Her fearful symmetry

Nos, elég vegyes a véleményem erről a könyvről, amit az ismertető is tükrözni fog.
Gondolom mindenki ismeri az Időutazó felesége c. könyvet/filmet. Az írőnője, Audrey Niffenegger új könyve a most bemutatásra keülő, ami magyarul A Highgate temető ikrei névvel jelenet meg. Ezt nem nagyon értem...hírből sincs köze az eredeti címhez, ráadásul ponyvás ízt hagy az ember szájában. Ráadásul a könyv ismeretében az eredeti sokkal helytállób.
A történetről annyit röviden, hogy Elspeth meghal, minden vagyonát Amerikában élő ikertestvére lányaira hagyja, azzal a kikötéssel, hogy 1 évet kell élniük a Highgate temető szomszédságában lévő lakásában, és még véletlenül sem léphetnek be a szüleik, Jack és Edie. Valentina és Julia(akik szintén ikrek) Londonba repülnek, belevetik magukat a nagyváros forgatagába.
Megismerkednek Roberttel, Elspeth szeretőjével, aki teljes romhalmaz kedvese halála óta, Martinnal, akit elhagyott a felesége. Persze nem jogtalanul, Martin ugyanis kényszerbeteg, beragasztotta a lakás ablakait újságpapírral, nem hagyja el a lakását, és mániákusan takarít/tisztálkodik. A két középkorú, elkeseredett férfi életébe az ikrek érkezése hoz változást, Robert és Valentina között bimbozó románc kezdődik, míg Julia Martint tudta nélkül gyógyszerezi.
Persze nem ilyen egyszerű a történet, ugyanis Elspeth kísértetté változik és a lakásában raboskodik. Aki most ijesztegetésre meg horrorra számít, az csalódni fog, ugyanis Elspeth senkin nem akar bosszút állni, csak még mindig szerelmes Robertbe. De nem is csöpögős gejlregény ez, a középpontban az ikrek kapcsolata áll. Julia a lányok közül az extorventált, míg Valentina visszahúzódó, és sose mer ellentmondani Juliának. Ezt Valentina megelégeli, és Elspethhel együtt tanúi lehetünk a bensőséges kapcsolatuk tönkremenetelének. Rádadásul még ott vannak Elspeth naplói, amik válasz adhatnak arra, mi történt közte és az ikrek anyja között.
Ez így leírva nagyon izgin hangzik, de most jönnek a buktatók: az arányok elég rosszra sikerültek, az eleje túl lassú, a vége nem elég kidolgozott, Robertre kevés idő jut, főleg a végére kéne még, a vége meg egyenesen kiábrándító, holott az ötlet, a szökés zseniális, de annyira....wááá, el kell olvasni, de ha elolvasod, érteni fogod, miért mondtam. Nekem a Martinos történetrész tetszett a legjobban. Juliát nagyon sajnáltam, csak kicsit kár, hogy nem dolgozta ki Ms. Niffenegger jobban, hogy Julia mit is érez Valentina iránt.
Szólnom kell még, úgy érzem, magáról a Highgate temetőről, mivel elég központi szerepet játszik. A könyv elolvasása után úgy éreztem, nekem többet kell tudnom a viktoriánus korról, úgy megragadott a temető hangulata, meg rákerestem google-n, és bár nem így képzeltem el, de nagyon tetszik. A temető híresebb halottjairól szóló részek különösen tetszettek. Ennél már csak a Postmas' Park feliratai jobbak.
A fordítás hagy némi kívánni valót maga után, a legjobb, és itt fetrengtem a röhögéstől, amikor a játékot,amikor át kell ütni a labdát a kapu alatt, krokettnek fordították. Mert az ugyebár krikett.
Összegezve reálisan nem tudom megmagyarázni, de nekem nagyon tetszett a könyv, még akkor is a ha végén nagyott koppantam, és szerintem ebbők az ötletből egy tehetségesebb író sokkal jobb könyvet írt volna. De azért mindenki olvassa el!