Joanne Harris: Szent Bolondok

Kissé vonakodva álltam hozzá ehhez a könyvhöz, mert úgy gondoltam, hogy nem lesz olyan jó, mint a Csokoládé. Hát, ebben tévedtem.
A történetről röviden annyit, hogy Juliette, a Szárnyas Asszony néven híressé vált kötéltáncosnőt a körülmények és egy árulás arra készteti, hogy a dél-franciaországi Sainte Marie-de-la-Mer apátságban keressen menedéket kislányával, Fleurrel. Itt senki nem tud a múltjáról, így békességben éldegél Auguste nővér néven a jóságos apátnő gyámsága alatt. Ám rövidesen új szelek fújnak: IV. Henrik meggyilkolása totális káoszt idéz elő Franciaországban.
Az apátnő halála után megérkezik az új apátnő, Isabelle, aki egy vallási fanatikus nemesi család tiznkét éves gyermeke. Az apátság békés élete felbolydul. Ha ez nem lenne elég, Isabelle magával hozza Juliette múltjának egy kísértetét, aki papnak álcázza magát, és Juliette jó okkal gyűlöli....
Már az első húsz oldal után beleszerettem a könyvbe. Harris életre kelti a tizenhetedik századi Franciaországot, a vándorsznészekkel és cigányokkal együtt utazunk és nyomorgunk. Természetesen Juliette volt a kedvenc szereplőm, de imádtam még LaMerlét, a stílusát, ahogy írt. Csodálom azt az embert. Pimaszsága és merészsége nem ismer határt, bár velejéig romlott gazember, aki akasztófára született, mégsem lehet ellenállni behízelgő modorának, hiszen az emberek azt látják benne, amit látni akarnak. Szerintem ő volt a legérdekesebb karakter a könyvben, az utolsó pillantig nem fedte fel a tervét, ami, meg kell jegyeznem, elképesztő mestermunk. A Feketerigó úgy manipulálja az embereket, ahogy mások levegőt vesznek, remek színész, zseniális színdarabíró, hamiskártyás, és isten tudja, még mi. Isabellt nagyon sajnáltam, szegény gyereknek ramaty az egészsége, ezért a vallásba menekült, nagybátyja legnagyobb örömére, aki belétáplálja a fanatizmust. Fiatal kora ellenére kinevezik az apátság élére, és mivel hanyagságot tapasztal, olyan reformokat hajt végre, ami senkinek nincs ínyére. A böjtöléssel, és folyamatos imádkozással olyan mértékben pusztítja magát, hogy rossz volt olvasni. Az apátságban élő apácák manipulálhatóságán és hiszékenységén ledöbbnetem. Az, ahogy LaMerle befolyásolta őket, szomorú, de amit elért, az hátborzongató. Már az első naptól várható volt, hogy nem lesz minden rendben, de nem kellett sok hozzá, hogy elszabaduljon a pokol. Legfélelmetesebbek a fanatikus hívő apácák voltak, amit magukkal tettek, amiben hittek, az egyszerűen sokkoló. Az egyik legemlékezetesebb jelenet számomra az volt, amikor, mintha megszállta volna őket az ördög, vallálsos révületben táncoltak, és nem lehett őket megfékezni. Perette volt még az a szereplő, akiről többet olvastam volna. Egyáltalán nem örülök neki, hogy olyan keveset tudok róla, nagyon érdekel a személyisége, hogy miért nem beszél. Van a könyvben egy yuri-szál két apáca között, bár a kapcsolat kimenetele tragikus: Germanie-t megölik, majd felakasztják, hogy úgy tűnjön, mintha öngyilkos lett volna, és Clémente, a nyugtalanító szépség megőrül, hála LaMerle-nek.
A könyv végével nm vagyok teljesen kibékülve, elolvastam volna még ötven oldalt. És az sem tetszik, hogy Perette az apátságban maradt:(
De ettől függetlenül nagyon jó könyv, talán az egyik legjobb, amit valaha olvastam.

Tavaszi animeszezon '10

Nos, így, hogy már bőven benne járunk a tavaszi szezonban, gondolm, írnom kéne róla. Igazából csak egy animét nézek, ez a K-ON! második évada. A többi nem érdekel, egy olyan darabot sem találtam, amit érdemes lenne nézni. Két kivétel: Arakawa under the bridge. Szerintem az alapötlet, miszerinte egy pasti, aki soha senkinek nem akart tartozni, megment egy szőúke lány, és a pasi, hogy törlessze adósságát, bármit hajlandó megtenni. A lány erre csak annyit mond, hogy szeresse. Így a főhös kénytelen a híd alá költözni, és lököttebnél lökötteb emberekkel találkozi. Annyira megtetszett a csövezős anime ötlete, ráadásul nagyon bizarr és különleges darabról van szó, ha lesz időm,mindenképpen megnézem.http://www.youtube.com/watch?v=gPXmvqZIn8Q
A másik a Working! Ez meg olyan kis cuki :)http://www.youtube.com/watch?v=-GZwFM7VifE
Persze majd jönnek mozifilmek is, egyik, amit már nagyon várok, az az xxxHOLIC mivie-ja, az xxxHOLIC Rou. A másik a Tövisek ura, amiről már írtam. http://lovely-fluffy.blogspot.com/2009/11/mondo-web-2nd-edition.htmlBár még egyik animés oldalon sem találtam meg őket, úgy néz ki, várnom kell még egy "keveset".

LM.C koncert '10.04.10

Nos, így több,mint egy héttel a koncert után írok egy beszámolót....nem is értem miért, hiszen, aki ott volt, tudja, milyen jó volt, és azt hiszem, ő is hasonlót élt át, mint én. Aki meg nem volt, annak nem akarom fájdítani a szívét. Legjobb barátnőmmel mentem, és nekem aznap volt suli, mert jun. 14-ét dolgoztuk le, ami szerintem tök hülyeség, de nem az én tisztem eldönteni. Hát, mi odamentünk 6-ra, és tökre ledöbbentem, mennyien várakoztak már akkor. Így kénytelenek voltunk beállni a sor végére, ami valahol a dombon volt. Az az egy óra, amíg várakoztunk a kapunyitásra, elég gyorsan telt, és csomó japán divat szerint öltözött embert láttunk, azt hiszem, én is szeretném kipróbálni. Pontosan volt kapunyitás, de mivel eléggé hátul voltunk, így 19:45 körül sikerült bejutnunk a Dieselbe, szóval úgy egy és háromnegyed órát fagyoskodtunk, mert arról megfeledkeztünk, hogy még csak április van, és este már elég hűvős van..... Szerencsére az előttünk álló két csaj tök kedves volt, és jót nevettünk, egyiküket még az sem zavarta, hogy ölelgettem, csak hogy ne fagyjak halálra. A teremben már elég sokan voltak, mi beálltunk az elöl álló lánytömegbe. Furcsa, vagy talán annyira nem is, de alig volt pasi, legalábbis én keveset láttam, inkább csak azokat, akiket elcipelt a barátnőjük. Szóval, ott álltunk a nagy tömeg közepén, mialatt LM.C klippek mentek a kivetítőkön, és egyre többen álltak be mögénk, és valahogy egyre előrébb kerültünk. Ha valaki feljött a színpadra, persze nem a mayáék, hanem valami szervező, éktelen sikítás tört ki, nagyon vicces volt. Az első sorokban azt kántálták a lányok, majd később egyre hátrébb is: "Go go LM.C!!" nagyjából így telt az az egy és negyed óra, ami a koncert kezdetéig hátravolt. Viszonyleg pontosan kezdték, és amikor Aiji és maya felbukkant, mindenki őrjöngött. Hát még amikor megszólalt maya magyarul! "Szeretlek!" nah, itt minden lány, még én is, megőrült. Voltak olyan szerencsések, akik vizet kaptak, meg maya amúgy is locsolt minket az üvegéből. A zene meg... nos, aki már hallotta őket, az tudja, milyen pörgős zenét játtszanak, hát ez élőben még jobb, semmihez sem hasolítható adrenalin. Igaz, vagy tízmilliószor oldalbalöktek, volt, hogy magassarkúval ráugrottak a lábamra, de annyira felpörögtem, hogy csak na! :) Azt már meg sem említem, hogy amikor Aiji a hangfalra felugrott, és ott gitározott, micsoda eksztázis volt, ezzel persze egyenesen arányos volt a hátulról rám nehezedő nyomás is, persze nem érdekelt, én is csak meg akartam érinteni, mert olyan kib***ul jól nézett ki, élőben még helyesebb, persze ez mayára is áll! Maya meg olyan showt rendezett, amit nem egykönnyen felejt el a hazai közönség. És koncert alatt egy iskolatársam mellé sodródtam, nagyon jó volt Fridával találkozni, akinek még egy ereklyét is sikerült beszákolnia, ugyanis ő kapta el az egyik üveg kupakját.... a kis szerencsés.... Sanjálom, hogy nem maradtam afterra, de remélem, hogy jönnek jövőre is!