Ötnegyed narancs

Újabb Joanne Harris könyv, amiről véleményt/ismertetőt írok. Imádom ezt a nőt! Nem igazán kedvelem a második világháborús sztorikat, de ez tetszett. Végülis nem a harmezőn játszódik, ez csak a háttér. A helyszín egy apró falu a Loire mentén, Les Laveuses. Itt él Mirabelle Dartigen, aki férje halála után kemény kézzel vezeti a tanyát, és neveli három gyerekét. Cassis, a legidősebb, Reinette, a falu kissé ostobácska szépe, és Framboise, a csúnyácska, megzabolázhatatlan kislány. A gyerekek apróságokért(rúzs, horgászbot, cigaretta, csokoládé) füleseket szállítanak a németeknek. Framboise szépen lassan(az ő vadóc, heves módján) bele is szeret a fiatal Tomas Leibnizbe. A falu ezt nem nézi jó szemmel, és hamarosan lincshangulat alakul ki a család, különösen Mirabelle körül. Ez a múltbéli szál.
A jelenben Framboise már nagymama és özvegy, visszaköltözik szülővárosába, megveszi a régi házukat(amit anyja Cassisra hagyott), és éttermet nyit, ami sikeres a helyikek körében. És gondosan eltitkolja múltját. Csak gyerekkori barátja, a mindig csendes Paul jön rá, ki is ő valójában. Vajon miért kell Framboise-nak titkolni kilétét, mi történet a múltban?
Nekem nagyon tetszett. Az, hogy két szálon fut a történet, a karakterábrázolás, minden. És az ételek leírása közben úgy megéheztem.... Akármilyen kőszívűnek is tűnik Mirabelle, mégiscsak egy anya, aki kész mindent feláldozni a gyerekeiért, és nekem a szívemhez nőtt. De a kedvencem akkor is Framboise volt(ki más?) mert annyira eltökélt volt, hogy kifogja az öreganyót, nagyon furfangos, bár nem éppen jó dologra használja, de akkor is csodálom a leleményességét. A könyv egész hangulata varázslatos, igazán francia, ami egyből beszívja az olvasót. Joanne ehhez nagyon ért. Mesteri író. És nagyon tetszett a drámai esemény a múltban. Mindenkinek csak ajánlom, annyira fantasztikus könyv ez.