Murakami Haruki:Birkakergető nagy kaland

Murakami Haruki a kedvenc kortárs íróm. Nem egyszerűen azért, mert japán, hanem mert olyan világot teremt, amit fáj otthagyni a könyv végeztével, elképeszti olvasóit szövevényes történeivel, bepillantást enged a zárt japán kulúrába, amibe egyebként esélyünk sem lenne bekukucskálni. Ez a könyve, ami meghozta számára a világsikert tipikusan "murakamisan kezdődik": egy alig harmincéves fiatalember, akinek még a nevét sem tudjuk meg, egy barátjától kapott képet falhasznál egy hirdetéshez. Egy fekete öltönyös, titokzatos ember elviszi a Mester házába, és alaposan elbeszélget vele. A híres- hírhedt Mester egy szélsőjobboldali, háttérben megbuvó anarchista, akinek a zsebében van a hirdetési üzletág, haldoklik. Mint a feketeruhás beavatja a főszereplőt a Mester életútjába, szót ejt főnöke hirtelen személyiségváltozásáról, aminek köze van egy titokzatos birkához. Itt jön a képbe főszereplőnk és a kép, amit felhasznált. Ezt egy barátja küldte neki, egy hegyi legelőt ábrázol legelésző birkákkal. Közelebbről megnézve feltűnik egy mutáns birka csillaggal a hátán. Főszereplőnket választás elé állítja a feketeruhás: vagy megtalálja a a birkát egy hónapon belül, vagy meghal. Így hát hősünk fölkeredik, és tökéletes fülű barátnőjével elutazik Hokkaidó szigetére, és kezdetét veszi a birkakergető nagy kaland! A főhős nemcsak a túlvilági birkával, hanem önmagával is szembekerül az isten háta mögötti hegy tetején lévő nyaralóban. Persze ez így túl egyszerű lenne, Murakami csavar néhányat a sztorin, átszövi misztikus elemekkel.
Nem ez Murakami legjobb regénye. Persze a hangulat nagyon ott van, a történet is izgalmas, de talán azért nem szeretem annyira, mert keserű utóíze marad. Nagyon sajnáltam, hogy a varázslatos fülekkel magáldott barátnője otthagyva nevenincs hősünket. Szerintem nagyon megérdemelte volna a boldogságot. Bár Murakaminál a happy end elég ritka. Kedvenc párbeszédem a Mester sofőrje és a főszereplő között játszódik le, melyben a sofőr elmondja, hogy ő minden nap beszél Istennel, akinek a számát magától a Mestertől kapta. Véleménye szerint érdemes a Mindenhatót felhívni, egyszerűen csak beszélgetni, mert bármilyen piti problémánk van, őt nem untatjuk, nem hülyéz le. Azt hiszem, én is megpróbálom felhívni.....
A feniektől függetlenül érdemes elolvasni, remek könyv, de Murakami írt már jobbat.