran elszöknek a Rozsdás Romokhoz. Aztán Shay előáll a döbbenetes igazsággal: nem akar szép lenni! Elárulja, hogy van egy hely, "Füstös", ahol az emberek műtét nélkül élnek a természettel összhangban. És mindezt megfejeli azzal, hogy elszökik még a 16. szülinapja előtt. Tally egyedül marad hát, és akkor megjelenik a különlege körülmények osztálya, és a Dr. Cable megzsarolja Tallyt: vagy viszahozza Shayt, ezzel elárulva legjobb barátnőjét és Füstöst, vagy örökre csúf marad. Tally tehát felkerekedik, és hajmeresztő kalandokban van része, míg eljut az úticéljához, de ott fordul vele a világ: mert nem mindent tud ő a műtétről, és ezek felett találkozik Daviddel, a Füstödt alapító orvospár gyerekével. Romantika powa!!
Imádtam ezt a könyvet. A szereplők remekek, és a történet is kellően lendületes, és a Rozsdás Civiláziciós szál pluszpont.
Ne habozzatok elolvasni, még ha inkább fiataloknak íródott, de az üzenet azért mégis mindenkinek szól: hogy el kell tudnunk fogadni magunkat, ki kell békülnünk a külsőnkkel.
Tally Youngblood legjobb barátja már 3 hónapja szép, így a mindjárt 16 éves lány magára maradt. Azzal üti agyon az időt, hogy átszökik Újszéphelyre, és kifigyeli a szépeket. Egy éjszaka nagy galibát okoz, és a parban ólálkodik, amikor összefut a szintén bújkáló csúf Shay-jel. Hamar egymásra hangolódnak, Shay megtanítja Tallyt légdeszkázni, és gyakran elszöknek a Rozsdás Romokhoz. Aztán Shay előáll a döbbenetes igazsággal: nem akar szép lenni! Elárulja, hogy van egy hely, "Füstös", ahol az emberek műtét nélkül élnek a természettel összhangban. És mindezt megfejeli azzal, hogy elszökik még a 16. szülinapja előtt. Tally egyedül marad hát, és akkor megjelenik a különlege körülmények osztálya, és a Dr. Cable megzsarolja Tallyt: vagy viszahozza Shayt, ezzel elárulva legjobb barátnőjét és Füstöst, vagy örökre csúf marad. Tally tehát felkerekedik, és hajmeresztő kalandokban van része, míg eljut az úticéljához, de ott fordul vele a világ: mert nem mindent tud ő a műtétről, és ezek felett találkozik Daviddel, a Füstödt alapító orvospár gyerekével. Romantika powa!!
Imádtam ezt a könyvet. A szereplők remekek, és a történet is kellően lendületes, és a Rozsdás Civiláziciós szál pluszpont.
Ne habozzatok elolvasni, még ha inkább fiataloknak íródott, de az üzenet azért mégis mindenkinek szól: hogy el kell tudnunk fogadni magunkat, ki kell békülnünk a külsőnkkel.
2010. július 29., csütörtök
You are Beautiful!
Még nem írtam kritikát doramáról, de hát mindent el kell kezdeni... Ez volt az első ázsia, azon belül koreai sorozat, amit láttam, így célszerű ezzel nyitni. Már a kezdőjelenet belopta magát a szívembe, Genma annyira aranyos/szerencsétlen, plusz a koreai papok "halleluja"-ján fetrengtem a nevetéstől. Tehát a történetről: Genma apáczának tanul, persze kelekótya, szétszórt, de tisztaszívű. Egy nap már megint késik a reggeli istentiszteletről, így a leghátsó padba kell belopóznia. A mellette lévő padon egy kislány nagyban hallgatja az mp4-ét. Genma megpróbálja udvariasan kikapcsoltatni(Isten házában ugyebár nem lehet ilyet?!) De a kislány nem hagyja magát, és a zenelejátszó a folyosón landol, a popzene pedig betölti a teret. Biciklizés közben megállítja egy pasi, aki nem hagyja magát lerázni. Elmeséli neki, hogy a Genma bátyjának segítségre van szüksége. Ugyanis Go Mi Nam( a báty) ma készül aláírni egy szerződést Ázsia legmenőbb popbandájánál, az A.N.Jell-nél( akiknek a zenéje betöltötte a templomot.) No persze az A.N.Jell tagjai mind, kivétel nélkül, szívdöglesztő pasik. Hwang Tae Kyung a bandavezér-énekes, a hűvős szépség, persze, hogy drámaibb legyen, szőőőrnyű gyererkkora volt. Shin Woo a kedves-helyes pasi, csendes, megfontolt, és nagyon segítőkész. Jeremy( hú, hogy milyen jól áll a koreaiaknak a szőke haj *-*) az abszulút őrült srác, nincsenek rá szavak(van más őrült, aki Angelina Jolie-nak nevezni el a golden retriverét?), a grimaszain nagyojat lehet derülni, no meg persze a testén is legeltethetjük a szemünket. Miután Genma megkezdi életét Go Mi Namként, beköltözik a banda főhadiszállására( ami lakberendezési szempontból jeles). Fordított hárem rulez! Persze a történet nagyban arról szól, hogy senki nem jöhet rá, hogy ő valójában lány, ami persze rögtön meghiusúl. Csak míg Shin Woo titokban tartja megszerzett infóját, addig Tae Kyung a lány értésére adja, egy kis hiba, és máris köp. Persze Kyung nem bírja Go Mi Namot, távoltartja magát tőle, mintha a csaj leprás lenne. Najó, ő senkit nem enged közel magához. Cool uke. Hogy ne sima szerelmi hároszög legyen, raktak bele egy másik popsztár, Yoo He Yi-t, aki a sorozat legnagyobb szarkavarója(emellett még ronda is...pff.)
Az egész sorozatnak(16, egyenként kicsivel több, mint egyórás részek) olyan hangulata van, ami függővé tesz, volt, hogy egy nap 4 részt is megnéztem, a suliban csak ezen járt az agyam. Biztos hipnoizál, vagy valami. Ha megfejtettem ezt a titkot, szólok. Annyi kedvenc jelenetem van, nem tudnák egyet kiválasztani. Imádom, amilyen hangsúlyall Kyung kimondja:Go Mi Nam?, vagy amikor kedvenc pasimat megkergeti egy disznó, a csetes-fanklubbos jelentről már ne is beszéljünk. Az meg, amikor Go Mi Nam magára borítja Kyung polcát, EPIC WIN.
Mi nem tetszett? Hm....*gondolkodik* Az, hogy Mo Hwa Rant annyira intrikus színben tüntetik fel, az meg, hogy Shin Woot nem veszi észre Go Mi Nam Szöulban, vagy hogy Shin annyira érthetően mondja a kétértelmű megjegyzéseit, de Genma nem veszi a lapot. Legszívesebben bemostam volna a csajnaj, annyira sajnáltam Shint. Persze ettől még Hwang Tae Kyung a kedvencem :D
Muszáj még szót ejtenem a zenékről. Mivel ez egy éneklős dorama, persze vannak benne koncertek, (amik érthető módon élvezetesek), de a háttérzene is nagyon jó lett, címeket nem igen tudok, de mindet imádom, így most csak a Lovely Day, és az I will promise you jut eszembe..
És a sorozatban még volt egy nagyon nagy kedvencem: a Kyung által készített Disznónyuszi. ez egy nyúl plüss malacorral.
És hogy mi a tanulság? A koreai pasik istenien néznek ki!
Az egész sorozatnak(16, egyenként kicsivel több, mint egyórás részek) olyan hangulata van, ami függővé tesz, volt, hogy egy nap 4 részt is megnéztem, a suliban csak ezen járt az agyam. Biztos hipnoizál, vagy valami. Ha megfejtettem ezt a titkot, szólok. Annyi kedvenc jelenetem van, nem tudnák egyet kiválasztani. Imádom, amilyen hangsúlyall Kyung kimondja:Go Mi Nam?, vagy amikor kedvenc pasimat megkergeti egy disznó, a csetes-fanklubbos jelentről már ne is beszéljünk. Az meg, amikor Go Mi Nam magára borítja Kyung polcát, EPIC WIN.
Mi nem tetszett? Hm....*gondolkodik* Az, hogy Mo Hwa Rant annyira intrikus színben tüntetik fel, az meg, hogy Shin Woot nem veszi észre Go Mi Nam Szöulban, vagy hogy Shin annyira érthetően mondja a kétértelmű megjegyzéseit, de Genma nem veszi a lapot. Legszívesebben bemostam volna a csajnaj, annyira sajnáltam Shint. Persze ettől még Hwang Tae Kyung a kedvencem :D
Muszáj még szót ejtenem a zenékről. Mivel ez egy éneklős dorama, persze vannak benne koncertek, (amik érthető módon élvezetesek), de a háttérzene is nagyon jó lett, címeket nem igen tudok, de mindet imádom, így most csak a Lovely Day, és az I will promise you jut eszembe..
És a sorozatban még volt egy nagyon nagy kedvencem: a Kyung által készített Disznónyuszi. ez egy nyúl plüss malacorral.
És hogy mi a tanulság? A koreai pasik istenien néznek ki!
2010. július 22., csütörtök
Ötnegyed narancs
Újabb Joanne Harris könyv, amiről véleményt/ismertetőt írok. Imádom ezt a nőt! Nem igazán kedvelem a második világháborús sztorikat, de ez tetszett. Végülis nem a harmezőn játszódik, ez csak a háttér. A helyszín egy apró falu a Loire mentén, Les Laveuses. Itt él Mirabelle Dartigen, aki férje halála után kemény kézzel vezeti a tanyát, és neveli három gyerekét. Cassis, a legidősebb, Reinette, a falu kissé ostobácska szépe, és Framboise, a csúnyácska, megzabolázhatatlan kislány. A gyerekek apróságokért(rúzs, horgászbot, cigaretta, csokoládé) füleseket szállítanak a németeknek. Framboise szépen lassan(az ő vadóc, heves módján) bele is szeret a fiatal Tomas Leibnizbe. A falu ezt nem nézi jó szemmel, és hamarosan lincshangulat alakul ki a család, különösen Mirabelle körül. Ez a múltbéli szál.
A jelenben Framboise már nagymama és özvegy, visszaköltözik szülővárosába, megveszi a régi házukat(amit anyja Cassisra hagyott), és éttermet nyit, ami sikeres a helyikek körében. És gondosan eltitkolja múltját. Csak gyerekkori barátja, a mindig csendes Paul jön rá, ki is ő valójában. Vajon miért kell Framboise-nak titkolni kilétét, mi történet a múltban?
Nekem nagyon tetszett. Az, hogy két szálon fut a történet, a karakterábrázolás, minden. És az ételek leírása közben úgy megéheztem.... Akármilyen kőszívűnek is tűnik Mirabelle, mégiscsak egy anya, aki kész mindent feláldozni a gyerekeiért, és nekem a szívemhez nőtt. De a kedvencem akkor is Framboise volt(ki más?) mert annyira eltökélt volt, hogy kifogja az öreganyót, nagyon furfangos, bár nem éppen jó dologra használja, de akkor is csodálom a leleményességét. A könyv egész hangulata varázslatos, igazán francia, ami egyből beszívja az olvasót. Joanne ehhez nagyon ért. Mesteri író. És nagyon tetszett a drámai esemény a múltban. Mindenkinek csak ajánlom, annyira fantasztikus könyv ez.
A jelenben Framboise már nagymama és özvegy, visszaköltözik szülővárosába, megveszi a régi házukat(amit anyja Cassisra hagyott), és éttermet nyit, ami sikeres a helyikek körében. És gondosan eltitkolja múltját. Csak gyerekkori barátja, a mindig csendes Paul jön rá, ki is ő valójában. Vajon miért kell Framboise-nak titkolni kilétét, mi történet a múltban?
Nekem nagyon tetszett. Az, hogy két szálon fut a történet, a karakterábrázolás, minden. És az ételek leírása közben úgy megéheztem.... Akármilyen kőszívűnek is tűnik Mirabelle, mégiscsak egy anya, aki kész mindent feláldozni a gyerekeiért, és nekem a szívemhez nőtt. De a kedvencem akkor is Framboise volt(ki más?) mert annyira eltökélt volt, hogy kifogja az öreganyót, nagyon furfangos, bár nem éppen jó dologra használja, de akkor is csodálom a leleményességét. A könyv egész hangulata varázslatos, igazán francia, ami egyből beszívja az olvasót. Joanne ehhez nagyon ért. Mesteri író. És nagyon tetszett a drámai esemény a múltban. Mindenkinek csak ajánlom, annyira fantasztikus könyv ez.
2010. július 6., kedd
Waves
Vasárnap jöttem le anyukámmal és az öcsémmel Balatonra, ahol egy hónapot fogok eltölteni.
Tudja valaki, hol van Alsóbélatelep? Fónyód és Fenyves között, közigazgatásilag Fonyóhoz tartozik. Pont szemben van velünk a Badacsony és a sziglegeti hegy. Nagyon király a panoráma, szerintem az egyik legjobb a déli parton. Imádok itt lenni!! A nyaralónk mediterrán stílusú, élvezem, amikor a biciklisek megbámulják, mert olyan jól néz ki. A víz szerencsére meleg, van ilyen felfújhatós fotel, amiben anyukám szokott betolni a mély vízbe, mivel egyszerűen úúútálom a hínárokat. Mások is így vannak ezzel?
Még nyár elején eldöntöttem, hogy edzeni fogok. De tényleg. Kaptam is hullahopp-karikát, mert az állítólag karcsúsít.... nos, majd meglátjuk. Igazán elkezdhetném már, de... mindig akad fontosabb tennivalóm. Meg lusta is vagyok.... Térjünk vissza rá szeptemberben, jó?
Csomó könyvet hoztam magammal, de már a felén túl vagyok, és kicsit félek is, mit fogok olvasni... még szerencsére van egy Leasly Pears könyve, ami úgy 950 oldal.
Az idő gyönyörű. Le is kopogom... Bár pont ma volt úgy, hogy tisztára esőre állt, de délután kissé kisütött a nap, mentünk le egyből a strandra. Van egy szöredeszka-féleségünk, amit még Olaszországban vettünk, és ma akkora hullámok voltak, jól tudtunk hullámozni. nálam ez azt jelenti, hogy belekapaszkodom a deszkába, és nem teszem le a lában, hagyom hogy a hullámok felkapjanak. Nagyon imádom <3 Akkora szél volt, még tarajos hullámok is voltak, amikor a kedvenceim. És a helyes pasi is bejött a vízbe *-* Ugyanarra a strandra jár a testvéreivel( 3 fiú és 1 lány), mint én, és a szülei állandó lakosok, úgyhogy az egész nyarat it tölti... x) Már tavaly észrevettem, csak pont augusztus végén, de most, most itt van még másfél hónap!
És hogy stílusosan zárjam naplószerű postomat, legyen itt egy kis hullámzás:
http://www.youtube.com/watch?v=UfqX_6o5pUc
Szép nyarat mindenkinek!
Tudja valaki, hol van Alsóbélatelep? Fónyód és Fenyves között, közigazgatásilag Fonyóhoz tartozik. Pont szemben van velünk a Badacsony és a sziglegeti hegy. Nagyon király a panoráma, szerintem az egyik legjobb a déli parton. Imádok itt lenni!! A nyaralónk mediterrán stílusú, élvezem, amikor a biciklisek megbámulják, mert olyan jól néz ki. A víz szerencsére meleg, van ilyen felfújhatós fotel, amiben anyukám szokott betolni a mély vízbe, mivel egyszerűen úúútálom a hínárokat. Mások is így vannak ezzel?
Még nyár elején eldöntöttem, hogy edzeni fogok. De tényleg. Kaptam is hullahopp-karikát, mert az állítólag karcsúsít.... nos, majd meglátjuk. Igazán elkezdhetném már, de... mindig akad fontosabb tennivalóm. Meg lusta is vagyok.... Térjünk vissza rá szeptemberben, jó?
Csomó könyvet hoztam magammal, de már a felén túl vagyok, és kicsit félek is, mit fogok olvasni... még szerencsére van egy Leasly Pears könyve, ami úgy 950 oldal.
Az idő gyönyörű. Le is kopogom... Bár pont ma volt úgy, hogy tisztára esőre állt, de délután kissé kisütött a nap, mentünk le egyből a strandra. Van egy szöredeszka-féleségünk, amit még Olaszországban vettünk, és ma akkora hullámok voltak, jól tudtunk hullámozni. nálam ez azt jelenti, hogy belekapaszkodom a deszkába, és nem teszem le a lában, hagyom hogy a hullámok felkapjanak. Nagyon imádom <3 Akkora szél volt, még tarajos hullámok is voltak, amikor a kedvenceim. És a helyes pasi is bejött a vízbe *-* Ugyanarra a strandra jár a testvéreivel( 3 fiú és 1 lány), mint én, és a szülei állandó lakosok, úgyhogy az egész nyarat it tölti... x) Már tavaly észrevettem, csak pont augusztus végén, de most, most itt van még másfél hónap!
És hogy stílusosan zárjam naplószerű postomat, legyen itt egy kis hullámzás:
http://www.youtube.com/watch?v=UfqX_6o5pUc
Szép nyarat mindenkinek!
2010. június 20., vasárnap
Celebration!
Nooss, úgy gondoltam, hogy írok valami köszöntőféleséget, ugyanis egy éves a blogom. Azt nem igazán mondhatom, hogy aktív blogger vagyok, havonta ha 1 bejegyzést sikerült produkálnom, ami, ha belegondolok, azért elég siralmas. De megígérem, hogy a jövőben ez másképp lesz, és normális időközönként fogok irogatni. Köszönöm a rendszeres olvasóimnak, hogy elolvassák ezeket a "műveket", remélem az ismertetőim meghozták a kedvet a kedvenceim elolvasásához/megnézéséhez. Ha igen, már elértem a célom. Mindezek mellet külön köszönet illeti AW-t, aki fáradozott, és csinált nekem egy egyedi fejlécet. Nagyon szépen köszönöm!:) Hát, azt hiszem ennyi elég, ha valakit kihagytam volna, elnézést ^^'. További szép napot!
2010. június 14., hétfő
Kanon
Nemrég fejeztem be ezt az animét, és meg kell, hogy mondjam, nagyon szeretem. A KEY csinálta, mint az Air meg a Clannadet. Nekem a 3 közül ez a kedvencem, talán mert télen játszódik, és mert olyan szerethetők a karakterek(najó, nem mindegyik). A történet nem túl bonyolult, Aizawa Yuichi szülei külföldre költöznek, a fiú kénytelen tehát a nagynéjnéhez és az unokatestvéréhez költözni. Ők egy északi vároban laknak, ahol mindig hideg van, esik a hó. Ez rengeteg gyönyörű téli tájképre ad alkamat. Yuichi 7 éve nem járt itt, pedig kiskorában rendszeresen láttogatta a várost, és rejtélyes módon emlékei sincsenek az itt töltött időről. A törénet lányegében arról szól, hogy a felbukkanó lányok probléáit hogyan oldja meg Yuichi, és mi is van a múltjában. A lányok:
- Minase Nayuki: Yuichi kékhajú unokatestvére. Állandóan fáradt, az atlétika-klub tagja.
- Tsukimiya Ayu: gyerekkori barátnője Yuichinak, folyton taiyakit zabál, gyerekes személyiség, gyakran normális válasz helyett csak egy "uguuu~"t nyög ki. Ő a kulcs ahhoz, hogy Yuichi miért nem jött többé ebbe a városba.
- Kawasumi Mai: végzős lány Yuichi gimnáziumában, szintén ismeri a fiút gyererkkorából. Mai természetfeletti képsségekkel bír, éjszaka a suliban démonokra vadászik. Igazi szótlan szereplő, alig beszél. Szerintem az egyik legjobb karakter a sorozatban, egyik kedvencem.
- Kuruta Sayuri:Mai legjobb barátnője, milliomos csemete, de egyáltalán nincs elszállva magától, kissé naiv. Mai mindent megtenne érte, szó szerint. A kapcsolatukba az alkotók beleraktak egy kis yurira utló jeleket. Sajnáltam, hogy keveset szerepelt, kaphatott volna nagyobb történetrészt.
- Sawatri Makoto: a legidegsítőbb karakter az egész sorozatban, agresszív, hangos, béna, nagyképű Yuichi folyamatosan szívatja. Makoto nem ember, hanem egy róka szelleme, amit Yuichi kiskorában ápolt, és a nevet egy olyan nőtől lopta, aki Yuichinek fontos volt. Túl sokáig élt emberként, elkezd szellemileg leépülni, már Yuichit sem ismeri föl, aki minden nap a lány kedvenc mangájából olvas fel neki. Itt már nem olyan idegeítő Makoto, előforulhat, hogy sajnálatot ébreszt a nézőben.
- Misaka Shiori: ő az a szereplő, akit szerintem nem jól oldottak meg a készítők. Állítólag halálos beteg, nem jár iskolába, de minden nap meglátogatja Yuichit a suliudvaron, télen fagyit eszek, miniszoknnyában, kabát nélkül járkál. Nos, kicsit következetlen... Az meg végképp irreális, hogy az orvosok azt jósolták neki, 16 évesen fog meghalni, és a szülinapi partija után egyből rosszul lesz, és kórházba kerül....
Nos, ennyit a főbb szereplőkről. Az animációra nem lehet panasz, én kifejezetten imádtam a karakterdizájnt: nagon nagy szemek sok csillogással, pici nózi, pici száj. Az opening szerintem az egyik leggyönyörűbb, amit valaha csináltak, a versenyt csak az AIR, ami szintén KEY remekmű, veheti fel a versenyt.http://www.youtube.com/watch?v=ntA6sb51Uzc
A történet végét kicsit túl nyálasnak tartom de van, akinek ez jobban tetszik, mintha a drámázás után nem történne valami pozitív.
A sorozatból létezik egy 2002-es és egy 2006-os verzió is, az első 13, a második 24 részes. Én mindenképpen a 2006-osat ajánlanám, már csak a felturbózott dinájn miatt is, meg 13 rész kevés egy ilyen nagyobbb szamású történet elmeséléséhez.
2010. május 7., péntek
Díj (L)
Nos, nem vagyok valami aktív blogger, de kaptam egy díjat :3 És ennek nagyon örülök.
Persze, mint minden versenyben, itt is vannak szabályok:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2) a logót kirakom a blogomba.
3) a szabályzatot kirakom a blogomba.
4.) megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5) kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6) megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
* 1.-hát, riktkán írok, de örülök hogy vannak, akik elolvassák.
* 2.-tehát:
Persze, mint minden versenyben, itt is vannak szabályok:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2) a logót kirakom a blogomba.
3) a szabályzatot kirakom a blogomba.
4.) megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5) kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6) megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
* 1.-hát, riktkán írok, de örülök hogy vannak, akik elolvassák.
* 2.-tehát:
* 3.-kirakva
* 4.- a legnehezebb rész.... akkor lássuk
¤ egyet adok mindenképp Elhaymnak
¤ szeretnék adni Andreyának, mert olyan termékeny blogger
¤ Adnék egyet AW-nek, ösztönzésül, hogy többet írjon
¤ Emynek, a kis aranyoskámnak
¤ Szép Helénánk
Most így ennyi, rem nem gond, hogy csak öt embernek adtam...
* 5.- hát, remélem jó lett...
Név: Alina
Becenév: Nana
Lakhely: Budapest
Magasság: 165 cm
Névnap: július és június
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: 1 öcsike
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, angol, orosz
Gyűjtemény: nem igazán gyűjtök semmit...
Cipőméret: hát, nem nagyon értem, hogy jön ez ide... de 38
Iskola: Középiskola
Kedvencek : fúú, sok minden...
Hobbi: olvasás, barátokkal levés, anime-manga
Zsebpénz: magánügy..
Álom: Tokióban élni
Szerencseszám: 7, 11
Szeretnék találkozni: hát, híres mangakákkal, Murakami Harukival
Háziállatok: Nincs :'(
* 6.- AW 2010. május 3.
aszem ennyi lenne, mégesgyszer köszönöm! ^^
2010. május 5., szerda
Osztálykirándulás (L)
Tegnap értem haza Sopronból, ahol az osztálykirándulás volt. A gimimben érettségi szünet van, úgyhogy mostanra rakták az osztálykirándulást. Tavaly nem volt annyira jó, valószínüleg azért, mert még nem voltunk igazán összeszokva. Már egy héttel az indulás előtt izgatott voltam, nagyon vártam. A szállásunk a Brenbergi-völgyben volt, 10 személyes faházakban. Én egy szintén animés osztáyltársammal, Barbival kerültem egy szobába. Különbusszal mentünk, egyből be Sopronba, ahol Flóráék tartottak idegenvezetést nekünk, és Sopron nagyon szép, csak éppen föl van túrva, gondolom csatornáznak. A főtéren több múzeum is van, többe bementünk, a kőtár iszonyatosan hideg volt, csak azt vártuk, hogy kijöhessünk a napsütésbe. A bányászmúzeum valami halálosan unalmas volt, de voltak "türelemjátoko" , amik nagyon tetszettek. Ez egy üvegben egy jelenet, ami attól türelemjáték, hogy az üveg száján át egyenkét rakjákbe az összes díszletet. Utánna megérkeztünk a szállásunkra, volt szabadidő, majd elmentünk vacsorázni egy menzaszerűségre. Hát, én személy szerint elég finnyás vagyok, szal nem ettem semmit. Este elmentünk éjszakai túrára, ahol egy biológus, Balázs volt a túravezetőnk. Még sötétedés előtt indultunk, és, mit ne mondjak, ahogy egyre sötétebb lett, úgy lett egyre nehezebb a haladás, mert persze sokan nem vittek zseblámpát, úgy bukdácsoltunk a hepehupás erdei ösvényen. Mivel Balázs sokszor szervez ilyen túrát, nem kerülik el a figyelmét az apró jelek, így lehetséges az, hogy nagyon közelről, kb. úgy 20 méterről láthattunk őzet. Nagyon kis aranyos volt (L). Felmásztunk egy kilátóba(Várhely), és láttuk a kivilágított Sopront. Nagyon tüneményes volt, bár úgy sűvített a szél, hogy csak azért imádkoztam, össze ne essen ez a fa tákolmány. Már a táborhelyen jártunk, amikor eg kölyökrókát láttunk. Szegény meg volt harapva, így Balázs felemelte, és meg tudtuk nézni közelebbről. Cuki kis róka, gyógyulj meg!
Elég későn értünk haza, és mire lefürödtünk, már hajnali egy volt, de minket ez nem nagyon zavart, és átmentünk a szomszéd szobába beszélgetni, és olyan háromkor aludtunk el. Hétfőn 7-kor volt reggel az ébresztő, de nem voltunk nagyon álmosak. A reggeli finom volt(mindig ez volt a kedvenc étkezésem). Hétfőn is Balázs volt a vezetőnk, reggeli után a Fertő-Hansági Nemzeti Parkba mentünk, és ott figyeltük az állatokat. Aztán elmentünk megnézni a Széchenyi kastélyt, amit nem igazán neveznék kastélynek, inkább nagy villának. Délután egy bányábe mentünk, nem volt nagy szám, nem is emlékszem a nevére.... Aztán megnéztük a Páneurópai piknik helyét, átmentünk Ausztirába 2 percre, aztán a hullafáradt társaság felült a buszra, és végre hazament. Vacsora után mersz-vagy-felesz-eztünk, én egy elég szívatós feladatot kaptam, és pont meglátott az ofőnk, és jól lecseszett, de amint kiment a szobából, kitört belőlünk a röhögés. Este volt tábortűz, nagyon jó meleg volt~~ Most is sokáig dumáltunk éjszaka, mindenféle csajos téma előkerült. Kedden már nem volt olyan jó a reggeli, aztán összepekoltunk, bementünk Sopronba, az ofő leadta a kulcsokat, nekünk addig szabadprogramm volt. A tábor legjobb része ezután következett: kenuztunk a Fertő-tavon. Négyes kenuk voltak, én Barbival és Jázminnal ültem egy csónakban, és hátul ül a kormányos, aki nekünk a vezető volt, Miklós. Mi haladtunk elöl, hamar belejöttünk az evezésbe. A Fertő-tó 2/3-át nádas borítja, mi egy csatornán haladtunk, és amikor kiértünk a nyílt vízre, versenyeztünk a fiúkkal. 3 fiúcsónakot hagytunk le, az egyikben ült az ofőnk, a két legsportosabb fiú és a buszsofőr. Beleadtunk apait-anyait, és sikerült megvernünk őket :) Úgy 10 km-et eveztünk, ma tiszta izomlázam volt. A kenus túra után indultunk haza, mindenki ki volt purcanva, sokan be is aludtak a buszon. Úgy fél 8-ra meg is érkeztünk a Mátyás pincéhez. Jó volt hazaérni, de azért maradtam volna még. Már várom a jövő évi osztálykirándulást!:)
Elég későn értünk haza, és mire lefürödtünk, már hajnali egy volt, de minket ez nem nagyon zavart, és átmentünk a szomszéd szobába beszélgetni, és olyan háromkor aludtunk el. Hétfőn 7-kor volt reggel az ébresztő, de nem voltunk nagyon álmosak. A reggeli finom volt(mindig ez volt a kedvenc étkezésem). Hétfőn is Balázs volt a vezetőnk, reggeli után a Fertő-Hansági Nemzeti Parkba mentünk, és ott figyeltük az állatokat. Aztán elmentünk megnézni a Széchenyi kastélyt, amit nem igazán neveznék kastélynek, inkább nagy villának. Délután egy bányábe mentünk, nem volt nagy szám, nem is emlékszem a nevére.... Aztán megnéztük a Páneurópai piknik helyét, átmentünk Ausztirába 2 percre, aztán a hullafáradt társaság felült a buszra, és végre hazament. Vacsora után mersz-vagy-felesz-eztünk, én egy elég szívatós feladatot kaptam, és pont meglátott az ofőnk, és jól lecseszett, de amint kiment a szobából, kitört belőlünk a röhögés. Este volt tábortűz, nagyon jó meleg volt~~ Most is sokáig dumáltunk éjszaka, mindenféle csajos téma előkerült. Kedden már nem volt olyan jó a reggeli, aztán összepekoltunk, bementünk Sopronba, az ofő leadta a kulcsokat, nekünk addig szabadprogramm volt. A tábor legjobb része ezután következett: kenuztunk a Fertő-tavon. Négyes kenuk voltak, én Barbival és Jázminnal ültem egy csónakban, és hátul ül a kormányos, aki nekünk a vezető volt, Miklós. Mi haladtunk elöl, hamar belejöttünk az evezésbe. A Fertő-tó 2/3-át nádas borítja, mi egy csatornán haladtunk, és amikor kiértünk a nyílt vízre, versenyeztünk a fiúkkal. 3 fiúcsónakot hagytunk le, az egyikben ült az ofőnk, a két legsportosabb fiú és a buszsofőr. Beleadtunk apait-anyait, és sikerült megvernünk őket :) Úgy 10 km-et eveztünk, ma tiszta izomlázam volt. A kenus túra után indultunk haza, mindenki ki volt purcanva, sokan be is aludtak a buszon. Úgy fél 8-ra meg is érkeztünk a Mátyás pincéhez. Jó volt hazaérni, de azért maradtam volna még. Már várom a jövő évi osztálykirándulást!:)
2010. április 29., csütörtök
Joanne Harris: Szent Bolondok
Kissé vonakodva álltam hozzá ehhez a könyvhöz, mert úgy gondoltam, hogy nem lesz olyan jó, mint a Csokoládé. Hát, ebben tévedtem.
A történetről röviden annyit, hogy Juliette, a Szárnyas Asszony néven híressé vált kötéltáncosnőt a körülmények és egy árulás arra készteti, hogy a dél-franciaországi Sainte Marie-de-la-Mer apátságban keressen menedéket kislányával, Fleurrel. Itt senki nem tud a múltjáról, így békességben éldegél Auguste nővér néven a jóságos apátnő gyámsága alatt. Ám rövidesen új szelek fújnak: IV. Henrik meggyilkolása totális káoszt idéz elő Franciaországban.
Az apátnő halála után megérkezik az új apátnő, Isabelle, aki egy vallási fanatikus nemesi család tiznkét éves gyermeke. Az apátság békés élete felbolydul. Ha ez nem lenne elég, Isabelle magával hozza Juliette múltjának egy kísértetét, aki papnak álcázza magát, és Juliette jó okkal gyűlöli....
Már az első húsz oldal után beleszerettem a könyvbe. Harris életre kelti a tizenhetedik századi Franciaországot, a vándorsznészekkel és cigányokkal együtt utazunk és nyomorgunk. Természetesen Juliette volt a kedvenc szereplőm, de imádtam még LaMerlét, a stílusát, ahogy írt. Csodálom azt az embert. Pimaszsága és merészsége nem ismer határt, bár velejéig romlott gazember, aki akasztófára született, mégsem lehet ellenállni behízelgő modorának, hiszen az emberek azt látják benne, amit látni akarnak. Szerintem ő volt a legérdekesebb karakter a könyvben, az utolsó pillantig nem fedte fel a tervét, ami, meg kell jegyeznem, elképesztő mestermunk. A Feketerigó úgy manipulálja az embereket, ahogy mások levegőt vesznek, remek színész, zseniális színdarabíró, hamiskártyás, és isten tudja, még mi. Isabellt nagyon sajnáltam, szegény gyereknek ramaty az egészsége, ezért a vallásba menekült, nagybátyja legnagyobb örömére, aki belétáplálja a fanatizmust. Fiatal kora ellenére kinevezik az apátság élére, és mivel hanyagságot tapasztal, olyan reformokat hajt végre, ami senkinek nincs ínyére. A böjtöléssel, és folyamatos imádkozással olyan mértékben pusztítja magát, hogy rossz volt olvasni. Az apátságban élő apácák manipulálhatóságán és hiszékenységén ledöbbnetem. Az, ahogy LaMerle befolyásolta őket, szomorú, de amit elért, az hátborzongató. Már az első naptól várható volt, hogy nem lesz minden rendben, de nem kellett sok hozzá, hogy elszabaduljon a pokol. Legfélelmetesebbek a fanatikus hívő apácák voltak, amit magukkal tettek, amiben hittek, az egyszerűen sokkoló. Az egyik legemlékezetesebb jelenet számomra az volt, amikor, mintha megszállta volna őket az ördög, vallálsos révületben táncoltak, és nem lehett őket megfékezni. Perette volt még az a szereplő, akiről többet olvastam volna. Egyáltalán nem örülök neki, hogy olyan keveset tudok róla, nagyon érdekel a személyisége, hogy miért nem beszél. Van a könyvben egy yuri-szál két apáca között, bár a kapcsolat kimenetele tragikus: Germanie-t megölik, majd felakasztják, hogy úgy tűnjön, mintha öngyilkos lett volna, és Clémente, a nyugtalanító szépség megőrül, hála LaMerle-nek.
A könyv végével nm vagyok teljesen kibékülve, elolvastam volna még ötven oldalt. És az sem tetszik, hogy Perette az apátságban maradt:(
De ettől függetlenül nagyon jó könyv, talán az egyik legjobb, amit valaha olvastam.
A történetről röviden annyit, hogy Juliette, a Szárnyas Asszony néven híressé vált kötéltáncosnőt a körülmények és egy árulás arra készteti, hogy a dél-franciaországi Sainte Marie-de-la-Mer apátságban keressen menedéket kislányával, Fleurrel. Itt senki nem tud a múltjáról, így békességben éldegél Auguste nővér néven a jóságos apátnő gyámsága alatt. Ám rövidesen új szelek fújnak: IV. Henrik meggyilkolása totális káoszt idéz elő Franciaországban.
Az apátnő halála után megérkezik az új apátnő, Isabelle, aki egy vallási fanatikus nemesi család tiznkét éves gyermeke. Az apátság békés élete felbolydul. Ha ez nem lenne elég, Isabelle magával hozza Juliette múltjának egy kísértetét, aki papnak álcázza magát, és Juliette jó okkal gyűlöli....
Már az első húsz oldal után beleszerettem a könyvbe. Harris életre kelti a tizenhetedik századi Franciaországot, a vándorsznészekkel és cigányokkal együtt utazunk és nyomorgunk. Természetesen Juliette volt a kedvenc szereplőm, de imádtam még LaMerlét, a stílusát, ahogy írt. Csodálom azt az embert. Pimaszsága és merészsége nem ismer határt, bár velejéig romlott gazember, aki akasztófára született, mégsem lehet ellenállni behízelgő modorának, hiszen az emberek azt látják benne, amit látni akarnak. Szerintem ő volt a legérdekesebb karakter a könyvben, az utolsó pillantig nem fedte fel a tervét, ami, meg kell jegyeznem, elképesztő mestermunk. A Feketerigó úgy manipulálja az embereket, ahogy mások levegőt vesznek, remek színész, zseniális színdarabíró, hamiskártyás, és isten tudja, még mi. Isabellt nagyon sajnáltam, szegény gyereknek ramaty az egészsége, ezért a vallásba menekült, nagybátyja legnagyobb örömére, aki belétáplálja a fanatizmust. Fiatal kora ellenére kinevezik az apátság élére, és mivel hanyagságot tapasztal, olyan reformokat hajt végre, ami senkinek nincs ínyére. A böjtöléssel, és folyamatos imádkozással olyan mértékben pusztítja magát, hogy rossz volt olvasni. Az apátságban élő apácák manipulálhatóságán és hiszékenységén ledöbbnetem. Az, ahogy LaMerle befolyásolta őket, szomorú, de amit elért, az hátborzongató. Már az első naptól várható volt, hogy nem lesz minden rendben, de nem kellett sok hozzá, hogy elszabaduljon a pokol. Legfélelmetesebbek a fanatikus hívő apácák voltak, amit magukkal tettek, amiben hittek, az egyszerűen sokkoló. Az egyik legemlékezetesebb jelenet számomra az volt, amikor, mintha megszállta volna őket az ördög, vallálsos révületben táncoltak, és nem lehett őket megfékezni. Perette volt még az a szereplő, akiről többet olvastam volna. Egyáltalán nem örülök neki, hogy olyan keveset tudok róla, nagyon érdekel a személyisége, hogy miért nem beszél. Van a könyvben egy yuri-szál két apáca között, bár a kapcsolat kimenetele tragikus: Germanie-t megölik, majd felakasztják, hogy úgy tűnjön, mintha öngyilkos lett volna, és Clémente, a nyugtalanító szépség megőrül, hála LaMerle-nek.
A könyv végével nm vagyok teljesen kibékülve, elolvastam volna még ötven oldalt. És az sem tetszik, hogy Perette az apátságban maradt:(
De ettől függetlenül nagyon jó könyv, talán az egyik legjobb, amit valaha olvastam.
2010. április 23., péntek
Tavaszi animeszezon '10
Nos, így, hogy már bőven benne járunk a tavaszi szezonban, gondolm, írnom kéne róla. Igazából csak egy animét nézek, ez a K-ON! második évada. A többi nem érdekel, egy olyan darabot sem találtam, amit érdemes lenne nézni. Két kivétel: Arakawa under the bridge. Szerintem az alapötlet, miszerinte egy pasti, aki soha senkinek nem akart tartozni, megment egy szőúke lány, és a pasi, hogy törlessze adósságát, bármit hajlandó megtenni. A lány erre csak annyit mond, hogy szeresse. Így a főhös kénytelen a híd alá költözni, és lököttebnél lökötteb emberekkel találkozi. Annyira megtetszett a csövezős anime ötlete, ráadásul nagyon bizarr és különleges darabról van szó, ha lesz időm,mindenképpen megnézem.http://www.youtube.com/watch?v=gPXmvqZIn8Q
A másik a Working! Ez meg olyan kis cuki :)http://www.youtube.com/watch?v=-GZwFM7VifE
Persze majd jönnek mozifilmek is, egyik, amit már nagyon várok, az az xxxHOLIC mivie-ja, az xxxHOLIC Rou. A másik a Tövisek ura, amiről már írtam. http://lovely-fluffy.blogspot.com/2009/11/mondo-web-2nd-edition.htmlBár még egyik animés oldalon sem találtam meg őket, úgy néz ki, várnom kell még egy "keveset".
A másik a Working! Ez meg olyan kis cuki :)http://www.youtube.com/watch?v=-GZwFM7VifE
Persze majd jönnek mozifilmek is, egyik, amit már nagyon várok, az az xxxHOLIC mivie-ja, az xxxHOLIC Rou. A másik a Tövisek ura, amiről már írtam. http://lovely-fluffy.blogspot.com/2009/11/mondo-web-2nd-edition.htmlBár még egyik animés oldalon sem találtam meg őket, úgy néz ki, várnom kell még egy "keveset".
2010. április 18., vasárnap
LM.C koncert '10.04.10
Nos, így több,mint egy héttel a koncert után írok egy beszámolót....nem is értem miért, hiszen, aki ott volt, tudja, milyen jó volt, és azt hiszem, ő is hasonlót élt át, mint én. Aki meg nem volt, annak nem akarom fájdítani a szívét. Legjobb barátnőmmel mentem, és nekem aznap volt suli, mert jun. 14-ét dolgoztuk le, ami szerintem tök hülyeség, de nem az én tisztem eldönteni. Hát, mi odamentünk 6-ra, és tökre ledöbbentem, mennyien várakoztak már akkor. Így kénytelenek voltunk beállni a sor végére, ami valahol a dombon volt. Az az egy óra, amíg várakoztunk a kapunyitásra, elég gyorsan telt, és csomó japán divat szerint öltözött embert láttunk, azt hiszem, én is szeretném kipróbálni. Pontosan volt kapunyitás, de mivel eléggé hátul voltunk, így 19:45 körül sikerült bejutnunk a Dieselbe, szóval úgy egy és háromnegyed órát fagyoskodtunk, mert arról megfeledkeztünk, hogy még csak április van, és este már elég hűvős van..... Szerencsére az előttünk álló két csaj tök kedves volt, és jót nevettünk, egyiküket még az sem zavarta, hogy ölelgettem, csak hogy ne fagyjak halálra. A teremben már elég sokan voltak, mi beálltunk az elöl álló lánytömegbe. Furcsa, vagy talán annyira nem is, de alig volt pasi, legalábbis én keveset láttam, inkább csak azokat, akiket elcipelt a barátnőjük. Szóval, ott álltunk a nagy tömeg közepén, mialatt LM.C klippek mentek a kivetítőkön, és egyre többen álltak be mögénk, és valahogy egyre előrébb kerültünk. Ha valaki feljött a színpadra, persze nem a mayáék, hanem valami szervező, éktelen sikítás tört ki, nagyon vicces volt. Az első sorokban azt kántálták a lányok, majd később egyre hátrébb is: "Go go LM.C!!" nagyjából így telt az az egy és negyed óra, ami a koncert kezdetéig hátravolt. Viszonyleg pontosan kezdték, és amikor Aiji és maya felbukkant, mindenki őrjöngött. Hát még amikor megszólalt maya magyarul! "Szeretlek!" nah, itt minden lány, még én is, megőrült. Voltak olyan szerencsések, akik vizet kaptak, meg maya amúgy is locsolt minket az üvegéből. A zene meg... nos, aki már hallotta őket, az tudja, milyen pörgős zenét játtszanak, hát ez élőben még jobb, semmihez sem hasolítható adrenalin. Igaz, vagy tízmilliószor oldalbalöktek, volt, hogy magassarkúval ráugrottak a lábamra, de annyira felpörögtem, hogy csak na! :) Azt már meg sem említem, hogy amikor Aiji a hangfalra felugrott, és ott gitározott, micsoda eksztázis volt, ezzel persze egyenesen arányos volt a hátulról rám nehezedő nyomás is, persze nem érdekelt, én is csak meg akartam érinteni, mert olyan kib***ul jól nézett ki, élőben még helyesebb, persze ez mayára is áll! Maya meg olyan showt rendezett, amit nem egykönnyen felejt el a hazai közönség. És koncert alatt egy iskolatársam mellé sodródtam, nagyon jó volt Fridával találkozni, akinek még egy ereklyét is sikerült beszákolnia, ugyanis ő kapta el az egyik üveg kupakját.... a kis szerencsés.... Sanjálom, hogy nem maradtam afterra, de remélem, hogy jönnek jövőre is!
2010. február 27., szombat
Full Metal Panic?Fumoffu
NAGYON imádom ezt az animét. A Fumoffu a Full Metal Panic és Full Metal Panic: The Second Raid között jelent meg, 2002-ben. A szereplők ugyanazok, de a műfaj nem nagyon. Persze, van akció, de más értelemben: Souske fölrobbantja iskolai ciősszekrényét, őrületbe kergeti tesitanárát és egyéb őrült dolgokat követ el. A 16 éves Sagara Souske kiskora óta háorúk tömkelegében fordult meg, igazi dörzsölt katona, ráadásul még nagyon jóképű is. Azt a feladatot kapja, hogy a vele egykorú Chidori Kanamét védelmezze, akiben az úgynevezett "suttogó" gének találhatók. Ehhez a lány osztálytársaként kell beépülnie egy számára teljesen ismeretlen környezetbe. A történetről ennyit, a másik két évadhoz képest eltűnik a dráma, a mechák, marad helyette az önfeledt szórakozás. Mert a Fumoffu vérbeli kommédia tele ökörködéssel, geggel A 12 rész annyi nevetést garantál, hogy az tökéletes edzés a hasunk kockásítására. A szerzők nem spóroltak animés klisék kiparodizálása terén, lesz a shounen mangákból unalomig ismert sablon, a "egy rakás szerencsétlen idiótából legyőzhetetlen csapat lesz" felhasználása, kísértetes-kórházas rész, melyben Kaname ráveszi Souskét, hogy derítsék ki a leégett kórház rejtélyét, és a lány nem is érti, hogy maradhat olyan nyugodt a katona, hiszen a szellemek itt lézengenek körülöttük! Persze, hiszen Souske ereiben jegestea folyik. Nem maradhat ki a sorból a vidámparkos randis, tengerpart+dinnyeszétloccsantásos, onsenes epizód. Ez utóbbi különösen ajánlott hímnemű egyedeknek, hiszen gyönyörű lánykák hiányos öltözékben szerencsétlenkednek, de a férfiak sajnálatára pont a lányeg nem látszik, a cenzúrázás megoldása zseniálisan ötletes. Felbukkannak már eddig ismert szereplők is, Kaname osztálytársa, Kyoko, aki a féig póni, félig ember szatír áldozata lesz, bár ez sem szoktatja le borzalmas zöld masnijai viseléséről, két hétre a Jindai közpiskolába látogat Souske felettese, a kétbalkezes Tessa, aki persze fülig bele van zúgva a normális viselkedésre képtelen őrmesterbe, Souske két bajtársa, Melissa, aki (hihetetlen módon!) végig józan, és a perverz Kurz, aki elkeseredett férfitársaival megpróbálja kijátszani Souske kukkoló-elhárító védőrendszerét, amit a katona az ártatlanul pancsikoló lányok köré épített. Kikerlhetetlen az őrült rendörnő, akit lefokoztak eszelő viselkedéséért, amin nincs mit csodálkozni, elég csak megemlíteni, hogy üldözni Souskét és Kanamét, csoda, hogya jogsniját nem vették még el. És mi az a Fumoffu? Nem más, mint a Souske által használt plüss-akármi (olyan, mintha a Miki egeret és egy medvét kereszteztek volna) Bonta-kun által kiadott hang, mert sajnos ennek a remek hadászati eszköznek a hangszabályzója elromlott, és a Fumo-fumo-mofu-mofu-n kívül mást nem dob mondani. Nem is értem, miért utasította vissza a japán titkosszolgálat a Bonta-kun álcázóeszköz megvételét, bezzeg az FBI kapva-kapott a lehetőségen! Most pedig nincs más hátra, mint leülni a tv elé, és jókat nevetni ügyefogyott katonánk újabb baklövésein!Fumo-Fumo!!
2010. február 26., péntek
Tasmina Perry:Örökösnők
Nagyon tetszett ez a könyv! Tasmina tényleg tud valamit. Először azt hittem, valami nőcis regény(valóban az), de kiemelkedően jó.
A történetről: Karin Cavendish egy évvel férje rejtélyes halála után a londoni társadalmi élet egyik legfontosabb szereplője, emellett saját luxus-fürdőruhamárkája van. Adam Gold amerikai milliárdos, jóképű, egyedülálló és most költözik Londonba. Erin Deveroux cornwalli lány, akinek az álma, hogy író legyen, és elvállalja, hogy megszervezi Karin jótékonysági estjét, amit a sajtó az évtized partijaként emleget. Mollly Sinclair szupermodell drogproblémákkal, és született törtető. Álma, hogy hipergazdag férjet találjon magának, aki megadhatja neki azt az életre szóló luxust, amire mindig is vágyott. A prti jól sikerül, Erin Adam személyi aszisztense lesz, Molly kiveti a hálóját a milliárdosra, Karin pedig ügyes taktikázással eléri, hogy Adam randira hívja. A három nő terveit felborítja Molly gönyörű lánya, Summer megjelenése. Summer fiatal, észbontóan szép, ártatlan, ráadásul Adam szeme is megakad rajta! Ezt egyik nő sem hagyhatja, és megindul egy halálos tánc borotvaélen, tele hazugsággal, csábítással, mocskos trükkökkel.
Az Örökösnők eredeti címe Gold Diggers(aranyaásók) ami sokkal találóbb, lévén szó mindre elszánt társasági nőkről, akiket semmi sem riaszt vissza attól, hogy megszerezzék maguknak a "Nagy Fogást". Szédítő utazás a szupergazdagokkal, a világ legelitebb, legexkluzívabb helyere repít minket a könyv, legyen szó St.Bartsról, St.Tropez-ről, a Comói-tóról, mindebbe bepillantást nyerünk. Részesi lehetünk életüknek, ami nagyjából másból sem áll, mint esztelen ruha- és cipővásárlásból, ahol az egy normális ember többhavi fizetését meghaladó összeget dobnak ki mindössze egyetlen(!) magassarkúra, féktelen partizásból és szenvedélyes szexből. A könyv remek, mindenki olvassa el, mégha egy kicsit irigykedni fog.....
A történetről: Karin Cavendish egy évvel férje rejtélyes halála után a londoni társadalmi élet egyik legfontosabb szereplője, emellett saját luxus-fürdőruhamárkája van. Adam Gold amerikai milliárdos, jóképű, egyedülálló és most költözik Londonba. Erin Deveroux cornwalli lány, akinek az álma, hogy író legyen, és elvállalja, hogy megszervezi Karin jótékonysági estjét, amit a sajtó az évtized partijaként emleget. Mollly Sinclair szupermodell drogproblémákkal, és született törtető. Álma, hogy hipergazdag férjet találjon magának, aki megadhatja neki azt az életre szóló luxust, amire mindig is vágyott. A prti jól sikerül, Erin Adam személyi aszisztense lesz, Molly kiveti a hálóját a milliárdosra, Karin pedig ügyes taktikázással eléri, hogy Adam randira hívja. A három nő terveit felborítja Molly gönyörű lánya, Summer megjelenése. Summer fiatal, észbontóan szép, ártatlan, ráadásul Adam szeme is megakad rajta! Ezt egyik nő sem hagyhatja, és megindul egy halálos tánc borotvaélen, tele hazugsággal, csábítással, mocskos trükkökkel.
Az Örökösnők eredeti címe Gold Diggers(aranyaásók) ami sokkal találóbb, lévén szó mindre elszánt társasági nőkről, akiket semmi sem riaszt vissza attól, hogy megszerezzék maguknak a "Nagy Fogást". Szédítő utazás a szupergazdagokkal, a világ legelitebb, legexkluzívabb helyere repít minket a könyv, legyen szó St.Bartsról, St.Tropez-ről, a Comói-tóról, mindebbe bepillantást nyerünk. Részesi lehetünk életüknek, ami nagyjából másból sem áll, mint esztelen ruha- és cipővásárlásból, ahol az egy normális ember többhavi fizetését meghaladó összeget dobnak ki mindössze egyetlen(!) magassarkúra, féktelen partizásból és szenvedélyes szexből. A könyv remek, mindenki olvassa el, mégha egy kicsit irigykedni fog.....
2010. február 21., vasárnap
Murakami Haruki:Birkakergető nagy kaland
Murakami Haruki a kedvenc kortárs íróm. Nem egyszerűen azért, mert japán, hanem mert olyan világot teremt, amit fáj otthagyni a könyv végeztével, elképeszti olvasóit szövevényes történeivel, bepillantást enged a zárt japán kulúrába, amibe egyebként esélyünk sem lenne bekukucskálni. Ez a könyve, ami meghozta számára a világsikert tipikusan "murakamisan kezdődik": egy alig harmincéves fiatalember, akinek még a nevét sem tudjuk meg, egy barátjától kapott képet falhasznál egy hirdetéshez. Egy fekete öltönyös, titokzatos ember elviszi a Mester házába, és alaposan elbeszélget vele. A híres- hírhedt Mester egy szélsőjobboldali, háttérben megbuvó anarchista, akinek a zsebében van a hirdetési üzletág, haldoklik. Mint a feketeruhás beavatja a főszereplőt a Mester életútjába, szót ejt főnöke hirtelen személyiségváltozásáról, aminek köze van egy titokzatos birkához. Itt jön a képbe főszereplőnk és a kép, amit felhasznált. Ezt egy barátja küldte neki, egy hegyi legelőt ábrázol legelésző birkákkal. Közelebbről megnézve feltűnik egy mutáns birka csillaggal a hátán. Főszereplőnket választás elé állítja a feketeruhás: vagy megtalálja a a birkát egy hónapon belül, vagy meghal. Így hát hősünk fölkeredik, és tökéletes fülű barátnőjével elutazik Hokkaidó szigetére, és kezdetét veszi a birkakergető nagy kaland! A főhős nemcsak a túlvilági birkával, hanem önmagával is szembekerül az isten háta mögötti hegy tetején lévő nyaralóban. Persze ez így túl egyszerű lenne, Murakami csavar néhányat a sztorin, átszövi misztikus elemekkel.
Nem ez Murakami legjobb regénye. Persze a hangulat nagyon ott van, a történet is izgalmas, de talán azért nem szeretem annyira, mert keserű utóíze marad. Nagyon sajnáltam, hogy a varázslatos fülekkel magáldott barátnője otthagyva nevenincs hősünket. Szerintem nagyon megérdemelte volna a boldogságot. Bár Murakaminál a happy end elég ritka. Kedvenc párbeszédem a Mester sofőrje és a főszereplő között játszódik le, melyben a sofőr elmondja, hogy ő minden nap beszél Istennel, akinek a számát magától a Mestertől kapta. Véleménye szerint érdemes a Mindenhatót felhívni, egyszerűen csak beszélgetni, mert bármilyen piti problémánk van, őt nem untatjuk, nem hülyéz le. Azt hiszem, én is megpróbálom felhívni.....
A feniektől függetlenül érdemes elolvasni, remek könyv, de Murakami írt már jobbat.
Nem ez Murakami legjobb regénye. Persze a hangulat nagyon ott van, a történet is izgalmas, de talán azért nem szeretem annyira, mert keserű utóíze marad. Nagyon sajnáltam, hogy a varázslatos fülekkel magáldott barátnője otthagyva nevenincs hősünket. Szerintem nagyon megérdemelte volna a boldogságot. Bár Murakaminál a happy end elég ritka. Kedvenc párbeszédem a Mester sofőrje és a főszereplő között játszódik le, melyben a sofőr elmondja, hogy ő minden nap beszél Istennel, akinek a számát magától a Mestertől kapta. Véleménye szerint érdemes a Mindenhatót felhívni, egyszerűen csak beszélgetni, mert bármilyen piti problémánk van, őt nem untatjuk, nem hülyéz le. Azt hiszem, én is megpróbálom felhívni.....
A feniektől függetlenül érdemes elolvasni, remek könyv, de Murakami írt már jobbat.
2010. február 1., hétfő
K-ON! OVA
Egyik kedvenc sorozatomhoz, a K-ON!-hoz január huszadikán jött ki az ova. Hát, meg kell hogy mondja, többet vártam tőle. Először is, csak olyan hosszú volt, mint egy átlagos rész. Másodszorra, abban reménykedtem, hogy valami nagy durr lesz a story. Persze, jó volt, hiszen a lányok első fellépéséről szólt nagyközönség előtt, de nem is volt új számuk, a Fuwa-Fuwaból is csak az elejét játszották el. Amúgy nagyon cuki volt, Yuiék fellépőtársai nagyon nagy arcok, sokat röhögtem Ritsuék barátnőjén, aki sárga kukásmellénybe bújt! Mio természetesen tisztára parázott a nyilvános szerepléstől, nagyon moe volt. Egy könnyed szórakozásnak megfelelő, remélem a máűsodik OVA, ha lesz, már több újdonságot mutat.
2010. január 16., szombat
Carole Matthews: A Csokoládéimádók Klubja és a Csokoládéimádók diétája
Lucy Lombard, regényeink főhősnője egyetlenegy dolognak nem tud ellenállni: a csokoládénak. Napjaink Londonjában él, és rátalál egy isteni csokoládézóra:a Csokoládé Mennyország. Három szintén csokiimádó barátnőjével megalapítja a Csokoládéimádók Klubját:Autumn, aki kőgazdag családból származik, mégis inkább egy drogokról leszokó, hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó rehabilitációs központban dolgozik. A sors iróniája, hogy egyetlen drágalátos öcsikéje illegális élvezethajhászása miatt rászorul a lány segítségére, és Richard ezt úgy hálája meg, hogy még több gondot okoz neki. Nadia, az egyetlen anya a klubban, de a férje szerecsejátékfüggő, és egyre nagyobb adósságokba taszítja a családot. Chantal Amerikából érkezett, remek állása van, pénzes emberek házát mutatja be egy amerikai életmód-magazinnak. Jóképű férje sikeres üzletember, első pillantásra tökéletes az életük. Azt leszámítva, hogy Ted sohasem fekszik le a feleségével. Ők négyen rendszeres összejönnek törzshelyükön, ahol kibeszélhetik magánéleti problémáikat.
A történet az ő életüket mutatja be,de leginkább Lucy áll a középpontban. Ő néha rettenetesen idegesítően viselkedik: képtelen végleg kidobni a szívdöglesztő, de pokolnian hűtlen pasiját, Marcust, miközben képtelen észrevenni, hogy főnöke, Mr. Aiden Imádott Holby, nagyon is érdeklődik iránta. Gyakorlati érzéke a nullával egyenlő(lásd: minden mukahelyéről kipenderítik; hol katasztrófális pusztítást visz végbe egy könyvesboltban, hol összetöri sylist munkaadója furgonját, mert meglátja aktuális pasiját, és szólni akar neki, de még ezek után sem képes felfogni a helyzetet, a fickó után rohan, miközben kifosztják a kocsi tartalmát, amit az esti divatbemutatóra kellett volna elszállítania). De helyette nagyon kreatív, ő terveli ki a Chantal Ékszereinek Visszaszerzése fedőnevű akciót, mert sajna barátnője óvatlanul(de nem teljesen jogtalanul, mert férje elhanyagolja) ágyba bújik egy idegen alakkal egy luxusszállodában, aki szépen eltulajdonít 30 ezer font értékű ékszert, miután Chantal elalszik. A terv zseniális, Lucy akár bűnőzőzseninek is elmehetne.
Most már nincs más hátra, mint egy adag ínycsiklandó csokival letelepdni a fotelbe, mert bizony az ember nagyon megkívánja a csokoládét, amikor olyanokról olvas, mint pezsgős trüffel, madakaszkári kakaóbabból készült étcsokoládé.....Nyami
A történet az ő életüket mutatja be,de leginkább Lucy áll a középpontban. Ő néha rettenetesen idegesítően viselkedik: képtelen végleg kidobni a szívdöglesztő, de pokolnian hűtlen pasiját, Marcust, miközben képtelen észrevenni, hogy főnöke, Mr. Aiden Imádott Holby, nagyon is érdeklődik iránta. Gyakorlati érzéke a nullával egyenlő(lásd: minden mukahelyéről kipenderítik; hol katasztrófális pusztítást visz végbe egy könyvesboltban, hol összetöri sylist munkaadója furgonját, mert meglátja aktuális pasiját, és szólni akar neki, de még ezek után sem képes felfogni a helyzetet, a fickó után rohan, miközben kifosztják a kocsi tartalmát, amit az esti divatbemutatóra kellett volna elszállítania). De helyette nagyon kreatív, ő terveli ki a Chantal Ékszereinek Visszaszerzése fedőnevű akciót, mert sajna barátnője óvatlanul(de nem teljesen jogtalanul, mert férje elhanyagolja) ágyba bújik egy idegen alakkal egy luxusszállodában, aki szépen eltulajdonít 30 ezer font értékű ékszert, miután Chantal elalszik. A terv zseniális, Lucy akár bűnőzőzseninek is elmehetne.
Most már nincs más hátra, mint egy adag ínycsiklandó csokival letelepdni a fotelbe, mert bizony az ember nagyon megkívánja a csokoládét, amikor olyanokról olvas, mint pezsgős trüffel, madakaszkári kakaóbabból készült étcsokoládé.....Nyami
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
