Summer2010

Aki esetleg nem tudná, ma van a nyár utolsó napja, bármit csinál is ez a szörnyű időjárás. Minden önsegítő/ "találd meg a boldogságot" könyveb írják, hogy bizonyos időközönként le kell ülni, és értékelni az eltelt időt. Úgyhogy én most értékelni fogom a nyaramat.

Azon kívül, hogy rettenetesen hamar eltelt, számomra felejthetetlen volt. Az első legszebb emlékem a sulis utcabálhoz kapcsolódik, ami juni 11.-én volt. Igazából nem sokat "utcabáloztam", inkább a barátnőimmel ültünk a Károlyiban, és dumáltunk. A két legjobb barátnőmet, Nóri és Anna Fanny, akik nem apáczaisok, hívtam meg. És akkor megtörtént a csoda: a Széplány barátnőjével, Lizával beszéltem, és ő meg Emese odajöttek hozzánk a pokrócunkra. Bő egy órát dumáltunk így ötösben, de én örökké emlékezni fogok rá, annyira jól éreztem magam. Az utcabálon fellépet( és meg is néztük!!) a carbovarisos Ármin és Zsombor szereplését a Mármintban, ami nem volt rossz, főleg hogy a tetőteraszon volt a koncert, ami irtóra menő hely( legalábbis szerintem.) A koncert nem volt rossz, utánna még volt egy másik sulis banda, azalatt inkább lent kóboroltunk, meg Nórinak haza kelllett mennie. Még egyszer felmentünk a tetőre, mert játszott az egyik tanárzenekarunk(ú, most nem jut eszembe a neve xD) és az ex-matektanárom szintetizátoron tolta, muszáááj volt megnéznünk. Aztán olyan nyolc körül Anna Fanny is hazament, így egyedül maradtam., nekem persze semmi kedvem nem volt távozni. És akkor, csoda! Liza ott ült egy 10c-s sráccal, odamentem hozzájuk, és dumáltam Lizával. Már akkor gondoltam, hogy jóban leszünk, de ez a nyár folyamán csak erősödöött, sokat beszéltünk fb-n, és szerintem ritka, hogy az ember olyanvalakit talál, akivel nagyon jól megértik egymást.

Másik ilyen beszélgetős emlékem köbö két héttel később volt, amikor egy véletlen folytán talákoztam a Széplánnyal a nyelviskolában, ahová jártam. Leesett az állam, na, szóval képzelhetitek.... Másnap kifutottam magam, csak hogy találkozhassak vele, de az a 40 perc a napsütéses Batthányi téren tökéletesen megérte. Kár, hogy többet a nyár folyamán nem tudtunk találkozni, mert őnagysága elutazott Szlovákiába(o____O').

A július nagyon jó volt, bár semmi érdemlegeset nem csináltam a lazuláson és a napozáson kívül. Najó, hozzátehetjük még, hogy az irtóhelyes pasival flörtöltem a strandon. Akinek csak a keresztnevét tudom, szóval esélyem sincs, hogy megtaláljam facebookon :S Meg csomó könyvet olvastam, és hullahopp-karikáztam, cska hogy modellkedhessek a nyári conon.

Nyári Animecon. Augusztus 7. Pécs. Ahol a nagymamám is lakik, szóval nem volt gond a szállással és a többivel. Életem első conja volt, kibróbáltam a DDR-t, fergetegesen éreztem magam. Ott volt Regi, Réka, Hajni, csomót hülyültünk, a kedvencem a folyosón rohangálás volt a pedofil pasi elől, meg a nagyszínpadon táncolás, miközben mások leesett állal bámulnak. Az egyik legnépszerűbb divatblog írója, Siwa kraációjiból divatbemutatót tartottak, ahol én voltam az egyik modell. Az volt az első ilyen tapasztalatom, de remélem nem az utolsó. Valami hihetelen érzés kivonulni egy csodás ruhában úgy, hogy közben mindenki csak téged néz. Ezen mindenkinek át kell esni egyszer!

Sziget. Én a szombati napra mentem(igen, amikor az Iron Maiden is volt, de nem miattuk, hanem a sulis banda, a Carbovaris is fellépet. Ami azért, ha belegondolunk, igen nagy szó). Et az emlék is olyan, amit tuti, hogy nem felejtek el egykönnyen. Annyi jó zenével találkoztam, ott volt például egy belga banda, olyat tomboltam rá(mondjuk a sörzuhanyt kihagytam volna...)! :O Sosem gondoltam volna, hogy szeretem a reggit. De a világzenei színpadon fellépő Rupa and the April Fishes sem volt semmi! Éjjel fél kettőre hazaverekedtem magam, bedőltem az ágyba, és édesdeden aludtam másnap délig.

Aug. 21.-én jöttem fel balatonról, ahol kisebb megszakításokkal az egész nyarat töltöttem, és néha rámtör, hogy vissza akarok menni! Múlt héten bepótoltam a lemaradásom, és sok baártőmmel találkoztam, hétfőn Jázminnal, kedden Anna Fannyval, szerdán Domival, Csütörtökön Lizával. Jó volt <3

Holnap suli, újra láthatom Annát( nem bennfenteseknek: Anna= Széplány), de még ez sem tud felvidítani, most siratom a nyarat.
Bye-bye Summer, I will miss U!

Krumplihéj Pite Irodalmi Társaság

Sokan kérdezhetik, mi az e hülye cím? Hát az egyik legjobb, nyáron olvasott könyvem címe. Imádtam, de tényleg. És nem is annyira hagyományos stílusban íródott, mert levelekből áll össze a történet. A második világháború után vagyunk, amikor egy újságírónő álnéven sikeres könyvet írt, most van a könyvet népszerűsítő körúton. Egy nap levelet kap a Guernsey-n élő fiatalembertől, akihez a háború alatt került egy könyve. Így kezdődik meg levélváltásuk, megtudjuk, mi az a fenomenálisan hangzó "krumplihéj pite irodalmi társaság", hogy hogy éltek a guernsey-i lakosok a háború alatt, és persze a szerelmi szál sem elhanyagolható.
Ez így nem hangzik túl érdekfeszítően, de én imádtam a könyvet, mert van hangulata. Elizabeth Gilbert az Eat, Pray,Love-Ízek, imák, szerelmek írőnője(és jön a film a könyből!!! Igen! És Julia Roberts lesz a főszerplő!!) így írt róla: " Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára ilyen elragadóan szellemes és szívet melengető regényt."
Mindent szeretek benne, de nem tudok ennél többet írni. Ki kell próbálni. És ha majd elolvastad, úgy érzed, megérte a ráfordított idő. Tökéletesen megérte.

What's Eating Gilbert Grape?

A sok könyvajánló után most jöjjön egy filmismertető. Nem is akármilyen, ugyanis két nagy név is játszik benne. De először is a történetről: Gilbert Grape átlagos amerika huszonéves is lehetne. De nem az( persze, hiszen akkor nem lenne film), nagy a nyomás rajta, ugyanis ő a család főkeresője, a helyi kisboltban dolgozik. Ami megkülönbözteti kortársaitól az az, hogy az öccse, Arnie értelmi fogyatékos. És az anyja 7 éve nem mozdult ki a házból, mondjuk nem is tudna, annyira kövér.... Gilbertnek 2 lánytestvére is van, nekik is gondjukat kell viselnie. Mindezek mellé még apjuk is eltűnt, Arnie csak rá hallgat, 24 órás bébiszitter mellette, ha ez nem lenné elég, egy 2 gyermekes családanya(aki hmm..nem a legszimpatikusabb karakter, mit kell mondjak) szeretője is, akinek a férje a kisváros egyik legbefolyásosabb embere. Gilbert és Arnie minden évben megcsodálják a városukon áthalódó lakókocsi-karavánt, hiszen ők nem mehetnek sehova, így végtelen csodálat ébred bennük a lakóhelyüket szabadon választó emberek iránt. De egy lakókocsi lerobban, és a fiatal és szabadlelkű Becky a nagymamájával a városban marad. A lány sok mindenre megtanítja Gilbertet, és lassan egymásba szeretnek.
Gibert Grape személyében nem kisebb színészt, mint Johny Deppet láthatjuk. Depp itt még iszonyú fiatal, és hosszúhajával mondanom sem kell, hogy irtóra szexis. Totális belezúgtam, pedig eddig is belé voltam esve.... Mindig is azt gondoltam, Leonardo DiCaprio nem tud színészkedni, csak azért olyan híres, mert jól néz ki. Mert az, amit a Titanicban nyújtott, az egy erős középszerűség. De ennél a filmnél kénytelen voltam elgondolkodni, és felülbírálni előbbi megállapításomat, mert amit DiCaprio Arnieként nyújt, az valami hihetetlen. Tényleg hitelesen játszott el egy 18 éves értelmi fogyatékos fiút, és azért erre nem sokan lennének képesek.
Aki szereti a drámai hangvételű, művészfilm beütésű( azért ez távol áll a közép-európai hardcore művészfilmektől) alkotásokat, vagy csak egyszerűen szeretné a nyálát csorgatni a fiatal Deppre, az feltétlenül nézze meg ezt a filmet. Vagy ha csak egyszerűen elege van az igénytelen, összecsapott, ami Hollywood-i borzalmakból, akkor is ez a tökéletes választás!

Hit

Lesley Pearstól még nem került terítékre könyvismertető, úgyhogy ideje pótolnom a lemaradásom. Az itthon megjelent könyvei közül(Hit, Titok, Utazók, Emlékek) sikeült kiválasztanom a leghosszabbat, ugyanis a Hit potom 860 oldal. Ha még maradt valaki, akit nem rettentett el a könyv terjedelme, annak elmondom, miről is szól eme nem éppen vékony könyv.
Laura Branningant életfogytiglanra ítélik a legjobb barátnője meggyilkolásáért. Laura ártatlannak vallja magát, de már senki sem hisz neki, és már ő is kezd kételkedni saját ártatlanságában. A hitet egy sosem múló szenvedély, Stuart adja vissza, aki mindent elkövet, hogy újraidítsák a nyomozást. Hiszen a rendőrök nem végeztek alapos nyomozást, egyből rásütötték Laurára a bűnösség bélyegét, az egész vizsgálat csak formaság volt.
Nekem nagyon tetszett a történet, bár nem neveztehő pörgősnek. Leginkább Laura csöppet sem rózsás múltjában vájkálunk, és egyre több ocsmányságot tudunk meg. Értehően Laura a legkomplexebb karakter, de Jackie, az áldozat is remekül ki lett dolgozva. Annyi csapás érte szegény Laurát, szívem megszakadt érte.
Aki belefog ebbe a lélek sötét rejtelmeit(de szépen fogalmazok!) feltáró drámai könyvbe, szavamat adom rá, hogy nem fog csalódni benne. Ha mégis, akkor keressen meg, és elszámoltathat....

Csúfok

Nem szoktam ifjúsági bestsellereket olvasni, írni róluk meg pláne nem, de most muszáj kivételt tennem. A balatoni szomszéd-barátnőm anyukája magyartanár, ő adta fel ezt a 7.-es osztályának kötelezőként. Ez már eleve felkeltette az érdeklődésem, hiszen nagyon kevés iskolában adnak kötelező olvasmányként kortárs irodalmat. Sajnos nálunk sem....Nos, a könyv alaptémája már egyből felkeltette az érdeklődésemet: a plasztikai sebészettel létrehozott utópia.Bővebben: valamikor a távoli jövőben a szépészeti beavatkozás annyira feljlett, hogy még a legcsúnyább embert is tökéletessé teszi. Az embereknek elegük lett abból, hogy bőrszín és egyéb különségek alapján öldöklik egymást, és miután az a bizonyos Rozsdás Civilizáció elbukott, létrejöttek a "városok", amikr egymástól elszigetelten élnek, a lakosai pedig csak szép emberek. Hogy ez hogy lehet? Kezdetben mindenki olyan csúf, mint ahogy megszületett, hogy aztán a 16. szülinapján kés alá feküdjön, és lélegzetelállítóan szépen jöjjön ki a műtőből. A városok a következőképpen épülnek fel:Újszéphely- itt buliznak a friss szépségek. Nekik semmi dolguk nincs a partizások kívül. Ha idősebbek lesznek(persze még ekkor is csodásan festenek, tekintélytparancsolóak, nincs megereszkedett bőr, elhízás), szakmát tanulnak, ők a középszépek, kertvárosban laknak. A későszépek gond nélkül elélnek 100 évig. A városon kívül helyezkedik el Csúfszállás, ahol a műtétre várók élnek. A város határán az iparvidék található, ugyanis a város tökéletesen önellátó. Az autók, légdeszkák, bugee-dzsekik és a bulitornyok mind a márnesesség alapján működnek, így nicns környeztszennyezés, az összes tárgy újrahasznosítható, a falaknak csak elég utasítást adni, és már ki is jön a falból a kívánt tárgy.
Tally Youngblood legjobb barátja már 3 hónapja szép, így a mindjárt 16 éves lány magára maradt. Azzal üti agyon az időt, hogy átszökik Újszéphelyre, és kifigyeli a szépeket. Egy éjszaka nagy galibát okoz, és a parban ólálkodik, amikor összefut a szintén bújkáló csúf Shay-jel. Hamar egymásra hangolódnak, Shay megtanítja Tallyt légdeszkázni, és gyakran elszöknek a Rozsdás Romokhoz. Aztán Shay előáll a döbbenetes igazsággal: nem akar szép lenni! Elárulja, hogy van egy hely, "Füstös", ahol az emberek műtét nélkül élnek a természettel összhangban. És mindezt megfejeli azzal, hogy elszökik még a 16. szülinapja előtt. Tally egyedül marad hát, és akkor megjelenik a különlege körülmények osztálya, és a Dr. Cable megzsarolja Tallyt: vagy viszahozza Shayt, ezzel elárulva legjobb barátnőjét és Füstöst, vagy örökre csúf marad. Tally tehát felkerekedik, és hajmeresztő kalandokban van része, míg eljut az úticéljához, de ott fordul vele a világ: mert nem mindent tud ő a műtétről, és ezek felett találkozik Daviddel, a Füstödt alapító orvospár gyerekével. Romantika powa!!
Imádtam ezt a könyvet. A szereplők remekek, és a történet is kellően lendületes, és a Rozsdás Civiláziciós szál pluszpont.
Ne habozzatok elolvasni, még ha inkább fiataloknak íródott, de az üzenet azért mégis mindenkinek szól: hogy el kell tudnunk fogadni magunkat, ki kell békülnünk a külsőnkkel.