Még egyszer réges-régen írtam egy yuri-mangáról. Azóta nem. Úgy gondolom, eljött az ideje egy újabb lányszerelmes anime ismertetésének.
A történet a már klisének számító elit leányiskolában veszi kezdetét, ahol a történet két főhősnője tanul. Himemiya Chikane a hűvös hercegnő, éltanuló, gazdag család sarja, lányhordák rajongják körül, emellett még profi szinten zongorázik. Látszólag semmi köze nincs Kurusugawa Himeko-hoz, aki naiv-bájos kislány, nem népszerű, nem is utalják, igazi láthatatlan. Persze nem lenne story, ha ők ketten nem ismernék egymást, ráadásul még egy napon is van a szülinapjuk. Ezen a napon az iskolát megtámadja egy óriásrobot, ami megpróbálja megölni a lányokat, és a mechát nem más irányítja, mint Himeko gyerekkori barátja, Souma irányít, aki mellesleg fülig bele van zúgva a lányba, és a suli leghelyesebb pasija(miért, mit vártatok?) Mint kiderül, a srác egy az Orochik közül( a japán flórklór szerves részei ezek a gonosz szellemek), bár ő a sorozat alatt végig küzd gonosz énje felett....
Hogy miért akarták megölni Himekot és Chikanet? Hát mert ők az univerzum papnői. Jellemükhöz passzolóan Chikane a Hold, Himeko a Nap papnője. Az ő feladatuk védeni a világegyetemet Ame No Murakamo-val szemben. Himeko Chikane kastélyába költözik, amit Otoha, a Miss szobalánya nem vesz jó néven(értsd:baromi féltékeny, és mindig keresztbetesz Himekonak).
A Kannazuki no Miko nagyon érdekes keveréke egy csöpögős yurinak és egy akciódús mechasorozatnak. Vannak benne a szokásos szerelmi jelenetek, meg a két lány kapcsolatát bemutató részek, ezek mellett meg ott vannak a véres-óriásrobotos harcok, na meg a világmegmentés. Úgyhogy nehogy valaki elkönyvelje a KnM-t tucatyurinak, mert közel sem az.
Nekem legjobban a szerelmi szál tetszett benne, plusz pont azért, hogy Himeko egy fiú és egy lány között vergődik. De az abszolút csúcspontja az animének Chikane ábrázolása, nagyon részletes jellemképek kapunk, egyszerűen nem lehet nem érezni a fájdalmát, hihetetlenül jól el lett találva. Nem lövöm le a poént, de külön regényt lehetne írni az árulásának valódi okáról, hogy az milyen jól ki lett találva.
Persze ennek a kárát látja a többi szereplő, Himeko sikerült még 3dimenziósra, az ellenség nagyon sablonos, azt hiszem, ez a történet legnagyobb gyenge pontja. Nem sikrült tökéletesen ötvözni a mecha-yurit, a mechás rész kimerül a(néha értelmetlen) harcokban, sokkal többet ki lehetett, kellett volna hozni belőle, szinte alig tudunk meg valamit a Papnők feladatáról és Ame no Murakamo személyéről.Kevés az a 12 rész.....
A grafika igazán ütős lett, a zene meg fülbemászó, az op és ed biztos mindenkinek megvan, conokon nagyon sok ddr alatt szokott menni. Nem is tudom eldöntni, az openinget, vagy az endinget szeretem jobban..
A végén sírtam, gondolom nem vagyok vele egyedül, de hát lányból vagyok, a befejezés meg nem a cukormázas heppiend, de azért nem is egy tragédia, még ha ennél több boldogságot is vártam volna.
A történet a már klisének számító elit leányiskolában veszi kezdetét, ahol a történet két főhősnője tanul. Himemiya Chikane a hűvös hercegnő, éltanuló, gazdag család sarja, lányhordák rajongják körül, emellett még profi szinten zongorázik. Látszólag semmi köze nincs Kurusugawa Himeko-hoz, aki naiv-bájos kislány, nem népszerű, nem is utalják, igazi láthatatlan. Persze nem lenne story, ha ők ketten nem ismernék egymást, ráadásul még egy napon is van a szülinapjuk. Ezen a napon az iskolát megtámadja egy óriásrobot, ami megpróbálja megölni a lányokat, és a mechát nem más irányítja, mint Himeko gyerekkori barátja, Souma irányít, aki mellesleg fülig bele van zúgva a lányba, és a suli leghelyesebb pasija(miért, mit vártatok?) Mint kiderül, a srác egy az Orochik közül( a japán flórklór szerves részei ezek a gonosz szellemek), bár ő a sorozat alatt végig küzd gonosz énje felett....
Hogy miért akarták megölni Himekot és Chikanet? Hát mert ők az univerzum papnői. Jellemükhöz passzolóan Chikane a Hold, Himeko a Nap papnője. Az ő feladatuk védeni a világegyetemet Ame No Murakamo-val szemben. Himeko Chikane kastélyába költözik, amit Otoha, a Miss szobalánya nem vesz jó néven(értsd:baromi féltékeny, és mindig keresztbetesz Himekonak).
A Kannazuki no Miko nagyon érdekes keveréke egy csöpögős yurinak és egy akciódús mechasorozatnak. Vannak benne a szokásos szerelmi jelenetek, meg a két lány kapcsolatát bemutató részek, ezek mellett meg ott vannak a véres-óriásrobotos harcok, na meg a világmegmentés. Úgyhogy nehogy valaki elkönyvelje a KnM-t tucatyurinak, mert közel sem az.
Nekem legjobban a szerelmi szál tetszett benne, plusz pont azért, hogy Himeko egy fiú és egy lány között vergődik. De az abszolút csúcspontja az animének Chikane ábrázolása, nagyon részletes jellemképek kapunk, egyszerűen nem lehet nem érezni a fájdalmát, hihetetlenül jól el lett találva. Nem lövöm le a poént, de külön regényt lehetne írni az árulásának valódi okáról, hogy az milyen jól ki lett találva.
Persze ennek a kárát látja a többi szereplő, Himeko sikerült még 3dimenziósra, az ellenség nagyon sablonos, azt hiszem, ez a történet legnagyobb gyenge pontja. Nem sikrült tökéletesen ötvözni a mecha-yurit, a mechás rész kimerül a(néha értelmetlen) harcokban, sokkal többet ki lehetett, kellett volna hozni belőle, szinte alig tudunk meg valamit a Papnők feladatáról és Ame no Murakamo személyéről.Kevés az a 12 rész.....
A grafika igazán ütős lett, a zene meg fülbemászó, az op és ed biztos mindenkinek megvan, conokon nagyon sok ddr alatt szokott menni. Nem is tudom eldöntni, az openinget, vagy az endinget szeretem jobban..
A végén sírtam, gondolom nem vagyok vele egyedül, de hát lányból vagyok, a befejezés meg nem a cukormázas heppiend, de azért nem is egy tragédia, még ha ennél több boldogságot is vártam volna.
Alapmű, gyorsan menjetek, és nézzétek meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése