Apuci lányai

Na, akkor egy animeismertető közbeékelése után vissza is térek az olvasónaplómhoz. A legutóbbi könyves bejegyzések a nyáron elolvastott tucatnyi könyv közül került ki. Tasmina Perryről már volt szó korábban, most egy szintén vaskos írásáról lesz szó.
A Balcon nővérek mindent elértek már az életben, ami számít:híresek, sikeresek, gyönyörűek, gazdagok. A legfiatalabb lány, Serena elkényeztetett, lélegzetelállítóan szép színésznő, Camilla kegyetlen, céltudatos, feltörekvő karrierista. Cate sikeres magazinszerkeztő, akit kirúgnak munkahelyéről, így belevág élete nagy álmába, egy saját magazinba. Venetia, a legidősebb nővér sikeres belsőépítész és divattervező.
A lányok összegyűlnek apjuk hagyományos karácsonyi partiján, amikor valaki is meg találja ölni Mr. Balcont. De ki lehetett az? A lányok mindegyikének van indítéka: Camilla politikusi ambiciókat dédelget, ami nincs apja ínyére, aki Camilla egy fiatalkori ballépésével zsarolja a lányt. Venetia divatcége New Yorkban akar terjeszkedni, amit Venetia csöppet sem kedves férje,akinek 45 százalékos tulajdonrészesedése van a nem kis hozamú cégben, nem engedélyezi, ráadásul halála után is a lány apjára hagyja részét, és Balcon papa örömmel szabotája lánya terveit. Cate-nek sincs oka szeretni Oswaldot, hiszen ő mindent megtesz azért, hogy elindítsa a Sand-et, apja meg folyamatosan keresztbe tesz neki!
A regény a néhány oldalas prológus után visszatér az egy évvel korábban történtekhez, és onnnatól kezdve a gyilkosság éjszakáig, és még tovább is. Kedvenc karaktert természetesen mindenki talál magának, nem is nehéz, annyi van belőlük a könyv 748 oladlán. A 4 nővér természetesen kedvenc, nem is tudnám megmondani, kit bírtam a legjobban, ez attól függöt, kiről olvastam éppen :')
Mint az örökösnők, ez is a mocskosul gazdagok világába repít, tele álomutazásokkal, szívdöglesztő pasikkal, egy vagyont érő ruhákkal. No meg pletykákkal, kavarással és a többi álnoksággal.
Én nagyon élveztem, még akkor is, ha néha egy picit bulvár íze volt, de nem a rossz értelemben. Nos, tartsatok sekélyesnek meg felszínesnek, de én mindig is arról az életről álmodoztam, amit Tasmina olyna jól ábrázol. Talán egyszer összejön, ki tudja?:D
Elsőre soknak tűnhet a 748 oldal, de ilyen világban az gyorsan repül, csak úgy faltam a lapokat egymás után. Én még megtoldottam volna ezt a számot úgy legalább 50 oldallal, és kicsit többet írtam volna a gyilkosságról. Itt sántít kicsit a könyv: a bűntény nem olyan rejtélyes, mint azt várnánk. Meg a vége nekem egy kcsit vattacukros lett. Ami nem nagyon zavarna, tegyük hozzá. Csak az nem teszett igazán, hogy mindenkiről van valami konkrét, Camilláról meg, aki egyebként az egyik favorit, mindössze annyit: "Bármibe is kezd Camilla Balcon, az egész világ biztosra veheti, hogy sikeres lesz, és eléri, amit akar". Na, erről beszéltem!
Mindenki olvassa el ezt a könyvet! Mert olvasni igenis JÓ!