Kannazuki no Miko

Még egyszer réges-régen írtam egy yuri-mangáról. Azóta nem. Úgy gondolom, eljött az ideje egy újabb lányszerelmes anime ismertetésének.
A történet a már klisének számító elit leányiskolában veszi kezdetét, ahol a történet két főhősnője tanul. Himemiya Chikane a hűvös hercegnő, éltanuló, gazdag család sarja, lányhordák rajongják körül, emellett még profi szinten zongorázik. Látszólag semmi köze nincs Kurusugawa Himeko-hoz, aki naiv-bájos kislány, nem népszerű, nem is utalják, igazi láthatatlan. Persze nem lenne story, ha ők ketten nem ismernék egymást, ráadásul még egy napon is van a szülinapjuk. Ezen a napon az iskolát megtámadja egy óriásrobot, ami megpróbálja megölni a lányokat, és a mechát nem más irányítja, mint Himeko gyerekkori barátja, Souma irányít, aki mellesleg fülig bele van zúgva a lányba, és a suli leghelyesebb pasija(miért, mit vártatok?) Mint kiderül, a srác egy az Orochik közül( a japán flórklór szerves részei ezek a gonosz szellemek), bár ő a sorozat alatt végig küzd gonosz énje felett....
Hogy miért akarták megölni Himekot és Chikanet? Hát mert ők az univerzum papnői. Jellemükhöz passzolóan Chikane a Hold, Himeko a Nap papnője. Az ő feladatuk védeni a világegyetemet Ame No Murakamo-val szemben. Himeko Chikane kastélyába költözik, amit Otoha, a Miss szobalánya nem vesz jó néven(értsd:baromi féltékeny, és mindig keresztbetesz Himekonak).
A Kannazuki no Miko nagyon érdekes keveréke egy csöpögős yurinak és egy akciódús mechasorozatnak. Vannak benne a szokásos szerelmi jelenetek, meg a két lány kapcsolatát bemutató részek, ezek mellett meg ott vannak a véres-óriásrobotos harcok, na meg a világmegmentés. Úgyhogy nehogy valaki elkönyvelje a KnM-t tucatyurinak, mert közel sem az.
Nekem legjobban a szerelmi szál tetszett benne, plusz pont azért, hogy Himeko egy fiú és egy lány között vergődik. De az abszolút csúcspontja az animének Chikane ábrázolása, nagyon részletes jellemképek kapunk, egyszerűen nem lehet nem érezni a fájdalmát, hihetetlenül jól el lett találva. Nem lövöm le a poént, de külön regényt lehetne írni az árulásának valódi okáról, hogy az milyen jól ki lett találva.
Persze ennek a kárát látja a többi szereplő, Himeko sikerült még 3dimenziósra, az ellenség nagyon sablonos, azt hiszem, ez a történet legnagyobb gyenge pontja. Nem sikrült tökéletesen ötvözni a mecha-yurit, a mechás rész kimerül a(néha értelmetlen) harcokban, sokkal többet ki lehetett, kellett volna hozni belőle, szinte alig tudunk meg valamit a Papnők feladatáról és Ame no Murakamo személyéről.Kevés az a 12 rész.....
A grafika igazán ütős lett, a zene meg fülbemászó, az op és ed biztos mindenkinek megvan, conokon nagyon sok ddr alatt szokott menni. Nem is tudom eldöntni, az openinget, vagy az endinget szeretem jobban..
A végén sírtam, gondolom nem vagyok vele egyedül, de hát lányból vagyok, a befejezés meg nem a cukormázas heppiend, de azért nem is egy tragédia, még ha ennél több boldogságot is vártam volna.

Alapmű, gyorsan menjetek, és nézzétek meg!

Design>Élj vele!

Hetedik alkalommal került megrendezésre a Budapesti Design Hét október 1. és 10 között. Annyi jó programm volt, csak sajnos ezen a héten egy rakat dolgozatra kellett tanulni, de szerncsére 2 helyszínt bele tudtam zsúfolni a napomba.
A hét egyik aduásza a nyitott stúdió programmsorozat, amelyben a hazai divattervezők műhelyeibe pillanthattunk bele. 8.-án, azaz pénteken a DRESSCODE-ot látogattam meg, kisebb kavar után meg is találtam az épületet, persze olyan kicsi plakát volt kitéve a design hét logójával, hogy tuti sokan elmentek mellette... A Dresscode-ot Csergő Noémi, Keresztury Kata, Bálint Sára és Mohari Kinga indította 2008-ban, profiljukban nem csak a snassz ruhakészítés tartozik, ők azért ennél jóval kreatívabbak, foglalkoznak jelmez- és díszlettervezéssel, divatfotózással, stylingolással, de hostessruhát is terveznek. Nagy élmény volt leülni, és csak úgy kötetlenül beszélgetni velük. Lenyűgözött/lenyűgöz, hogy mennyire közvetlenek, Meséltek a napi rutinról, hogy mekkora pangás van, a magyarok konzervatív-, konfekcióruha-igényükről. Sára még egy jó könyvet is ajánlott, ami elkalauzol minket a high-fashion világába, ami tele van átveréssel. Remélem még sokra viszi a Dresscode, és kijut külföldre.
A másik bemutatóterem, amit megnéztem, az a Kepp Showroom volt. Ez szintén az ötödik kerülteben található, Budapest divatközpontjában, a Vörösmarthy téren. Vagy háromszor körberohangáltam a teret, mire megtaláltam a 3-as számot. Aranyos véletlen, hogy pont a két kedvenc márkám, a Bershka és a Stradivarius közé volt bezsúfolva a lépcsőház. Belül kissé lepukkant az épület, most dolgoznak rajta, aminek nagyon örülök, mert még így is kivehető, hogy egykoron nagyon szép volt. A csöppet klausztrofóbiát kiváltó liftel felsuhantam a másodikra, és majdnem beleléptem egy félig megácsolt emeletbe.... Szürreális egy jelenet volt.
Ez a stúdió nem volt olyan nagy, mint a pénteki, ráadásul szombat lévőn rengetegen voltak, nem is lehetett annyira beszélgetni, helyette inkább megnéztem a katalógust, ami tele volt csodaszép ruhakölteménnyel. Erről a márkáról azt kell tudni, hogy tavaly alapította öt fiatal lány, név szerint Hajdú Anett, Havancsák Teréz, Hofstader Szandra, Kovács Adél és Tomcsányi Dóri, és hamar hírnevet szereztek maguknak újító stílusuk miatt. Itt egy olyan dologgal találkoztam, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy létezik, ez pedig nem más, mint a mozgásérzeklő öltözék. Ez valahogy úgy működik, hogy felveszed a kabátot, ami hozzá van kötve egy hangszóróhoz, és ahogy mozogsz, mindenféle hangokat ad ki, pl behajlítod a karod, reccsen egyet....
A Rapid randi stylistokkal nevezetű programmon nagyon szívesen részt vettem volna, cska sajons aznap volt aminecon, így választani kellett ;___;
A programmfüzetet lapozgatva sajna meg kellett állíptanom, hogy a rengeteg érdekes kiállítás közül csomó 10.-én ér véget, így esélyem sincs eljutni :( Szerencsére a KREA BEMUTATJA november végéig megtekinthető, a JAM is tovább tart nyitva, úgyhogy kalandra fel!
És nem utolsó sorban beszereztem egy retro fekete szemüveget a Retro Delux-ból, amin anyám totál kiakadt, mondjuk nem igazán értem az okát.....

Jövőre találkozunk!Puszi

Mondocon 2010

Szerintem senkinek sem újdonság, hogy idén két con volt, mert a Mondo és a Mat nem tudott megállapodni. Mint a címből is sejthető, én a Mondos rendezvényt tiszteltem meg jelenlétemmel :D Nem csak azért, mert mondos cikkíró vagyok, és kaptam ingyenjegyet( fekete-arany vip powaaa) hanem mert kíváncsi voltam a Hungexpóra. Nem titok, a PeCsa nem a szívem csücske, bár közel van és jól megközelíthető, plusz a Városliget sztem írtójó hely, egyszerűen kicsi. A hungexpó viszont totál lenyűgözött. Jó, ez meg messze van, a 37-es villamosmegállótól eljutni a főbejárathoz olyan, mintha egy amcsi videojátékban lennék, és kihalt tájon kell keresztülvergődnőm magam. A fűvel benőtt villamossín szintén para..... Maga az épületeggyüttes szellős, van hely mindenféle őrültségre, és az ember kap levegőt! Aszem 10-kor volt kapunyitás, én 11 körül mentem ki, már állt ott egy kisebb sor a helybenvételesekből. Igazából azért álltak, mert elfogyott a jegy, és várták, hozzanak még. Ehhez hasonló kisebb bakik előfordultak, de hol nem?

Sikerült megtalálnom Regiéket, úgyhogy el is indultunk körbenézni. Persze egyből belefuttam egy régi ismerősömbe, akit vagy 4. -óta nem láttam. Persze aztán szembejött velem Sora, akit akkor ismertem meg, amikor sorbanálltam a despára. Megnéztük a workshopokat, találkoztam Case-szel, Diával, aki valami fenomális ruhát húzott magára *-* Annyi jó árú volt, csorgott a nyálam.... a worlshopos épületben kapott helyet a DDR, amit egyszerűen imádok, de most későn érkeztünk, már melegítettek a versenyzők, és ahogy néztem őket, leesett az állam...nagyon jól tolták!
A conok egyik legtöbb embert lekötő programja a cosplay, gondolom ez sem újdonság. Most is nagyon színvonalas volt a felhozatal, bár a beígért cosplay-kupa tavaszra tolódott...nocomment. Sokan nem is indultak a versenyen, de mégis lepipáltak néhány indulót. Azért kéne már, hogy legyen önkritikája az embereknek! HA 90 kilós dagadt ribanc vagy, lécci ne miniszoknyás Kagoménak öltözz, köszönöm! Nekem legjobban a DN-es Rem tetszett, nem kevés munka lehetett a jelmezében, ami 100%ig élethű volt. Na, szóval képzelhetitek... de nem nyert semmit. Perszer díjazás szubijektív, na de akkor is -.- Csoportos craftmanshipből abszolút kedvenc a Pokemon csapat volt, imádom, ha van az embereknek humorérzékük. Az zavart csak, hogy vannak ilyen slágerszériák, és akkor mindenki azt cpzi... Oké, elhiszem, hogy a Trinity Blood jó alapanyag(ami nem igaz a szintén tömegcucc Bleachre) de azért nem csak ez az egy anime létezik. Vannak örök klasszikusok is, mint a Sailor Moon, csak azt nem tudom elképzleni, hogy a nulla rucit viselő csaj hogy nem fagyott szét. Van egy pasas, aki mindi csajnak öltözik, most épp Louise volt, nyáron meg Haruhi. Plusz még olyan anorexiásan vékony, hurkapálcikalábai vannak. Nem kicsit para.
Streetfashionosok megint voltak, a legtöbbjük loli-isteni ruhákban-,de például decorákat nem is láttam. Alap, hogy voltak free-hugosok, oké, lehet, hogy régi, de akkor is örök. Szeretek random emberkéket ölelgetni. Meg szeretek emberkéket ölelgetni alapból :33
Ha már con, akkor muszáj sushit enni, persze mint mindig, most is a Bambuszliget volt kinn, persze megint nem készültek föl a rohamra, és pont akkor fogyott el a rizs, amikor mi álltunk sorba....futárral hozták az utánpótlást, úgyhogy 20 perc állás után meg is kaptam az életmentő adagomat. Én sushi függő vagyok ugyanis. Ha egyszer kipróbáltad, nem bírod abbahagyni, azt már észrevettem. Annyira finom~ Én 6-6 lazac-vörössügér makit ettem, imádom a halat. Sok benne az Omega-3 zsírsav, az meg okosít :P
Sajnos nem tudtam maradni Kokia-koncertre, pedig az volt a con legnagyobb durranása, amivel jól lekörözte a MAT-osat. Regi felhívott koncert közben és közvetített, annyira aranyos volt tőle, totálisan meghatódtam... Vasárnap sajnos nem tudtam kimenni, de hallom volt con-piknik. Biztos jó lehetett(:
A következő con május 14-15-én lesz(érettségiidőszak powaa!), arra is akarok majd menni, nagyon bízom benne, hogy olyan jó lesz, mint a mostani!

Lávjú, béjbs!