2010. december 31., péntek

Bye-bye 2010

Nos, elérkeztünk ahhoz, hogy átlépjünk a harmadik évezred második évtizedébe. Nem értékelném az elmúlt tíz évet, nem sokra emlékszem 5 éves koromból. Ehelyett inkább 2010-re koncentrálok. Részt vettem két vk-s koncerten, egy japán dob előadáson, voltam két conon, az egyiken modellkedtem, megjelent 4 írásom a Mondoban. Kitűnő lettem év végén, voltam Egyiptomban, jóban lettem Lizával, megismerkedtem Annával. Országos második lettem könyvtárhasználati versenyen. Végre találkoztam Byaku-channal <3.>legyőztem velemszületett lustaságomat. Többet sportoltam, mint tavaly(najó, az azért nem nehéz).
És hogy mit várok a jövőtől? Nos...még több cikket, több szórakozást, még több barátságot, még több koncertet, és talán szerelmet is!
B.U.É.K.!

2010. december 21., kedd

The truth about forever

Megint egy könyv, és megint átírták a címét, most épp Tökéletesre, úgyhogy akinek meghozza a kedvét ez a kis "beszámoló"(remélem sok ilyen lesz), az ilyen néven keresse a boltokban.

Nem valami akciódús a történet,hmm...inkább jó lassú. Persze nekem épp ezért tetszett.

A zárkózott 17 éves lány, Macy Jasonnal jár, aki finom szólva is egy érzelmi hülye. De Macy-t az vonza hozzá, hogy Jason "tökéletes", azaz: nagyon-nagyon okos, aktív, mindenféle versenyeken vesz részt, jógázik. Ezen a nyáron őt fogja helyettesíteni a megyei könyvtárban, amíg Jason agytáborban van. Nem igazán jó kilátások egy fiatal lány számára, főleg ha hozzávesszük, hogy esténként még az érettségire is tanulnia kell. Mindez akkor változik meg, amikor találkozik a Wish partiszervíz közel sem tökéletes tagjaival. Wes, a büntetett előéletű, de büntetendően helyes srác természetesen vonzza Macyt, erre Jason rátesz még egy lapáttal: nem a barátnője felől érdekődik, hanem hogy minden rendben van-e a könyvtárral. Aki arra számít, hogy ez egy egyszerű szerelemi történet, akkor nincs igaza, sok minden egyéb is van a könyvben. Lélekrajz, hogy leginkább körülírjam. Nagy érzékenységgel mutatja be, ahogy Macy feldolgozza szeretett édesapja halálát, megtanulja élvezni az életet, abbahagyja a tökéletesség hajszolását. Kedvenc karakterem Kristy volt, nagyon tudtam vele azonosulni, a könyv lapjain is átszivárgott a pozitív energiája:) Szerintem akkor igazán jó egy könyv, ha teljesen el lehet benne merülni, csak olvasom, olvasom, nem tudom letenni. A "The truth about forever" maradéktalanul teljesítette ezt, meghatott, elvarázsolt, és a végén, igen, sírtam.

2010. december 20., hétfő

Her fearful symmetry

Nos, elég vegyes a véleményem erről a könyvről, amit az ismertető is tükrözni fog.
Gondolom mindenki ismeri az Időutazó felesége c. könyvet/filmet. Az írőnője, Audrey Niffenegger új könyve a most bemutatásra keülő, ami magyarul A Highgate temető ikrei névvel jelenet meg. Ezt nem nagyon értem...hírből sincs köze az eredeti címhez, ráadásul ponyvás ízt hagy az ember szájában. Ráadásul a könyv ismeretében az eredeti sokkal helytállób.
A történetről annyit röviden, hogy Elspeth meghal, minden vagyonát Amerikában élő ikertestvére lányaira hagyja, azzal a kikötéssel, hogy 1 évet kell élniük a Highgate temető szomszédságában lévő lakásában, és még véletlenül sem léphetnek be a szüleik, Jack és Edie. Valentina és Julia(akik szintén ikrek) Londonba repülnek, belevetik magukat a nagyváros forgatagába.
Megismerkednek Roberttel, Elspeth szeretőjével, aki teljes romhalmaz kedvese halála óta, Martinnal, akit elhagyott a felesége. Persze nem jogtalanul, Martin ugyanis kényszerbeteg, beragasztotta a lakás ablakait újságpapírral, nem hagyja el a lakását, és mániákusan takarít/tisztálkodik. A két középkorú, elkeseredett férfi életébe az ikrek érkezése hoz változást, Robert és Valentina között bimbozó románc kezdődik, míg Julia Martint tudta nélkül gyógyszerezi.
Persze nem ilyen egyszerű a történet, ugyanis Elspeth kísértetté változik és a lakásában raboskodik. Aki most ijesztegetésre meg horrorra számít, az csalódni fog, ugyanis Elspeth senkin nem akar bosszút állni, csak még mindig szerelmes Robertbe. De nem is csöpögős gejlregény ez, a középpontban az ikrek kapcsolata áll. Julia a lányok közül az extorventált, míg Valentina visszahúzódó, és sose mer ellentmondani Juliának. Ezt Valentina megelégeli, és Elspethhel együtt tanúi lehetünk a bensőséges kapcsolatuk tönkremenetelének. Rádadásul még ott vannak Elspeth naplói, amik válasz adhatnak arra, mi történt közte és az ikrek anyja között.
Ez így leírva nagyon izgin hangzik, de most jönnek a buktatók: az arányok elég rosszra sikerültek, az eleje túl lassú, a vége nem elég kidolgozott, Robertre kevés idő jut, főleg a végére kéne még, a vége meg egyenesen kiábrándító, holott az ötlet, a szökés zseniális, de annyira....wááá, el kell olvasni, de ha elolvasod, érteni fogod, miért mondtam. Nekem a Martinos történetrész tetszett a legjobban. Juliát nagyon sajnáltam, csak kicsit kár, hogy nem dolgozta ki Ms. Niffenegger jobban, hogy Julia mit is érez Valentina iránt.
Szólnom kell még, úgy érzem, magáról a Highgate temetőről, mivel elég központi szerepet játszik. A könyv elolvasása után úgy éreztem, nekem többet kell tudnom a viktoriánus korról, úgy megragadott a temető hangulata, meg rákerestem google-n, és bár nem így képzeltem el, de nagyon tetszik. A temető híresebb halottjairól szóló részek különösen tetszettek. Ennél már csak a Postmas' Park feliratai jobbak.
A fordítás hagy némi kívánni valót maga után, a legjobb, és itt fetrengtem a röhögéstől, amikor a játékot,amikor át kell ütni a labdát a kapu alatt, krokettnek fordították. Mert az ugyebár krikett.
Összegezve reálisan nem tudom megmagyarázni, de nekem nagyon tetszett a könyv, még akkor is a ha végén nagyott koppantam, és szerintem ebbők az ötletből egy tehetségesebb író sokkal jobb könyvet írt volna. De azért mindenki olvassa el!

2010. december 17., péntek

hahaha-mosolyszünet

Liza üzeni:
"épp nem vagy chaten, de attól még elmondom, mi bánt.
nem tudom, hogy mit vársz tőlem, de számomra ahhoz, hogy érzelmeket és kötődést produkáljak több kell, mint némi felszínes csevely.. te pedig nem olyan világban élsz, ahol a belső világ játssza a főszerepet, folyton csak a külsőségekre figyelsz, talán félelemből, talán mert így szoktad meg, talán azért, hogy ne bonyolítsd túl az életed.
ha azt mondod nekem, hogy szeretsz, nem tudok hinni neked, mert nem ismersz és valójában nem is vagy rám kíváncsi, inkább csak magadra. olyan mértékű kötődést vársz tőlem, melynek nem tudok eleget tenni, abból kifolyólag, hogy megrémít, hogyan tudsz elítélni egy embert csupán a külseje alapján. könnyen játszod az istent, megmondod egy pillantás alapján, kit utálsz és kit szeretsz, pedig ez nem így működik. ha nem szánsz elég időt az építkezésre, minden össze fog dőlni.
én egy érzékeny ember vagyok, rendelkezem némi empátiával és szeretném, ha te is felfedezned a te érzelmi világodat. nem bántásból mondom, jót akarok.

a másik dolog pedig, hogy nem szeretem, ha megpróbálnak belefolyni az életembe és irányítani azt. felnőtt ember vagyok, majd én eldöntöm, hogy mikor, mit és kivel csinálok. lásd, ha zsomborba karolok bele, akkor belekarolok és ezt az összhangot még viccből sem szabad megsemmisíteni."

Nos, úgy igazából összevesztünk. Azt hiszem. Hétfőn rohadtul berágtam rá, mert megbeszéltük hogy foglal nekem helyet a Hamlet előadáson. És foglalt? persze, hogy nem... Nem ez az első alkalom, hogy megszegi az ígéretét, amire mellesleg allergiás vagyok. Jól berágtam rá, odamentem:"Kösz,bazd+, hogy foglaltál nekem helyet!"aztán elviharzottam. Btw, nagyon nem bánom, hogy nem mentem előadásra, Jázminnal és Domival olyan jól elvoltunk, zsír volt a buli:D Szóval ezt az üzenetet Liza este küldte nekem. Besírok, annyira jó, nem? Fele nem igaz, annyira közhelyes, hogy az már fáj. Csak azt nem értem, ha annyira empatikus, miért nem képes megérteni, hogy nem csak úgy lehet szeretni, ahogy ő. Én nem így működök. A legtöbb ember nem közömbös nekem, és elsőre megértem, hogy kedvelem-e vagy sem. Hiába próbálnék rajta változtatni, attól még ez így van. Minek is játszam meg magam? Pont azért szeretk Lizával lenni(a sok egyéb mellett), mert vele nem kell megjátszanom magam. Ironikus, hogy burkoltan erre biztat. De a legjobb rész egyértelműen az istenjátszós. Ezt meg honnan vette? Nagyon érdekelne.... Az érzelmi világ felfedezése meg EPIC. Ja, és a legjobb: annyira be voltam rá rágva még kedden is, hogy a neve mellé icipici halálfejet rajzoltam(miután ráugrottam Zsomborra :D). És nem áll velem szóba azóta. Vagyis nem pontosan. Mert kedden 7.óra után odamentem hozzá(nem bírtam tovább haragudni, egyből ellágyultam), és akkor még aranyos volt. Pedig beszélt Zsomborral, tehát elvileg már akkor is dühösnek kellett volna lennie. De szerdára kattant meg. Amikor odamentem hozzá átölelni, lelökött magáról! Na, ez aztán sokkolt. Ilyenre még nem volt példa. Nem igazán vágom, mi is van, mert persze megint megszegte az ígéretét, és nem mondta el, mi a getszy baja van. Találjam ki én magam?oO Azt meg igazán visszásnak érzem, hogy azt írja, nem vagyok rá kíváncsi. Ez így egy az egyban nem igaz. Liza sokszor mondta, hogy rosszul érzi magát, depis, én meg elhatároztam, hogy kigyógyítom. Rendületlenül hiszek benne, hogy az az életenergia, ami belőlem árad( ezt még Liza is elismerte), kirángatná a depresszióból. Úgyhogy kikérem magamnak, én igazán figyelek rá! :O
Na mindegy, amíg kiderül, addig is olvasgatom a fenti levelet, mindig jókedvre derít.:)

2010. december 4., szombat

Egyiptom

Kicsit megkésve megírom a beszámolómat :33 vasárnap, 21.-én indultunk a Ferihegy 2B-ről(milyen érdekfeszítő információ x'D), a repülőút 3 és fél óra hosszú volt. Minidig is imádtam repülni. Sokan paráznak, hogy "jaj, de félelmetes" meg "milyen veszéleyes", de ha egy kicsit is utánnaolvasnának, rájönnenánek, hogy ennek van a legjobb statisztikája. Autóbalesetben sokkal sokkal többen halnak meg. Akkor autóba ülni miért nem félnek? Magáncéggel utaztunk, ami azt jelentette, h rendes ebédet kaptunk a repülőn. Nagyon finom volt ám :3 Görögország felett is elrepültünk, láttuk az Égei-tengeren a sok kis szigetet. Gyönyörű volt *-* Amikor itthonról elindultunk, volt vagy 5 fok, de ahogy kiszálttunk Hurghadában(ez volt az úticélunk, a Vörös-tenger partján elég délen található), máris 20 fokkal volt melegebb. Isteni érzés :) Nagyon bejött a szálloda. Kívülről nem volt csicsás, nem úgy, mint a legtöbb, amik úgy néznek ki, mintha egy ízlésficamos barbi tervezte volna őket kupolákkal, szőkőkutakkal. All-inclusive ellátáson éltünk, több étterem is volt a hotelben, rám nagyon is jellemzően összehaverkodtam a főszakáccsal. Kedvencem a reggeli volt, de az ebédnél és a vacsoránál is volt látványkonyha, úgyhogy sose haltam éhen. A libanoni napon tarisznyarák volt vacsorára, életemben először boncoltam rákot, de megérte, nagyon fincsi, omlós húsa van.
A hotelnek saját tengerpartja van, és a tenger olyan gyönyörű kék és tiszta, mintha kiretusálták volna. És volt ott egy kisebb korallzátony, úgyhogy még felszíni búvárkodtam is :) rengeteg gyönyörű halat láttam: bohóchalat, zebrahalat(oké nem ez a neve, de nekem nem jut jobb szó rá az eszembe) meg olyan hosszú orrú halat, meg kávészínűt.... Ha valakinek van rá lehetősége, hogy kipróbálja a búvárkodást, ne habozzon, életre szóló élményben lesz része!
Mentünk kirándulásra is: megnéztük Luxort és a Királyok völgyét. Jó messze volt Hurhadától, hajnali 4-kor kellett kelni, és 9-re értünk oda. A karnaki templomban kezdtünk. Művtörin tanultunk már róla, ezért voltak talá olyan nagy elvárásaim. Szép volt meg minden, de nem hengerelt le. Nem így a Királyok Völgye! Nincsenek róla képeim, mert nem lehetett bevinni fényképezőt. Szavakkal nem is tudom leírni, ezt látni kell. A jegy 3 sírkamra meglátogatsára érvényes, de nekem sikeült 4-et megnéznem, bár lebuktam. Az a jó az arab világban, hogy ha lány vagy, rámosolyogsz a biztonsági őrre, aki fejcsóválva, de továbbenged. A Níluson átkelést nagyon élveztem, amin kicsit rontott, hogy a folyóból mér kihaltak a krokodilok. Hatsepszut halotti temploma lenyűgöző egy alkotás. Ő volt Egyiptom történetének egyetlen fáraónője, aki kijelentette, ő férfi női testben.
A szállodában animátor csapat gondoskodott a szórakozásról, kedvencem a röpi volt. A szállodában rengeteg orosz volt, az animátorok nagy része is orosz. Az oroszokról tudni kell, hogy nagyon jól röpiznek. Tényleg nagyon jól. Nagyon élvezetes volt velük játszani, nem úgy,mint tesiórán, amikor állandóan leesik a labda. Az egyik animátorlánnyal, Olával jól összebarátkoztam:) Furcsa, hogy nagyon hasonlít Annára.....
Életem egyik legnagyobb élménye volt az egyiptomi út, rengeteg mindent kipróbáltam, sok kedves emberrel találkoztam, az ókori világ egyik legjelentősebb birodalmát ismertem meg közelebbről. Soha nem fogom elfelejteni!