élménybeszámoló Despa-konciról

Gondolom senki előtt nem ismeretelen az a tény, hogy az egyik leghíresebb vk banda tegnap lépett fel Budapesten, így azt is gondolhatjátok, mekkora volt a sor....hallottam olyanról is, hogy egyesek az egész éjszakát kint töltötték, ami nem lehetett nagy élmény a hajnali 5-6 fokban..... nekem persze iskolám volt, olyan negyed ötre mentem ki. Már akkor olyan hosszú volt a sor, hogy belekáprázott a szemem. Szerencsére elég az elején állt a barátnőm, úgyhogy hozzá és még néhány emberkéhez csapódtam. Most nem voltam annyira meggondolatlan, hogy rövidnadrágban menjek, mint az LM.C-re, de a hosszúgatya és a bőrdzseki sem védett meg a 3órás sorbanállás alatt elszenvedett fagykároktól. Kapunyitásról ellentétes híreket olvastam, egyik helyen hatot írtak, máshol hét óra volt feltűntetve, szerencsére a korábbi időpont volt a valódi, nem is hiszem, hogy még egy órát kibírtam volna elgémberedett lábujjakkal. A sorbanállás ideje alatt megismerkedtem Szandival, aki vidélről jött föl, és a koncert után ment vissza, másnap meg neki is suli..... Nagyon arany lány. Találkoztam még Sorával, aki annyira nem szereti a polgári nevét, hogy el sem mondta. Kedden osztogattak a körtéren monster energiaitalt, gondoltam, milyen jó lesz, felpörget, juhhé! hát.... fél literes volt, annyit meg nem akartam meginni, mert hát ki tudja, mikor tudok elmenni legközelebb pisilni, úgyhogy Sorával együtt ittuk meg. Utánna tök ugyanúgy éreztem magam, méghogy magas koffeintartalom! A sorban előttünk egy csoport buzi szlovák volt, nagyon viccesek voltak, Neko olyan yaois beszólásokat mondott, csak úgy néztem.... Amúgy az emberek fele külföldi volt, találkoztam szlovénokkal is, volt egy nagyon aranyos szlovén lány, isteni haja volt, és annyira kicsi füle*o* Övé a világ legcukibb füle(: Imádom a Dielest, de a hely pöppet szűk volt, tényleg rengeteg ember akarta látni élőben a D'espairsrayt. Sikerült úgy a közepére beverekednem maga, ahol szintén elég sokat kellett állni, de az előadás tökéletesen megérte a kockázatot, hogy viszeres legyen a lábam öregen.
Nagyon tisztességes, profi koncertet toltak, szétsikítoztam az agyam, többet mozogtam(mozgás=ugrálás) mint egy fél év alatt tesiórán. Legjobban a Love is dead-en tomboltam, ez a kedvenc számom tőlük, de a Death Point sem volt semmi, olyan hangerővel nyomtuk a refrént....
Zero-n nyáladztam egy sort, persze akkor már Karyu sem maradhatott ki.
Persze volt ráadás, anélkül nem is koncert a koncert, meg persze pengető- és dobverő-dobverődobálás. Ez utobbit persze párosan hajítják el, az egyik darabért kisebb verekedés alakult ki, a fengörlöket a biztonságiaknak kellett őket egymásról leválasztani, ami ezért kicsit gáz.
Összességében egy felejthetetlen koncert volt, imádtam minden egyes pillanatát.

Rossz idő

Elképesztő, szeptember közepe van, és úgy esik, mintha november lenne. Nem tudom, más hogy van vele, de engem nagyon lehangol ez az idő, kezdek depis lenni. Napsütést akarok! A fény bizonyítottan jó a lehangoltság ellen, emellett jó időben jóval több dolgot lehet csinálni, mint amikor szakad az eső. Mondjuk ott van a Károlyi(kevésbé benfenteseknek: ez egy eszméletlenül hangulatos kert a belvárosban, ráadásul a "gimi-körzet"ben van, így vannak a apáczaisok, eötvösösök, verespálnésok és kevesebb trefortos is), ahova nagyon szeretek kiülni suli után a barátnőimmel, és figyelni a többieket. Így viszont marad az iskola utáni rögtön-hazahúzás, amit nem nagyob szeretek. És a nyári ruháimat is szeretném még hordani, nem pedig száműzni a szekrény mélyére, és rögtön télikabátban járni.
Mondjuk az sem segít, hogy Anna valami eszméletlen undok. Nem értem, miért, minnél kedvesebb vagyok, annál undokabb lesz. Az lenne a megoldás, ha én is így viselkednék? Nem nagyon hiszem.... Holnap animecon, és Lizával megyek délután megnézni a cp-seket. Nem veszek jegyet, nem látom értelmét, meg sokan csinálják ezt, van egypár ember, akit jó lenne élőben. A rendezvényre a PeCsában kerül sor. Abba bele se merek gondolni, hogy most mekkora a sártenger a Városligetben.... Most a MAT-os con lesz, nem a Mondos, de arra nem térnék ki, miért is lesz két őszi con, mert úgy gondolom, nem túl nyilvános, mégha nekem ismerősök el is mondták. No, mindegy. Lizára visszatérve.....szerelmes vagyok az új hajába! Egészen rövidre vágatta, de szerintem ez még jobban kihangsúlyozza a mosolyráncait, amiket imádok. Hülyeség, hogy egy lánynak nem áll jól a rövid haj. Lizának valami félelmetesen gyönyörű hosszú haja volt, és csodálom, hogy volt bátorsága megtenni egy ilyen drasztikus lépést. Már alig várom a holnapot!!!

Véget ért a Girl Friends!

Augusztusban fejeződött be 35 fejezet után az egyik kedvenc yuri mangám, a GF. Most kicsit üresnek érzem magam, nem tudom, olyan, mintha valami nagyon fontos tűnt volna el az életemből. Három éven át vártam hónapról hónapra az új részeket, és most ennek az izgatott várakozásnak vége ;________;
Azt hallottam, az alkotónő, Morigana Milk új sorozatot indít novemberben, én már izgatottan várom!!!!!
Köszönet a korrekt, minőségi fordításért Yubei77-nek! <3

Apuci lányai

Na, akkor egy animeismertető közbeékelése után vissza is térek az olvasónaplómhoz. A legutóbbi könyves bejegyzések a nyáron elolvastott tucatnyi könyv közül került ki. Tasmina Perryről már volt szó korábban, most egy szintén vaskos írásáról lesz szó.
A Balcon nővérek mindent elértek már az életben, ami számít:híresek, sikeresek, gyönyörűek, gazdagok. A legfiatalabb lány, Serena elkényeztetett, lélegzetelállítóan szép színésznő, Camilla kegyetlen, céltudatos, feltörekvő karrierista. Cate sikeres magazinszerkeztő, akit kirúgnak munkahelyéről, így belevág élete nagy álmába, egy saját magazinba. Venetia, a legidősebb nővér sikeres belsőépítész és divattervező.
A lányok összegyűlnek apjuk hagyományos karácsonyi partiján, amikor valaki is meg találja ölni Mr. Balcont. De ki lehetett az? A lányok mindegyikének van indítéka: Camilla politikusi ambiciókat dédelget, ami nincs apja ínyére, aki Camilla egy fiatalkori ballépésével zsarolja a lányt. Venetia divatcége New Yorkban akar terjeszkedni, amit Venetia csöppet sem kedves férje,akinek 45 százalékos tulajdonrészesedése van a nem kis hozamú cégben, nem engedélyezi, ráadásul halála után is a lány apjára hagyja részét, és Balcon papa örömmel szabotája lánya terveit. Cate-nek sincs oka szeretni Oswaldot, hiszen ő mindent megtesz azért, hogy elindítsa a Sand-et, apja meg folyamatosan keresztbe tesz neki!
A regény a néhány oldalas prológus után visszatér az egy évvel korábban történtekhez, és onnnatól kezdve a gyilkosság éjszakáig, és még tovább is. Kedvenc karaktert természetesen mindenki talál magának, nem is nehéz, annyi van belőlük a könyv 748 oladlán. A 4 nővér természetesen kedvenc, nem is tudnám megmondani, kit bírtam a legjobban, ez attól függöt, kiről olvastam éppen :')
Mint az örökösnők, ez is a mocskosul gazdagok világába repít, tele álomutazásokkal, szívdöglesztő pasikkal, egy vagyont érő ruhákkal. No meg pletykákkal, kavarással és a többi álnoksággal.
Én nagyon élveztem, még akkor is, ha néha egy picit bulvár íze volt, de nem a rossz értelemben. Nos, tartsatok sekélyesnek meg felszínesnek, de én mindig is arról az életről álmodoztam, amit Tasmina olyna jól ábrázol. Talán egyszer összejön, ki tudja?:D
Elsőre soknak tűnhet a 748 oldal, de ilyen világban az gyorsan repül, csak úgy faltam a lapokat egymás után. Én még megtoldottam volna ezt a számot úgy legalább 50 oldallal, és kicsit többet írtam volna a gyilkosságról. Itt sántít kicsit a könyv: a bűntény nem olyan rejtélyes, mint azt várnánk. Meg a vége nekem egy kcsit vattacukros lett. Ami nem nagyon zavarna, tegyük hozzá. Csak az nem teszett igazán, hogy mindenkiről van valami konkrét, Camilláról meg, aki egyebként az egyik favorit, mindössze annyit: "Bármibe is kezd Camilla Balcon, az egész világ biztosra veheti, hogy sikeres lesz, és eléri, amit akar". Na, erről beszéltem!
Mindenki olvassa el ezt a könyvet! Mert olvasni igenis JÓ!

Monster Princess

Úgy gondolom, animékről nagyon rég nem esett már szó, pedig nem áll szándékomban ezt vonalat mellőzni. A blogom profilját sem igazán tudom egy csapásirány alá besorolni, inkább úgy mondanám, azt tűztem ki célomul, hogy megismertessem veletek a kúltúrát, úgy, hogy még azt élvezni is lehessen.
Ennyi bevezetőszöveg elég is lesz, jöjjön a japán animeipar egy újabb rejtőzjödő gyönygyszeme. Hiro Hiyorimi most költözik nővéréhez, aki a város felett magasodó gótikus kastélyban házvezetőnő. Sawawa nincs otthon, Hiro elindul felfedezőútra a városban. A városban egy cseppet sem szokványos "kocsi" halad, ami nem más, mint egy szőke hercegnő, Hime bútorai, Furandoru, egy töpszi android-szobalány által húzva. Egy kerék eltörik, Hime kénytelen trónjáról leszállni, és a járdán várakozni. Hiro épp akkor ér oda, és elbűvöli a hercegnő kisugárzása. A sors fintora, hogy egy darulánc elszakad, rakománya Hime felé száguld, Hiro lovagként ellöki, és a hölgyemény helyett hősi halált hal egy tonna építőanyag alatt. Mivel így nem lenne történet, Hime a hullaházban meglátogatja Hirot, az "élet lángját" ajándékozza neki, majd lelép. Hiro így válik Hime szolgájává, akinek kötelessége megvédeni uralkodóját. Hime ugyanis a Minden Szörnyek Urának a második lánya, és testvéreivel életre-halálra menő küzdelmet vívnak még 18 éves koruk előtt, akkortól ugyanis sebezhetetlenné válnak.
Ha ezek után egy komoly animére számítanál, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. A Princes Resurrection néven is ismert darab horrorparódia, mégpedig nem a gagyi fajtából. Hiroékhoz költözik még Liza Wildman, a félig farkasember lány, és az ő ősi riválisa, Reiri vámpírsága, aki éppen Hiro iskolájában körülrajongott sztár, mellesleg pedig egy nagyon komfortos templomban lakik.
Az anime sorra veszi a horror műfaj kliséit, legyen az a "elzárt motelban ítéletidőben szörny garázdálkodik" vagy vámpír, ezzel megalkotva a történelem talán legpozőrebb vérszívóját, Zeppelit, aki leginkább egy kiöregedett francia sármőrre emlékeztet. Az egyik legbetegebb kreációnak a vérfarkasok analógiájára létrehozott vércápákat tartom, de az öregedéstől rettegő, seprűn közlekedő boszorkány sem semmi. Paródia létéra azért akadnak benne tényleg borzongató részek, leginkább a elhagyatott falu+kétméteres hústorony sorozatgyilkos kombó láttán rázza ki az embert a hideg.
Mivel leginkább az európai horrorfűfajból építkezik az anime, így elég nyugatias fílingje van az animének, de nehogy valaki félreértse, ez tiszta pozitívum. A karakterek kellően kidolgozottak, a kedvencem a láncfűrésszel kaszaboló Hime, de Furandoru is abszulút befutó az egyszavas(Huga-Huga) szókincsével. AZ meg különösen szívetmelengető rész, amikor szerelmes lesz a szintén android Cielbe.
Muszáj még szót ejtenem a zenéről. Nem igazán szoktam írni róla, de itt nem lehet megkerülni. Már maga az opening is pörgős, kellő hangulatot teremt a továbbiakhoz, de az ending annyira zseniális beteg, hogy azt nehéz szavakkal visszadni. Az Ali Project sírontúli hangjára vágott képek rendesen ütnek. Az aláfestő zenék szintén európaisra sikeredtek, a vámpíros jeleneteknél pedi elmaradhatlan az orgonamuzsika.
Summa summárum, nekem ilyen egy 10/10 anime. Hangulat, akció, poén, kellő romantikázás, némi fanservise. Mi kell még? Ja, a popcorn....