Nem mondanám, hogy ez lesz életem legnehezebb döntése, de nagyon vívódom. Következőképp fogalmaztam meg:" az eszemre vagy a szívemre hallgassak?" Azaz tegyem félre a büszkeségem, és kérjek bocsánatot(pedig nincs miért, igazából nem is értem, miért fordult meg a fejemben, hogy kéne) vagy maradjak távolságtartó? 'L' (mostantól talán így fogom hívni, megkérte, hogy ne írjam le a teljes nevét, mert az "sérti a személyiségjogait", ami azért lol, úgyhogy ne keverjétek össze a Death Note-os L-lel :D) és köztem annyi a súrlódás, annyira különbözőek vagyunk.... csendben siratom a nyarat meg a koraőszt, azt hittem működni fog, erre nem, pfff... nagyon fontos nekem meg minden de....nem hagyom, hogy újból átbasszon, most az egyszer megvédem magam..
Nagyon sok kedves barátomtól kaptam tanácsot(itt is szereteném elmondani:köszönöm, irtóhálás vagyok nektek <3!) a legtöbbjük azt mondta, hallgassak a szívemre, és gondolmjam meg, melyik a fontosabb: a büszkeségem vagy L. Az egyik pillanatban teljesen biztos vagyok benne, hogy L, aztán rögtön elbizonytalanodom. Könnyű azt mondani, hogy menjek oda és kérjek bocsánatot, egyszerűen nem tudom rávenni magam. Mondjuk nem is nekem kéne, de ez egy más történet....
Az egyetlen, aki azt mondta, ne adjam fel a büszkeségem, az az én pótolhatatlan, hihetetlen nagy arc unokatesóm volt :33 Andris, én így szeretlek! <3
oké, akkor vége a nyafogásnak, elmegyek cikket írni(óóó yeee a kannazukiról írhatok*o*), majd feldobok egy érmét, vagy nem tudom, h mit csináljak.
Oyasumi!~~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése