2010. április 18., vasárnap

LM.C koncert '10.04.10

Nos, így több,mint egy héttel a koncert után írok egy beszámolót....nem is értem miért, hiszen, aki ott volt, tudja, milyen jó volt, és azt hiszem, ő is hasonlót élt át, mint én. Aki meg nem volt, annak nem akarom fájdítani a szívét. Legjobb barátnőmmel mentem, és nekem aznap volt suli, mert jun. 14-ét dolgoztuk le, ami szerintem tök hülyeség, de nem az én tisztem eldönteni. Hát, mi odamentünk 6-ra, és tökre ledöbbentem, mennyien várakoztak már akkor. Így kénytelenek voltunk beállni a sor végére, ami valahol a dombon volt. Az az egy óra, amíg várakoztunk a kapunyitásra, elég gyorsan telt, és csomó japán divat szerint öltözött embert láttunk, azt hiszem, én is szeretném kipróbálni. Pontosan volt kapunyitás, de mivel eléggé hátul voltunk, így 19:45 körül sikerült bejutnunk a Dieselbe, szóval úgy egy és háromnegyed órát fagyoskodtunk, mert arról megfeledkeztünk, hogy még csak április van, és este már elég hűvős van..... Szerencsére az előttünk álló két csaj tök kedves volt, és jót nevettünk, egyiküket még az sem zavarta, hogy ölelgettem, csak hogy ne fagyjak halálra. A teremben már elég sokan voltak, mi beálltunk az elöl álló lánytömegbe. Furcsa, vagy talán annyira nem is, de alig volt pasi, legalábbis én keveset láttam, inkább csak azokat, akiket elcipelt a barátnőjük. Szóval, ott álltunk a nagy tömeg közepén, mialatt LM.C klippek mentek a kivetítőkön, és egyre többen álltak be mögénk, és valahogy egyre előrébb kerültünk. Ha valaki feljött a színpadra, persze nem a mayáék, hanem valami szervező, éktelen sikítás tört ki, nagyon vicces volt. Az első sorokban azt kántálták a lányok, majd később egyre hátrébb is: "Go go LM.C!!" nagyjából így telt az az egy és negyed óra, ami a koncert kezdetéig hátravolt. Viszonyleg pontosan kezdték, és amikor Aiji és maya felbukkant, mindenki őrjöngött. Hát még amikor megszólalt maya magyarul! "Szeretlek!" nah, itt minden lány, még én is, megőrült. Voltak olyan szerencsések, akik vizet kaptak, meg maya amúgy is locsolt minket az üvegéből. A zene meg... nos, aki már hallotta őket, az tudja, milyen pörgős zenét játtszanak, hát ez élőben még jobb, semmihez sem hasolítható adrenalin. Igaz, vagy tízmilliószor oldalbalöktek, volt, hogy magassarkúval ráugrottak a lábamra, de annyira felpörögtem, hogy csak na! :) Azt már meg sem említem, hogy amikor Aiji a hangfalra felugrott, és ott gitározott, micsoda eksztázis volt, ezzel persze egyenesen arányos volt a hátulról rám nehezedő nyomás is, persze nem érdekelt, én is csak meg akartam érinteni, mert olyan kib***ul jól nézett ki, élőben még helyesebb, persze ez mayára is áll! Maya meg olyan showt rendezett, amit nem egykönnyen felejt el a hazai közönség. És koncert alatt egy iskolatársam mellé sodródtam, nagyon jó volt Fridával találkozni, akinek még egy ereklyét is sikerült beszákolnia, ugyanis ő kapta el az egyik üveg kupakját.... a kis szerencsés.... Sanjálom, hogy nem maradtam afterra, de remélem, hogy jönnek jövőre is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése